Napi Tóra
|
||||
 |
||||
Nicávim hetiszakasz 6. kommentár, 5781. Elul 26.
„Ti ma mind Örökkévaló Istenetek előtt álltok…” (29:9). Rási magyarázata szerint a múlt héten olvasott átkok félelemmel töltik el népünk tagjai, ezért is vigasztal minket Isten azzal, hogy elkövetett vétkeink dacára is mind megállhatunk Előtte. Ez szép, de a hetiszakasz elég szigorúan folytatódik: „nehogy legyen köztetek férfi vagy nő, vagy család, vagy törzs, melynek szíve elfordul ma Örökkévaló Istenünktől” (uo. 17.), vagy: „nem akar majd az Örökkévaló annak megbocsátani” (uo. 19.), szóval nem csak megnyugtató információkat látunk, hanem kifejezetten félelmeteseket is. A kérdés, hogy akkor Ros Hasana előtt inkább féljünk vagy inkább ne féljünk? Rav Arje Finkel (1931-2016) azt tanítja, hogy az újévre nem lehet úgy készülni, hogy Isten biztosan megbocsátja a bűneinket, hiszen tudjuk, hogy a Teremtő büntetni is tud, és aki teljes nyugalommal várja az Ítélet napját, az a szidrában említett helytelen módon jár el: „békességem lesz, ha járok szívem álhatatosságában, hogy fokozza jóllakással a szomjat” (uo. 18.). Az ilyen felfogású embernek nincs engesztelés, viszont akiben van némi félelem, és ebből fakadóan legalább egy kis lépést tesz az Örökkévaló felé, az bízhat benne, hogy Isten a védelme alá veszi, és ennek jeleként engesztelést nyer bűnei alól.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy:19.01
szk: 20.06
