Napi Tóra
|
||||
 |
||||
Nicávim hetiszakasz 2. kommentár, 5781. Elul 22.
„Hanem azzal, aki itt van velünk állva, ma az Örökkévaló Istenünk színe előtt, és azzal, aki nincs itt velünk ma” (29:14). Az előző versből tudjuk, hogy az Istennel való szövetség és eskü megkötése miatt álltak meg Izrael gyermekei. Felmerült, hogy a „velünk” kifejezés esetleg felesleges, hiszen anélkül is érthető lenne a pászuk. Az egyik lehetséges megoldás, hogy Mózes azt hangsúlyozza a látszólag felesleges szó használatával, hogy az eskü azokra is vonatkozik, akik bár fizikai értelemben itt vannak a többiekkel, de lelki és/vagy szellemi vonatkozásban máshol járnak éppen. Optimális esetben az Istennel való találkozások (ima, micva teljesítése) alkalmával koncentráltan vagyunk jelen, de a fenti példa is alátámasztja, hogy néha az is elfogadható, ha csak testben érkezünk meg. Egyszerű példa: aki úgy érzi, hogy nincs kimagasló szellemi állapotban, ebből adódóan nem tudna az imádkozásra koncentrálni úgy, ahogyan szeretné, annak ne az legyen a következtetése, hogy távol marad a közösségi imádkozástól. Egyrészt megtörténhet, hogy meglepően gyorsan jobb spirituális szintre kerül, másrészt akkor is hasznos lehet a jelenléte, ha ez nem következik be, például csak a vele kiegészült közösségben tud egy gyászoló káddist mondani, vagy a kile Tórát olvasni. Szóval, igyekezzünk mindig ott lenni fejben, de tudjuk azt is, néha elég, ha csak fizikai értelemben vagyunk jelen.
Szép napot mindenkinek!
