„A közösségi közlekedés nem szociális intézmény” – Naszályi Gábor szerint az ellenőrök és a járművezetők sokszor eszköztelenek
A Pirkadat szeptember 16-i adásában M. Kende Péter Naszályi Gáborral, az Egységes Közlekedési Szakszervezet elnökével beszélgetett a 4–6-os villamoson történt incidensről, amelyben egy jegyellenőr fizikai erővel próbált leszállítani egy utast. A beszélgetés középpontjában az állt, mit tehet az ellenőr vagy a járművezető akkor, ha valaki megszegi az utazási feltételeket, mégsem hajlandó elhagyni a járművet.
Felszólíthatják, de fizikailag nem távolíthatják el
Naszályi Gábor szerint a felvételen látható jelenet elfogadhatatlan, ugyanakkor fontos megérteni, milyen helyzetben vannak a közlekedési dolgozók.
Az ellenőr felszólíthatja az utast arra, hogy hagyja el a járművet, fizikai erőszakot azonban nem alkalmazhat.
„Ha nem akarja elhagyni, akkor ennél többet nem tud tenni, maximum tud valami segítséget hívni.”
Az ügy előzményeiről többféle állítás jelent meg. Naszályi is említette azt a kommentet, amely szerint az utas korábban leköphette az ellenőrt, de hangsúlyozta: nem tudja, mi történt pontosan a felvétel előtt.
A dolgozókon nagy a nyomás
Az utasok sokszor azt várják el az ellenőrtől vagy a járművezetőtől, hogy a szabályokat megszegő, agresszív vagy másokat zavaró személyt azonnal távolítsák el.
Erre azonban a dolgozóknak nincs megfelelő eszközük.
Naszályi szerint ez ugyanaz a probléma, amelyről a járművezetők esetében is régóta beszélnek: segítséget lehet hívni, de annak megérkezéséig a helyzetet valakinek kezelnie kell.
A villamos nem állhat húsz percig
Különösen nehéz a helyzet a 4–6-os villamoson.
Ha egy szerelvény hosszú percekre megáll azért, mert rendőri vagy rendészeti segítségre vár, az a teljes vonal működését zavarhatja.
Naszályi szerint ezért önmagában az sem reális elvárás, hogy a villamos minden konfliktusnál hosszú időre feltartsa a forgalmat.
A járművezető ráadásul egy hosszú szerelvény elején ül, és nem feltétlenül látja, mi történik több tíz méterrel mögötte.
„Van neki mivel foglalkozzon.”
A forgalomra, a gyalogosokra, az autósokra, a jelzésekre és az utasbiztonságra egyszerre kell figyelnie.
A BKK-rendészet sem old meg automatikusan mindent
A beszélgetésben szóba került a BKK-rendészet is.
Naszályi szerint a rendszer létrehozása önmagában fontos lépés, de attól még ugyanaz az alapvető kérdés marad: mit tehet a rendész, ha valaki egyszerűen azt mondja, hogy nem száll le?
Papíron ilyenkor rendőri segítség kérhető, a gyakorlatban viszont ennek időigénye komoly problémát jelenthet.
Ki lehet zárni valakit az utazásból
A közösségi közlekedésben pontos utazási feltételek vannak.
Az utasnak rendelkeznie kell megfelelő jeggyel vagy bérlettel, megfelelő állapotban kell felszállnia, és be kell tartania a járművön érvényes szabályokat.
Ha ezt megszegi, először fel kell szólítani a kifogásolt magatartás befejezésére.
Ha ennek nem tesz eleget, felszólítható arra, hogy hagyja el a járművet.
A probléma akkor kezdődik, amikor ezt megtagadja.
„A közösségi közlekedés nem szociális intézmény”
Naszályi szerint jogos utasigény, hogy mindenki kulturált, biztonságos körülmények között utazhasson.
Külön kitért arra, hogy nem szereti automatikusan hajléktalannak nevezni az ápolatlan vagy erősen elhanyagolt embereket.
„Elhanyagolt, koszos, büdös ember nem feltétlenül hajléktalan.”
Azt azonban egyértelművé tette, hogy a közösségi közlekedésnek nem feladata melegedőhelyként működni.
„A közösségi közlekedés nem szociális intézmény.”
Az első ajtós felszállás részben javított a helyzeten
A buszokon és trolibuszokon alkalmazott első ajtós felszállás eredetileg elsősorban a menetdíjbevétel védelmét szolgálta, később azonban biztonsági szerepet is kapott.
Naszályi szerint valóban csökkentette bizonyos problémák gyakoriságát, például azt, hogy télen emberek tartósan beköltözzenek egy-egy jármű hátsó részébe.
Csakhogy ezzel újabb feladat került a járművezetőre.
Neki kell figyelnie a jegyekre, bérletekre, miközben továbbra is elsődleges feladata a biztonságos vezetés.
A dolgozót akkor is támadják, ha a szabályt hajtja végre
Naszályi szerint visszatérő probléma, hogy amikor egy dolgozó kizár valakit az utazásból, gyakran azonnal érzelmi vita kezdődik.
Előkerülhet, hogy az illető gyermek, idős, mozgássérült vagy más nehéz helyzetben lévő ember.
Ezeket az élethelyzeteket szerinte természetesen figyelembe kell venni, de az utazási szabályoknak is érvényesülniük kell.
„Ha vannak szabályok, szerintem oda-vissza ezt be kell tartani.”
Az utasok többsége rendet szeretne
Naszályi tapasztalata szerint az utazók többsége azt várja, hogy a közlekedési vállalatok lépjenek fel azokkal szemben, akik másokat zavarnak, nem rendelkeznek jeggyel vagy nem tartják be az alapvető együttélési szabályokat.
A konfliktus akkor válik igazán nehézzé, amikor ezt a fellépést olyan dolgozótól várják el, akinek ehhez sem jogi, sem fizikai eszközei nincsenek.
A villamoson történt eset szerinte éppen ezt az ellentmondást mutatta meg: a fizikai erő nem lehet megoldás, de a szabályszegő utas eltávolítására ma sincs minden helyzetben gyors és működőképes eljárás.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
