Zsidóságot érintő lapszemle
Sajtófigyelés 2019. szeptember 20.
Magyarország
akibic.hu
JUDAFEST: MÉG TÖBB PROGRAMMAL, ÚJ HELYSZÍNEKKEL, ÚJ PARTNEREKKEL!
akibic.hu/2019/09/19/judafest-meg-tobb-programmal-uj-helyszinekkel-uj-partnerekkel/
Szeptember 20-22 között ismét Judafest, a zsidó közösség örömfesztje, éves utcabálja. Fritz Zsuzsa, a Bálint Ház igazgatójának köszöntője.
„Szeptember 20-22 között ismét Judafest, a zsidó közösség örömfesztje, éves utcabálja. A Bálint Ház éves legnagyobb programja, amikor kilépünk az otthonos falaink közül, hogy azt tegyük, amit mindig, csak nagyobb, sűrűbb, intenzívebb módon. Idén ráadásul megújulva, arrébb, mert már szűk az utca. Most már a miénk a tér! Még több programmal, új helyszínekkel, új partnerekkel – de a hangulat marad a szabadsággal és örömmel teli egymásra találás, a zsidó szervezetek, a közösség tagjainak laza együttléte, mint eddig.
Az időpont is új: ebben az évben szeptemberben lesz, hogy a fesztivál után ne kelljen várni egy egész nyáron át, hogy a programjainkra jöhessetek. Hogy felkészülhessünk egyedi, izgalmas és kortárs módon az őszi ünnepekre. Ez lesz ugyanis a fesztivál kiemelt témája, amelyet sokféle módon járunk körül: művészetekkel, installációkkal, játékokkal, sétákkal és tanítással.
És nem csak a közösség örömfesztje lesz ez: az ünneplés idén a Bálint Háznak is szól, amely éppen szeptemberben tölti be 25. évfordulóját. S mi sem lehetne szebb születésnap, mint összehívni mindenkit, akik eddig bárhogyan velünk voltak, vagy ezután velünk lesznek.
Minden érzékszervnek való programot hoztunk össze Nektek, gyertek hát és legyetek részesei 2019-ben is a Judafestnek, ünnepeljünk együtt. Nyissátok velünk az évadot, kezdjétek velünk az új évet és hozzátok el a családot, a barátokat. Mi ott leszünk.
Édes és kerek új Judafestet mindenkinek!”
index.hu
Hitlerre nem, de az apádra tudsz dühös lenni
Kritika és interjú A létezés eufóriája című filmről
Egy kilencven éves holokauszt-túlélő, aki még sosem szerepelt semmilyen színházi előadásban, és egy nála hatvan évvel fiatalabb táncosnő: ők mutatták be 2015-ben a Tünet Együttes nevű társulat mozgásszínházi előadását, a Sóvirágot, amely azóta is nagy sikerrel fut. A főszereplő, Fahidi Éva már majdnem 94 éves. Ennek a különleges előadásnak a születéséről szól a most bemutatott és máris több rangos díjat elnyert A létezés eufóriája című dokumentumfilm – és ennél sokkal többről. Megnéztük a filmet, és interjúztunk a rendezővel, Szabó Rékával.
Valószínűleg elég keveseket érdekelne egy dokumentumfilm egy kortárs táncszínházi előadás próbafolyamatáról. Még szerencse, hogy A létezés eufóriája valójában egyáltalán nem ez.
Vagy kizárólag technikai értelemben az, de a technikai értelem nem sokat mond el a valóságról. Arról, hogy itt az egyik táncos egy kilencven éves nő, aki még soha életében nem állt korábban színházi színpadon, a másik pedig hatvan évvel fiatalabb nála. Arról, hogy a rendező-koreográfus Szabó Réka azért kérte fel egy táncelőadásra Fahidi Évát, hogy a megemlékezések beszédmondó pódiumai után máshol, máshogyan is elmondhassa, nem is azt, hogy mi történt vele Auschwitzban, hanem azt, hogyan éli az életét azóta, hetven éve, hogyan gondolkodik a testéről, a nőiségéről, a szüleiről, a testvéréről vagy éppen a nácikról. A film megmutatja azt is, hogyan készült el a mindezekről szóló Sóvirág című előadás, de sokkal inkább szól erről a nagyon különleges személyiségről, Fahidi Éváról, és újszerű módon a holokausztról, még akkor is, ha hetven év reflexiói után elég merész az újszerű szót használni. És mégis.
ERRŐL SZÓL A LÉTEZÉS EUFÓRIÁJA. EZ NEM EGY TÁNCFILM.
