„Valahol azért észhez kell térnünk” – Becsey Zsolt szerint két ellentétes gazdasági logika keveredik Magyarországon
A Pirkadat szeptember 16-i adásában M. Kende Péter Becsey Zsolt közgazdásszal, egyetemi tanárral beszélgetett a közgazdász-vándorgyűlés tanulságairól, a kormány piacbarát fordulatának esélyeiről, az 5000 forintos dízeltámogatásról, a különadókról és az euró bevezetéséhez szükséges reformokról. Szóba került a nyugdíjrendszer, a nők szja-mentessége, a Nők 40 program és az is, hogy az állami gondoskodásban szociális vagy alanyi jogú logikát érdemes-e követni.
A közgazdász szakma Egerben találkozott
Becsey Zsolt elmondta, hogy a Magyar Közgazdasági Társaság vándorgyűlése több mint százéves hagyományra épülő szakmai esemény, amelyet minden évben más egyetemi városban rendeznek meg.
Az idei egri találkozón a szakma vezető képviselői, bankárok, egyetemi oktatók, jegybanki és kormányzati szereplők is jelen voltak.
Becsey szerint a legnagyobb érdeklődés a pénzügyminiszter megszólalását kísérte, mert az új kormány megalakulása óta ez volt az első alkalom, amikor széles szakmai közönség előtt részletesebben beszélt a gazdaság állapotáról.
A bizalom már önmagában olcsóbb finanszírozást hozhat
A pénzügyminiszteri előadás egyik fontos üzenete Becsey szerint az volt, hogy a piac bizalma érezhetően javult.
Azt mondta, Magyarország már olcsóbban képes finanszírozni magát, mint Lengyelország, ami az elmúlt évekhez képest jelentős változás.
Szerinte ehhez azonban tartósan piacbarát gazdaságpolitikára van szükség.
Az euró bevezetését is ebbe a keretbe helyezte: az euró számára elsősorban eszköz, amely fegyelmezettebb gazdaságpolitikára kényszeríthet.
Az 5000 forintos dízeltámogatást nem tartja jó üzenetnek
Becsey szerint pozitív lépés volt az üzemanyagárak közvetlen szabályozásának kivezetése, az 5000 forintos dízeltámogatást viszont már kevésbé látja összeegyeztethetőnek a piacbarát fordulattal.
Azt is problémának tartja, hogy a támogatás alanyi jogon járhat, függetlenül attól, hogy az adott háztartás valóban rászorul-e.
„A rózsadombi legújabb Mercedesre is mi fizetjük a pénzt teljesen fölöslegesen.”
Szerinte a támogatásnak nagyobb értelme lenne ott, ahol tényleges költségsokk jelentkezik, például egyes mezőgazdasági vagy termelői ágazatokban.
Az adminisztráció is sokba kerülhet
Becsey arra is felhívta a figyelmet, hogy egy ilyen általános támogatás kiosztása önmagában komoly adminisztratív feladat.
A járműnyilvántartásból ugyan kiderülhet, ki a tulajdonos, de az már nem feltétlenül, ki használja ténylegesen az autót, milyen bankszámlára kell utalni, vagy egyáltalán szüksége van-e az illetőnek a támogatásra.
Azt ugyanakkor pozitívnak tartja, hogy a kormány legalább nem ismét közvetlen árbeavatkozással próbálja kezelni a problémát.
Nem látott olyan dízelár-sokkot, amely indokolná a beavatkozást
Becsey szerint az elmúlt tíz évben voltak a jelenleginél rosszabb időszakok is, ha azt nézzük, hogy egy átlagfizetésből hány liter üzemanyagot lehetett vásárolni.
Ezért nem látott olyan szociális katasztrófát, amely szükségessé tette volna az általános pénzosztást.
Attól is tart, hogy az ilyen intézkedések újabb igényeket teremtenek az árstopok és más közvetlen beavatkozások visszahozására.
A különadókat végül a fogyasztó fizeti meg
A közgazdász-vándorgyűlésen Becsey hiányolta a konkrétabb javaslatokat a piacellenes beavatkozások kivezetésére.
