Napi Tóra
|
||||
Hukát hetiszakasz 2. kommentár, 5781. Támmuz 4.
Miért nem léphetett be Mózes soha az Országba? A Don Jichak Abrabanel által összegyűjtött tíz lehetséges ok közül az első a már tegnap említett, miszerint Mózes nem beszélt a sziklához, hanem rávágott kétszer. A mester másodikként a midrást idézi: Mózes a vízfakasztás előtt tiszteletlenül szólt Izrael gyermekeihez: „halljátok csak, ti ellenszegülők”! (20:10). Tényleg nem a legkedvesebb megszólítás, de lehet az volt az igazi probléma (harmadik lehetséges ok- Rambam), hogy ebben az esetben indokolatlanul haragudott, mert a zsidó nép tagjai egyszerűen szomjasak voltak, és a körülményekhez képest megfelelő módon kértek (követeltek) vizet. A Ramban szerint az volt a baj (4.), hogy Mózesék a sziklára csapás előtt egyebek közt ezt is mondták: „Vajon ebből a sziklából hozzunk ki nektek vizet”? Ez azt a téves benyomást eredményezhette, hogy ők fakasztanak vizet, és nem Isten, vagyis tényleg nem szentelték meg az Örökkévalót Izrael fiainak szemei előtt. Bár nem kérdés, Mózes és Áron tisztában voltak azzal, hogy ők az isteni akarat eszközei, de ez a tudásuk valóban nem tükröződött szavaikban, aminek Ibn Ezra szerint az volt az oka (8.), hogy Mózes a panaszkodó zsidók iránti haragja hatására a szükségesnél kevésbé ragaszkodott Istenhez a vízfakasztás idején. Persze az is lehet, (5.) nem kellett volna kétszer rácsapni a sziklára, hanem csak egyszer, és az sem kizárható (6.), hogy Mózesnek és Áronnak – Izrael népéhez hasonlóan – a felfakadó víz látványára dicséneket kellett volna zengeni. Mint ahogy a „nemzedék bölcseinek egyike” (אחד מחכמי דור) által említettekkel (10.) is egyet lehet érteni, mert azt mondta, hogy Mózes és Áron egyáltalán nem vétkezett, de nemzedékük bűnei miatt nem léphettek be az Országba. Nos, Abrabanel mindet cáfolta, majd előállt saját elképzelésével: „Mózes és Áron a korábban elkövetett bűneik miatt kaptak büntetést”. Áron az aranyborjú vétke miatt, melynek tevőleges részese volt, hiszen ő készítette el a bálványt, míg Mózes a kémek esete okán, amikor kötelessége lett volna nemet mondani a tömegnek, amikor azok kémeket akartak küldeni az Országba, mert ezzel megkérdőjelezték az Örökkévaló ígéretét. Nem arról van szó, hogy Áron eggyé vált volna a bálvány megálmodóival, illetve Mózes a hitetlen kémekkel, hanem arról, hogy különleges érdemeik miatt ezekért nem kaptak büntetést Istentől, viszont egy olyan jelentéktelennek tűnő hiba már nem fért bele, hogy Mózes beszéd helyett a sziklára csapjon kétszer, Áron pedig tétován nézze mindezt. Folyt. köv.
Szép napot mindenkinek!
