„Istennek nincs szüksége még egy angyalra” – Oberlander Báruch szerint az ember igyekezete teszi értékessé a micvákat
A Pirkadat szeptember 16-i adásában M. Kende Péter Oberlander Báruch rabbival, a Vasvári Pál utcai zsinagóga rabbijával és a budapesti ortodox rabbinátus elnökével beszélgetett az új zsidó naptárról, a Ros Hásáná és Jom Kipur közötti időszak tanításairól, az emberi tökéletlenség értékéről és az engesztelés napjának különleges hangulatáról. A rabbi azt is elmagyarázta, miért nem a szenvedés a böjt célja, és hogyan segítheti Jom Kipur az embert abban, hogy közelebb kerüljön saját jobbik énjéhez.
Több mint kétszáz oldalon minden, ami az évhez kell
Elkészült az 5787-es évre szóló Luach, amely Oberlander Báruch régi terve alapján már jóval több egyszerű naptárnál.
A 208 oldalas kiadványban a dátumok mellett megtalálhatók a gyertyagyújtás, a Sábesz kimenetele, a tfilin legkorábbi időpontja, az imák, a heti szakaszok, a különböző ünnepi szokások és számos gyakorlati tudnivaló.
A rabbi szerint azért volt szükség ilyen részletes naptárra, mert a korábbi kiadványokból gyakran éppen azok az információk hiányoztak, amelyek a mindennapi vallási életben valóban segítenek.
A vidéki közösségekre is gondoltak
A Luachban évről évre frissítik a magyarországi települések listáját is.
Oberlander szerint korábban olyan városok is szerepeltek a naptárakban, ahol már régóta nem élt működő zsidó közösség, miközben újraéledő közösségek hiányoztak.
Most azok a városok kerülnek bele, ahol ténylegesen van zsidó élet vagy rendszeresen szükség van az ünnepi időpontokra, többek között Nyíregyháza, Pécs, Szeged, Szentendre, Balatonfüred és Mosonmagyaróvár.
„Nem vagy te angyal”
A beszélgetés egyik tanítása egy festménykereskedőről szólt, aki azért akarta abbahagyni az imádkozást és a micvák megtartását, mert úgy érezte, nem képes azokat megfelelő színvonalon teljesíteni.
A válasz egy festmény és egy fénykép összehasonlításából indult ki.
A fénykép tökéletesebben adja vissza a valóságot, a festmény értéke mégis abban rejlik, hogy az ember tehetsége, munkája és igyekezete van benne.
„Nem vagy te angyal, de angyalok nekem vannak bőven. Nekem nincs szükség még egy angyalra.”
Oberlander szerint Isten számára éppen az ember erőfeszítése értékes.
A tehetséget is használat közben fedezzük fel
A rabbi szerint sokszor azért nem kezdünk bele valamibe, mert előre eldöntjük magunkról, hogy úgysem vagyunk rá képesek.
Egy fiatal zsinagógai látogató példáját említette, aki sokáig csak fonetikus átírásból olvasott, mert meg volt győződve arról, hogy héberül soha nem fog tudni imádkozni.
Néhány héttel később mégis kiderült, hogy képes rá.
„Megvan az emberben a lehetőség, a tehetség, csak nem szabad azt elhanyagolni, hanem építeni kell, finomítani kell.”
A Ros Hásáná-i év minősége rajtunk is múlik
Oberlander felidézett egy talmudi gondolatot arról, milyen jelentősége lehet annak az évnek, amikor Ros Hásáná első napja Sábeszre esik, ezért nem fújnak sófárt.
A történelemben voltak ilyen évek, amelyek tragikus eseményekhez kötődtek, például a Szentélyek pusztulásához, máskor viszont éppen fontos, pozitív fordulatok történtek.
A rabbi magyarázata szerint önmagában a Sábesz nem jó vagy rossz előjel.
„Ez tőlünk függ.”
Ha az ember valóban úgy éli meg a Sábeszt, mint annak kinyilvánítását, hogy Isten a világ teremtője és ura, akkor az ünnep az ember mellett „tanúskodik”.
Jom Kipurkor az ember az angyalhoz közelít
A beszélgetés központi témája Jom Kipur volt, amely idén szeptember 20-án este kezdődik, és szeptember 21-én este ér véget.
Oberlander szerint az engesztelés napját hiba kizárólag a 25 órás böjttel azonosítani.
„Jom Kipurkor mi angyalok vagyunk. Olyanok, mint az angyalok.”
Nem eszünk, nem iszunk, tartózkodunk a házasélettől, a fehér ruha pedig az isteni megbocsátás jelképe.
A nap célja szerinte az, hogy az ember egy rövid időre megtapasztalja saját tisztább, magasabb állapotát.
A bűn nem az ember egész személyisége
Oberlander szerint Jom Kipur egyik legfontosabb üzenete, hogy a hibák nem határozzák meg végleg az embert.
„Nem egy rossz ember, egy jó ember, csak tévedett egyszer-kétszer.”
Az engesztelés napja azt mutatja meg, hogy a hibák sokszor csak „ráragadnak” az emberre, miközben mélyebben ott marad az a képessége, hogy újrakezdjen.
A zsinagógában telik az egész nap
Jom Kipur estéje imával kezdődik, és a nap következő része is nagyrészt imádsággal telik.
Oberlander felidézte, hogy régebben Magyarországon sokan az egész éjszakát és másnapot a zsinagógában töltötték, és csak a böjt végén mentek haza.
A Vasváriban ma is hosszú órákon át imádkoznak, bár hagynak időt pihenésre is.
A rabbi szerint ennek is megvan a helye: a cél nem az, hogy az ember fölöslegesen gyötörje magát.
A böjt célja nem a plusz szenvedés
Oberlander külön kitért arra, hogy a böjt vallási előírását nem kell további önsanyargatással súlyosbítani.
Felidézte, hogy léteznek olyan, böjt előtt bevehető készítmények, amelyek késleltetetten fejtik ki hatásukat, például koffeint vagy elektrolitokat juttatnak a szervezetbe.
A rabbinikus álláspontok többsége szerint ezek használata megengedhető, ha még a böjt kezdete előtt veszik be őket.
„Böjtölni estétől estig kell, szenvedni nem kell.”
Szerinte a Jom Kipur-i előírást a böjt teljesítésével már megtartja az ember, nincs szükség további, mesterséges nehezítésekre.
Könnyű és eredményes böjtöt
Oberlander azt is megvizsgálta, van-e vallási forrása annak a gyakran hallott jókívánságnak, hogy ne könnyű, hanem „eredményes” böjtöt kívánjunk egymásnak.
Arra jutott, hogy nincs akadálya a könnyű böjt kívánásának.
A beszélgetést ezért így zárta:
„Könnyű böjtöt kívánok, eredményes böjtöt kívánok.”
A következő alkalommal pedig már Szukot, a sátoros ünnep kerülhet sorra, amelyre Jom Kipur befejezése után szinte azonnal megkezdődik a készülődés.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