Különválasztaná a közvetlen árszabályozást és a régóta működő ágazati különadókat.
Utóbbiaknál szerinte alapvető probléma, hogy a terheket a bankok, távközlési cégek és más vállalatok jellemzően továbbhárítják.
„Végső soron én fizetem meg, csak nem direktben.”
A strukturális reformokról kevés konkrétum hangzott el
Becsey szerint kevés azt mondani, hogy javul a bizalom, érkeznek az uniós források és újraindul a növekedés.
„Ha nem nyúlunk bele struktúrákba és rendszerekbe”, tartós egyensúlyt sem lehet létrehozni.
Úgy látja, a kormánynak az ősszel már konkrét válaszokat kell adnia.
Október végéig nemcsak a 2027-es költségvetés fő számait kell bemutatnia, hanem középtávú gazdasági programot és adóterveket is.
Az euróhoz érdemben kell csökkenteni a hiányt
Becsey szerint az euró bevezetésének szándéka akkor hiteles, ha világos költségvetési pálya kapcsolódik hozzá.
Úgy véli, évente legalább egy százalékponttal, adott esetben ennél nagyobb mértékben kellene csökkenteni a hiányt ahhoz, hogy néhány éven belül elérhető legyen a körülbelül 3,5 százalékos szint.
A vándorgyűlésen szerinte éppen az ilyen konkrétumokból volt kevés.
A nők szja-mentességében is lát igazságtalanságot
Becsey problémásnak tartja, hogy a két- és háromgyermekes nők szja-mentessége alanyi jogon jár, jövedelmi helyzettől függetlenül.
Szerinte egy jól működő szociális piacgazdaságban a piac működését csak ott indokolt korrigálni, ahol valóban szociális probléma van.
„Csak szociális szempont alapján korrigáljuk a piacgazdaságot, nem alanyi szempont alapján.”
Úgy látja, a jelenlegi rendszerben akár nagyon magas jövedelmű családok is jelentős adókedvezményhez juthatnak, miközben erre szociális értelemben nincs szükségük.
Két ellentétes filozófia működik egyszerre
Becsey szerint a magyar gazdaságpolitikában alapvető ellentmondás, hogy egyes területeken közösségi, másutt erősen alanyi jogú logika érvényesül.
A nyugdíjrendszerben például a felosztó-kirovó modell dominál, miközben bizonyos adókedvezményeket jövedelemtől függetlenül biztosít az állam.
„Valahol azért észhez kell térnünk, hogy milyen logika szerint alkalmazzuk az állami szociális gondoskodást.”
A Nők 40 rendszerét is újragondolná
Becsey szerint a Nők 40 program is jól mutatja ezt az ellentmondást.
Emlékeztetett arra, hogy a rendszer bevezetésekor alacsonyabb volt az általános nyugdíjkorhatár, miközben a jogosultsághoz szükséges negyven év változatlan maradt.
Így szerinte egészséges, munkaképes nők akár jóval a hivatalos nyugdíjkorhatár előtt kiléphetnek a munkaerőpiacról.
A felsőfokú tanulmányokat folytató vagy hosszabb ideig gyermekneveléssel otthon maradó nők ráadásul sokszor kevésbé tudják kihasználni ezt a lehetőséget.
A fiatalabb generáció már kevésbé számít az állami nyugdíjra
Becsey szerint a húszas-harmincas korosztály sokkal inkább tudatában van annak, hogy az állami nyugdíj a jövőben kisebb szerepet játszhat.
Ezért egyre többen keresik az öngondoskodás formáit: megtakarítanak, befektetnek vagy olyan vagyont építenek, amelyből később jövedelmük lehet.
Úgy látja, éppen ez a generáció lehet nyitottabb olyan reformokra is, amelyek nagyobb egyéni felelősséget várnak el, miközben az állami segítséget célzottabban a valóban rászorulókra összpontosítják.
Az év végére Becsey szerint már tisztábban lehet majd látni, hogy az új kormány a javuló piaci bizalmat valódi szerkezeti reformokra használja-e fel, vagy a korábbi rendszer egyes elemei változatlanul fennmaradnak.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
