Napi Tóra, mááriv
 |
x |
|
 |
|||
K”K,
Behár-Behukotáj hetiszakasz 4. kommentár, 5780. Ijjár 19.
„Ha elszegényedik testvéred és lehanyatlik keze melletted, erősítsd a kezét, akár idegen, akár lakó, hogy élhessen melletted” (25:35). Ennek kapcsán jegyzi meg a Sulhán Áruh (J”D 249:6-13): Nyolc szintje van a jótékonyságnak (cedáká), csökkenő sorrendbe rendezve. (1) A legmagasabb, aminél nincs feljebb, ha erősíti a zsidó ember lehanyatló kezét a, ajándként adva neki, vagy b, kölcsönnel, vagy c, partneri viszonnyal, vagy d, munkát keres neki, hogy támogassa („erősítse kezét”), és ne szoruljon az emberekre, vagy ne kéregessen. Erre mondja a Tóra: „erősítsd a kezét”. (2) A második szint, ha úgy ad a szegénynek, hogy nem tudja pontosan kinek adott, és a szegény sem, hogy kitől kapott. Közel ilyen, ha valaki egy jótékonysági alapba ad, de ilyennek csak akkor szabad adni, ha meggyőződik róla, hogy a felelős tisztviselő megbízható, és tisztában van azzal, miként kell megfelelően kezelni az alapot. (3) A következő szint, ha az adományozó tudja, hogy kinek ad, de a rászoruló nem tudja kitől kapott. Legnagyobb bölcseink szokása volt, hogy titokban pénzt tettek a szegények lakhelyének bejáratába. Ez különösen ajánlott, ha a jótékonysági alapot kezelő személyek nem kezelik megfelelően az alapot. (4) A következő szint, amikor a szegény tudja, hogy kitől kap, de az adományozó nem tudja, kinek ad. Például, amikor a bölcsek egy kötegbe kötöttek pénzt, és a válluk fölött hátra dobták, és így a szegény megaláztatás nélkül juthatott hozzá. (5) A következő szint, ha úgy adunk pénzt a szegény kezébe, hogy még nem kérte. (6) Ennél lejjebb van, amikor kérésre adjuk a megfelelő összeget. (7) A következő szint, amikor a szükségesnél kevesebbet adunk, de azt barátságosan. (8) Ezt követi, ha kelletlenül adunk.
Szép napot mindenkinek!
19.00: Mááriv
itt: Join Zoom Meeting
Meeting ID: 899 290 6955
