„Izrael soha nem is fogta a diaszpóra kezét” – ki fizeti meg Netanjahu politikájának árát?
Nyolc nappal az izraeli parlamenti választások előtt a Polymarket fogadói Gadi Eisenkotnak adnak jóval nagyobb esélyt, miközben a közvélemény-kutatások egymásnak is ellentmondanak. A Világ Zsidó Szemmel adásában Seres Attila Fináli Gábor rabbival, Dr. Gyarmati István biztonságpolitikai szakértővel és M. Kende Péterrel vitatta meg Netanjahu esélyeit, Izrael katonai fölényének korlátait és azt, milyen felelősséggel tartozik a zsidó állam a diaszpórában élő zsidókért.
Eisenkot vezet a fogadópiacon, Netanjahu a kampányban kapaszkodik
A Polymarket adatai szerint Gadi Eisenkot győzelmére a fogadók 48,2 százalékos, Benjamin Netanjahuéra 29 százalékos, Naftali Bennettére pedig 12 százalékos esélyt adnak. Seres Attila szerint ezek a számok különösen figyelemre méltók, mert a résztvevők saját pénzüket kockáztatják.
Fináli Gábor azonban óvatosságra intett. A fogadópiacon szerinte jelentős számban jelenhetnek meg amerikai és más külföldi érdeklődők, akiknek várakozásai nem feltétlenül tükrözik az izraeli választók döntéseit. A közvélemény-kutatások között is hatalmasak az eltérések: egyes televíziós csatornák 18–20, mások 27–30 mandátum körül mérik a Likudot.
A bizonytalanságot tovább növeli a 3,25 százalékos parlamenti küszöb. Több párt is a bejutás határán áll, így akár 10–14 mandátum sorsa múlhat azon, melyikük kerül végül a Knesszetbe.
Bennett lehet a királycsináló
Gyarmati István szerint az izraeli választók döntésében a biztonság kérdése minden másnál fontosabb. A választás ezért nagyrészt azon múlhat, hogy október 7. és az azóta történtek után Netanjahut tartják-e még az ország legmegbízhatóbb védelmezőjének. Eisenkot volt vezérkari főnökként ezen a területen hiteles kihívó.
Különösen érdekes Naftali Bennett helyzete, aki önállóan indul, és mintegy 13 mandátumra számíthat. Eisenkottal megállapodott abban, hogy a kampányban nem támadják egymást, így szövetségesként, de külön politikai erőként jelennek meg.
A beszélgetők szerint Bennett akár ismét királycsinálóvá válhat, sőt saját miniszterelnöki ambícióit is érvényesítheti. Gyarmati legkedvezőbbnek egy Netanjahu nélküli, Eisenkot, Bennett és a Likud részvételével megalakuló nemzeti egységkormányt tartana.
Trump támogatása és Izrael katonai fölénye
Az amerikai elnök közben teljes támogatásáról biztosította Netanjahut. A résztvevők egyetértettek abban, hogy Donald Trump személye Izraelben különösen nagy politikai súllyal bír, hiszen elismerte Jeruzsálemet Izrael fővárosaként, támogatta az izraeli fennhatóságot a Golán-fennsíkon, és katonailag is fellépett Irán ellen.
Seres Attila Robert Castel elemzését idézve azt vetette fel, hogy Izrael történelmi katonai erőpozícióba került. Gázában, Libanonban és Szíriában ütközőzónákat alakított ki, miközben az iráni fenyegetéssel szemben több szunnita arab állammal is együttműködik.
Gyarmati István szerint a katonai fölény valós, de Izraelnek új védelmi doktrínára van szüksége. A szomszédos hadseregek fölötti erőfölény és a pufferzónák fenntartása mellett a távolabbról érkező, nem hagyományos fenyegetésekkel is számolnia kell.
Fináli Gábor arra figyelmeztetett, hogy a katonai sikerek jelentős részben külső támogatástól függenek. Ráadásul a biztonsági célból megszállt területeket egyes vallásos mozgalmak bibliai örökségként értelmezhetik. Attól tart, hogy a ma még ideiglenes ütközőzónák később újabb telepesmozgalmak célpontjaivá válhatnak.
„Izrael soha nem is fogta a diaszpóra kezét”
A műsor harmadik nagy témája a zsidó állam és a diaszpóra kapcsolata volt. M. Kende Péter szerint Izrael katonai sikereinek árát egyre inkább a világ más országaiban élő zsidók is megfizetik. Az Izrael-ellenesség erősödése közvetlen biztonsági problémákat okoz, miközben a zsidó közösségeket belülről is megosztja az izraeli kormány politikájának megítélése.
Fináli Gábor történelmi példákkal érzékeltette, mennyivel tartozik Izrael a diaszpórának. A fegyverszállítmányoktól és a dimonai atomprogram finanszírozásától kezdve az egyetemeken, kórházakon és mentőszolgálaton át számtalan intézmény létrejöttében játszottak szerepet a külföldön élő zsidók adományai.
„Igazából soha nem is fogta a diaszpóra kezét, de a diaszpóra fogta Izrael kezét” – fogalmazott a rabbi. Arra is emlékeztetett, hogy a diaszpóra zsidósága időnként olyan politikai vezetőkkel kerül szembe saját hazájában, akikkel az izraeli kormány szoros kapcsolatokat ápol.
Beleszólhassanak-e a diaszpóra zsidói Izrael döntéseibe?
A választási kampányban Bennett és Lapid olyan elképzeléssel jelentkezett, amely átalakítaná a diaszpórával fenntartott kapcsolatokat. Megszüntetnék az önálló diaszpóraügyi minisztériumot, feladatait a külügyhöz helyeznék át, ugyanakkor létrehoznának egy diaszpóra-zsidósági tanácsot, amely megfigyelőt küldhetne a Knesszetbe. A reform- és konzervatív zsidó irányzatoknak is nagyobb elismerést biztosítanának.
Fináli azonban kételkedik a terv megvalósíthatóságában. Izraelben a vallásos társadalmi csoportok súlya folyamatosan növekszik, és már korábban sem sikerült tartósan rendezni a liberális zsidó irányzatok helyzetét.
Gyarmati István szerint Izrael nemzetközi elszigetelődése hosszabb távon gazdasági és biztonsági katasztrófához vezethet. A diaszpóra elidegenítése különösen veszélyes egy olyan ország számára, amelynek működésében évtizedek óta jelentős szerepet játszik a külföldi zsidóság támogatása.
Fináli Gábor ehhez kapcsolódva idézte fel, hogy a diaszpóra egyes hitközségei már évekkel ezelőtt is többet költöttek biztonsági védelemre, mint a vallási élet fenntartására. Október 7. után ez a teher tovább növekedett. A közel-keleti konfliktus egyre közvetlenebbül hat a helyi zsidó közösségek mindennapjaira, miközben továbbra is nyitott kérdés, hogy az izraeli döntéshozatal mennyire hajlandó meghallani az ő szempontjaikat.
A tartalmi összefoglaló mesterséges intelligencia felhasználásával készült.
