Napi Tóra
|
 |
|||
Toldot hetiszakasz 4. kommentár, 5782. Márhesván 28.
Bár a tórai szöveg alapján egyáltalán nem egyértelmű, de a zsidó hagyomány egészét tekintve igen: Ézsau gonosz ember volt. Ebből kiindulva kérdezik mestereink: kiváló szülők által nevelt és remek testvér mellett felcseperedő ember miként válhatott ennyire rossz emberré? Minden jelentős kommentátor megkísérelt választ adni erre a kérdésre, voltak, akik ma már meglepőnek ható módon a genetikának tulajdonították a bajt, mondván Ézsau a bálványimádó felmenőitől (Betuel, Lábán, stb.) örökölt recesszív gének terméke, mert ezek hatását még a másik oldal kiváló génjei sem tudták egyensúlyban tartani. Mások szerint nem kapott megfelelő oktatást, Jákobtól eltérően nem kellett a sátorban ülve tanulnia, hanem a mező embereként töltötte idejét. Megint mások úgy vélték, hogy Izsák és Rebeka ellentétes gyereknevelési nézetei olyan légkört teremtettek otthonukban, amely fokozta a gyerekek közötti különbségeket, és Ézsaut végül a szélsőségek felé terelte. Persze az is lehet, hogy azoknak van igaza, akik erősítik azt az alapgondolatot, mely szerint az emberek, függetlenül attól, milyen származásúak és milyen környezetben nevelkedtek, megtartják a választás szabadságát, különösen erkölcsi kérdésekben. Az ember nem feltétlenül azért igaz és jámbor, mert a szüleitől vagy felmenőitől ezt látta, „örökölte” vagy tanulta, hanem azért, mert olyan utat választ az életében és viselkedésében, amely e kiváló jellemzők eléréséhez vezet. Mindannyian felelősek vagyunk viselkedésünkért és tetteinkért, és bár nem kétséges, hogy öröklött tulajdonságaink, a neveltetésünk, és az oktatásunk minősége egyaránt hatással vannak döntéseinkre, ezáltal a teljes életutunkra, de a választásaink felelősségét nem távolíthatjuk el magunkról. Ézsau végsősoron azért lett Ézsau hárásá (a gonosz), mert ezt az utat választotta, hozzá hasonlóan Jákob is a döntései és nem azok előzményei vagy előfeltételei miatt vált a hagyomány kiemelkedő szereplőjévé.
Szép napot mindenkinek!
