A migráció nem egy humanitárius kérdés

A migráció nem egy humanitárius kérdés

Farkas Örs politikai elemző, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány igazgatója a Heti Tv Pirkadat című műsorában az európai biztonság és a munkaerőpiac helyzetéről beszélt.

Az elemző a londoni NATO csúcstalálkozó kapcsán azt emelte ki, hogy a szövetség most jelentette ki, a migráció az egy alapvető biztonsági kockázat, amivel szemben lépéseket kell tenni. Hozzátette, végre van egy nagyon jelentős nemzetközi szervezet, amelyik a migráció kapcsán a magyar állásponttal megegyezően nyilatkozott. Arra a kérdésre, hogy amennyiben a magyar, így az európai határt is jelentős migrációs nyomás éri, akkor ez felfogható-e támadásnak, ami a NASTO alapszabálya szerint a többi tagország, segítségét jelenti, Farkas Örs úgy felelt, ez függ a nyomás mértékétől, ez annak a fényében is érdekes, hogy mit történik majd Afrikában, ahonnan a következő nagy menekülthullámot várják. Az elemző felidézte a biztonsági szolgálatok véleményét, mely szerint Görögországban több mint 100 ezer, Szerbiában több mint 30 ezer migráns várakozik, a magyar határzárnál is megemelkedett a bejönni szándékozók száma, véleménye szerint ez már kezd hasonlítani a 2015-ös kritikus állapotokra. Hozzátette, akkor is, most is szívesen hivatkoznak a bejönni szándékozók arra, kortól és sok mindentől függetlenül, hogy ők szíriaiak és kiskorúak. Szerencsére Magyarország korábban lépett már, de ma már Európa is felkészült az ilyen helyzetek kezelésére, bár az is igaz, hogy a német és a francia vezetés még mindig a willkommen politikát erőlteti.

Látni kell – fejtette ki Farkas Örs, a migráció nem egy humanitárius kérdés, már csak azért is fontos ezt leszögezni, mert felmerülhet a kérdés, a közel-keleti menekülteknek miért nem nyújtanak segítséget a gazdag olajországok a térségben. Európa vezetőinek sem a humanitárius segítség lebeg a szemük előtt a migráció kapcsán, egész egyszerűen egy gazdasági folyamat részeként tekintenek a menekültekre. Érdemes lenne arra is gondolni, főleg a humanitárius szempontok alapján, hogy mennyire lehet egy társadalmat segíteni, ha onnan a szürkeállományt európai országok szipkázzák el, mert egy ország nem nagyon lehet képes talpra állni, ha a jó szakemberek elkerülnek onnan. Hozzátette az elemző, nem véletlen, hogy a magyar kormány már régóta mondja, segítséget kell nyújtani, de azt helybe kell vinni. Minden gazdasági szereplőnek az lenne az érdeke, hogy a mostani válságövezetekben olyan erők kerülnének ki, amelyek végül képesek lennének saját magukat el- és fenntartani a válság után. Erre eddig nem volt még példa, pedig ezt kell tenni. Azért sincs szükség nagy bevándorló tömegekre, mert azt is látni kell, Európa déli részén a harminc éve alattiak körében iszonyatosan nagy a munkanélküliek aránya. Mindezek úgy alakultak ki, hogy az EU-ban szabad munkaerő-áramlás van. A magyar orvosok közül sokan mentek például Nyugatra dolgozni a magasabb fizetések miatt, őket meg nagy örömmel fogaták, hiszen a magyar orvosképzés világszínvonalú.

Farkas Örs szerint annak ellenére, hogy még kevés ország mondja ezt ki, de nincsen más mód, mint a helyben való segítés a válságövezetekben, valamint az is problémás, hogy a német és a francia vezetők nem a munkanélküli már EU-s országokban élő fiatalokkal akarják megoldani a munkaerő problémákat. Már csak azért is kéne rájuk támaszkodni, mert az ő esetükben nem lehet más kultúráról, más felfogásról beszélni és az EU-t is ezért hozták létre.