Peszáh második félünnep, 5781. Niszán 18.
A Széder-este elfogyasztott négy pohár bor a megváltás négy – Smot könyvének elején olvasott kifejezésre (is) emlékeztet, ezek azok: „kihoztalak” (וְהוֹצֵאתִ֣י), „megmentettelek” (וְהִצַּלְתִּ֥י), „megváltottalak” (וְגָאַלְתִּ֤י), „vettelek magamnak népként” (וְלָקַחְתִּ֨י אֶתְכֶ֥ם לִי֙ לְעָ֔ם). Rabbi Eliezer Lew (1758-1837) kérdezi: miért pont ez a négy számít a megváltás kifejezéseinek, és nem valami más számot kapcsolunk a csodálatos eseményhez? Őseink egyiptomi fogsága lépésenként ért véget. Bölcseink tanítása szerint a csapások egy évvel a kivonulás előtt kezdődtek. Ennek hatására a szolgaság nehézségei valamelyest enyhültek. A Talmud (Ros Hasana 11b) szerint – második lépésben – Ros Hasana-kor, vagyis fél évvel a kivonulás előtt teljesen megszüntették rabszolgamunkájukat. Harmadik lépésben, 2448. Niszán 15-én elhagyták őseink Egyiptomot. Végül, hét héttel később megkapták a Tórát, és ezzel fejeződött be fizikai és szellemi értelemben a geulát Micrájim (az egyiptomi megváltás). Ez a négy szakaszból álló szabadulás párhuzamba állítható a rabszolgává válás fokozataival. Eredetileg Izrael független nép volt, majd vendégek lettek Egyiptomban. Ezt követően előbb rabszolgaként kezdték őket használni, végül az elnyomatás további, folyamatosan súlyosbodó nehézségeit kellett elszenvedniük. A megváltás idején elsőként csökkent az elnyomatás mértéke, másodszorra megszűnt a rabszolgaság, harmadik lépésben elhagyták Egyiptomot, negyedik lépésben pedig Tórát kaptak. Erről a négy lépcsőfokról szólnak a kifejezések: „kihoztalak” – a teljes elnyomatás alól. „Megmentettelek” – a rabszolgaságtól, „megváltottalak” Egyiptomból, „vettelek magamnak” népnek – a Tóra által.
Moádim leszimhá!
19.00: mááriv
