Napi Tóra
|
||||
|
||||
Ékev hetiszakasz 3. kommentár, 5781. Menáhem Áv 18.
A szidra első része arról szól, hogy a micvák megőrzésének milyen pozitív hozadékai lesznek: szeretni fog téged, megáldja méhed, földed gyümölcsét, gabonádat, borodat, olajadat, juhaidat” stb. Majd hirtelen vált a tórai szöveg: „ha majd azt mondod szívedben: számosabbak a nemzetek nálam, hogy tudnám őket elűzni. Ne félj tőlük, emlékezz, mit tett Örökkévaló Istened Fáraóval és egész Egyiptommal. A nagy kísértésekről, melyeket szemeid láttak, és a jelekről meg a csodákról, az erős kézről és a kinyújtott karról, mellyel kivezetett Örökkévaló Istened, így tesz majd Örökkévaló Istened minden néppel, melyektől félsz”. (7:17-18). Rav Baruh Jasar értelmezése szerint mestereink azt tanítják, hogy sokkal jobb annak, aki nyílt vagy nyilvánvaló csodák megtapasztalása nélkül él, mint azoknak, akik ilyen eseményeket tapasztalnak. Miért? Amikor Isten nyílt csodát tesz, az olyan mintha egy ajtó betörésével adna lehetőséget, hogy bejussunk egy zárt szobába, viszont, ha csodák nélkül, természetes eszközökkel haladhat valaki az életben, az olyan mintha kulcsot kapott volna a Teremtőtől az említett szobába való belépéshez. Melyik az Istennel való közelség erősebb jele? Nyílván az, ha az Örökkévaló átadja a kulcsot! A fenti versek azt tanítják, hogy amennyiben elég erős a hitünk és a micva-gyakorlásunk, akkor Isten átadja nekünk a kulcsokat, de ha elgyengülünk és ennek jeleként félelem lesz úrrá rajtunk, akkor alacsonyabb szintre zuhanunk, és Isten nyílt csodákkal „kényszerül” segíteni rajtunk, mint egykor őseinknek Egyiptomban.
Szép napot mindenkinek!
