Smot hetiszakasz 6. kommentár, 5781. Tévét 24.
Amikor Mózes először jelenik meg a fáraó előtt, az utóbbi azt kérdezi tőle: „Kicsoda az Örökkévaló, hogy hallgassak rá”? (5:2). Jehezkél próféta tanítja (29:3), hogy a fáraó azt szokta mondani: „A Nílus az enyém, és én saját magamat teremtettem”.
Hogyan lesz egy ember ennyire arrogáns? Bárki el tudja hinni, hogy ő alkotta meg magát? Ráv Sálom Mordeháj Schwadron Szaádja gaont idézve kifejti, hogy Isten tagadása abból fakad, hogy ledobják Isten igáját (ol málhut sámmájim). A romlott ember úgy dönt, hogy nem hisz Istenben, mert ez a tagadás szabaddá teszi őt romlottságában. Hogyan tagadhatná meg bármelyik gondolkodó ember Isten létét? Végzett bárki alapos tudományos vizsgálatot annak igazolására, hogy isten nem létezik? Ez a gondolat megtalálható a zsoltárban (14:1) – írja Rav Schwadron, ahol azt olvassuk: „a romlott ember mondja szívében: „nincs Isten”. A bölcsek a vers első felét úgy értelmezik, hogy a romlott embereket a szívük irányítja, vagyis vágyaik uralják minden tettüket. Például a történelemben nem volt senki, aki jobban teljesítette volna az apa tiszteletének micváját, mint Ézsau, de miután Izsák Jákobot áldotta meg helyette, azt mondta (1Mózes 27:41): „közelednek az atyámért való gyásznapok, akkor megölöm testvéremet, Jákobot”. Ézsau, aki addig tényleg tisztelte apját, szíve (gonosz) vágyának hatására mintegy kifordult önmagából: a szerető fiú hirtelen apja halálát kívánja, mert mint minden romlott embert, őt is a szívében lévő vágyak irányították.
Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!
gygy: 15:52
szk: 17:04
Szombat
17.15: Havdala, RADAR
Meeting ID: 899 290 6955
