Napi Tóra, zoom
|
 |
|||
Behár-Behukotáj hetiszakasz 5. kommentár, 5781. Ijjár 24.
Smita-években nem szabad Izrael földjét megművelni, viszont az előírás betartása azt eredményezi, hogy széles tömegek megélhetése kerül veszélybe. Mi ilyen helyzetben a háláhikus megoldás? Röviden: a „heter mehirá”, vagyis az izraeli termőföldek eladása nem zsidóknak, hogy ezáltal elkerüljék a földművelés smita-évekre vonatkozó tilalmát. A dolog igencsak összetett, nem egyszerűen az izraeli földek megműveléséről szól, hanem a föld eladásának kérdéséről is, ami ugyancsak kényes és vitatott probléma. A végeredmény az, hogy sok rabbi elfogadja, sok pedig nem az eladás lehetőségét, ebből fakadóan hagyományhű zsidók egy része eladja a földjét minden hetedik évben, mások viszont óvakodnak ettől. Rav Kook a következőket írta: „Ez csupán egy átmeneti intézkedés (horáát sáá), amelyet csak azért hajtottunk végre, mert elsöprő igény volt rá. Isten mentsen, hogy bárki is fontolóra vegye egy nagy és fontos micva megsemmisítését, mint amilyen például a smita parancsa, kivéve, ha ez élet-halál kérdése, mert, ha nem adjuk el a földet, sokan éhen halnak és az új zsidó település Erecben elpusztul (Rav Kook Izrael államának születése előtt, 1935-ben hunyt el). Abban az időben azonban, amikor majd egy illetékes Bét Din arra a következtetésre jut, hogy az eladásra már nincs szükség, és a nemzet megtarthatja a smitá-t anélkül, hogy ez életveszélyt jelentene, akkor Isten mentsen az ilyen eladástól”.
Szép napot mindenkinek!
19.00: mááriv
