A gyakorlati együttműködés nem jelentheti az elvek feladását
Gerő András történész a Heti Tv Pirkadat című műsorában beszélt Kasztner Rezsőről.
A napokban börtönben halt meg az az ember, aki Izraelben lelőtte Kasztner Rezsőt, aki a Holokauszt idején a megszálló németekkel alkut kötve mentette zsidók életét. Amikor a háború után Kasztner Izraelben telepedett le, akkor egy bíróság elítélte, azt mondván ki, lepaktált a Sátánnal. Végül felmentették, majd később egy izraeli szélsőséges lelőtte.
A történész szerint van egy valós történet, ami érdekes, de mellette ennek van egy morális oldala, ami ennél sokkal érdekesebb. Felmerül a kérdés,lehet-e egy gyilkos hatalommal együttműködni, az emberek mentése érdekében ki lehet-e alakítani egy olyan viszonyt, ami adok-kapok alapon működik, hiszen a nácik pénzért engedtek el a Kasztner vonattal 1648 embert. Azaz, bűn-e a kollaboráció egy gyilkos hatalommal?
Az egyik értelmezés azt mondja, jól tette az izraeli bíróság, hogy azt mondta, a Sátánnal fogott össze. A másik értelmezés szerint Kasztner egy olyan cionista volt, aki zsidó életeket akart menteni, mindenáron. Ha kellett, akkor tárgyalt Kurt Becherrel, aki Eichmann munkatársa volt.
Gerő András szerint a Kasztnert elítélő olvasatnak is van legitimitása, bár evvel nem ért egyet, sokkal inkább a másik értelmezést nevezte magáénak.
Mint kifejtette, Kasztner a mentőakció idején már tisztában volt vele, hogy mi történik Auschwitzban, de ezt az információt nem osztotta meg a hazai zsidó közösséggel, valószínűleg nem akart pánikot kelteni. Ez is egy morális dilemma, tette hozzá.
Kasztner jót akart, de nem tudta jól tenni – jegyezte meg a történész.
Gerő András kijelentette, lehet ma is ilyen alkukat kötni, vannak egyes célok, amikért ez megéri. Nem azonosulni kell velük, együtt kell működni. Azt is kiemelte, egy közösségi vezetőnek különösen ez a dolga, hiszen felelősséggel tartozik a közösség tagjaiért. Ugyanakkor minden embernek be kell tartania normákat, ha a Tízparancsolatból indulunk ki, akkor például az is egy norma, hogy a férj nem csalja meg a feleségét és fordítva. De az is igaz, az emberiség történelme ezt is megmutatta, nem sikerült ennek a normának teljesen megfelelni. Azaz itt is, ahogy mindenhol, van egy kettősség. Van a norma fenntartása, de ott van az életszerűség tudomásul vétele. Az emberek néha megcsalják a házastársukat, megsértve a normát, el lehet, el kell ítélni őket ezért, de nem szabad megbélyegezni, mert az ember esendő.
Gerő András szerint az elfogadható, hogy meghatározott együttműködés jön létre két ellenzéki párt között, akkor is, ha az ideológiájuk gyökeresen eltérő. Ez egy gyakorlati együttműködés, munkamegosztás. Azonban az nem elfogadható – emelte ki, amikor a magyar baloldal összeáll neonácikkal, mert itt elvi dolgokról van szó. Politikai szövetséget kötöttek neonácikkal azért, hogy így hatalomhoz segítsék. Ez olyan szürreális, mintha valaki azt mondaná, Kasztner azért szövetkezett Kurt Becherrel, hogy a nácik hatalmát meghosszabbítsa. Kasztner mindezek helyett zsidókat akart menteni, és mentett is.
Kasztner Rezső tette példaértékű, ő volt az, aki akkor helyesen cselekedett, de neki is tudnia kellett, az életével játszik, megölhetik, ahogy az később meg is történt.