Arról szól, ahogyan a rendező és a táncpartner, Cuhorka Emese egyszerűen csak beszélgetnek Évával. A hangnem olyan közvetlen, mintha az időjárásról lenne szó, miközben az élet legnagyobb kérdéseit érintik. A létezés eufóriája megmutatja, hogyan rendezheti át egy trauma az ember életét: nem egyszerűen annyiról van szó, hogy valamilyen sebet hordoz, és azt nem jó bántani, mert akkor fáj, hanem arról, hogy minden mögött ott van ez a tapasztalás: a szexualitásról, testről való gondolkodásában, vagy a szüleivel való – a gázkamrák óta már csak fejben létező – kapcsolatában. Ahogy annak idején a táncelőadásnak, úgy A létezés eufóriájának is az a legerősebb része, amikor Fahidi Éva erről vall:
HARAGSZIK A SZÜLEIRE, AMIÉRT MINDEZ MEGTÖRTÉNT, MERT NEM TETTEK MEG MINDENT, HOGY MENTSÉK MAGUKAT ÉS A CSALÁDOT.
Ilyen film A létezés eufóriája: a beszélgetések, a reggeli próba előtti kekszropogtatások vagy a fodrásznál játszódó jelenetek között csak úgy el-elhangzanak az erős mondatok, az erős gondolatok, a megrázó felvetések. És közben máshogyan, de szintén hatásos, ahogyan egyre inkább feltárul egy különleges személyiség; mert Fahidi Évát nem „csak” a holokauszt átélése teszi különlegessé. Hanem például az is, ahogyan beleveti a munkába: „Fáj a bordámnál, amikor megpróbálsz felemelni, ez ma már sajnos nem fog sikerülni” – mondja, majd nagyjából másfél másodperc szünet után ugyanolyan természetes hangon hozzáteszi: „Megpróbálom újra.” Máskor meg teljesen mellékesen veti oda, hogy egyébként próbák között elrepedt pár bordája, de hát ez van, nem számít, folytassuk. És úgy hangolódnak egymásra Cuhorka Emesével, hogy azt érezzük, valami egészen intimnek vagyunk a nézői, olyasminek, ami csak ritkán látható vásznon.
Persze a film nem kizárólag Fahidi Éváról szól, még ha egyértelműen és érthetően miatta is készült, és nagyrészt neki szólnak az A kategóriás locarnói és a szarajevói filmfesztiválon odaítélt díjak is. De az is szép, ahogyan valamilyen éteri természetességgel egymásra hangolódnak Cuhorka Emesével, ahogy megértik és a színpadon kiegészítik egymást, vagy ahogy egyik eltáncolja a másik gyerekkorát, aki pedig úgy nézi, mintha tényleg újra ott lenne, meztelen gyerekként a tükör előtt. És Szabó Rékáról, aki a film alapján látszólag egész egyszerűen nem vesz tudomást arról, hogy egy 90 éves holokauszt-túlélővel beszél, inkább úgy közelít a főszereplőhöz, mint bárkihez: figyelemmel, szeretettel és legfőképp érdeklődéssel.
Vele, Szabó Rékával beszélgettünk a filmről, a színházi próbafolyamatról, és persze Fahidi Éváról.
A filmből kiderül, Fahidi Éva már korábban annyira lenyűgözött, hogy mindenképp szerettél volna együtt dolgozni vele. Mivel varázsolt el ennyire?
Úgy éreztem, ezt a nőt mindenkinek látnia kell. Éva volt az egyik holokauszt-túlélő, aki Angela Merkel mellett beszélt az auschwitzi tábor felszabadulásának 70. évfordulóján. A beszédében azt mondta: őt annyi gyűlölet érte élete során, hogy tudatosan úgy döntött, soha nem akar gyűlölettel élni és a gyűlölet hangján beszélni. Mástól közhelynek hatna, de Éva valóban e szerint él. És ebben nincs semmi magasztos, ez pusztán élettapasztalat alapján leszűrt tanulság. Ő egyszerűen végiggondolja a dolgokat, levonja a következtetéseket, és utána tartja is magát ezekhez, beépíti az életébe. Ez számomra döbbenetes tulajdonság; én akkor sem tudok elég következetes lenni, ha egyáltalán sikerül levonnom a megfelelő következtetéseket.
A dolgok lelke című könyve harmadik kiadásakor hallottam először nyilvánosan beszélni Évát. A közönségből sokan már eleve a mártír- vagy áldozat-szemszögből tettek fel kérdéseket, és – megint csak – döbbenetes volt, ahogyan Éva ezekre válaszolt: ő kapcsolatban maradt önmagával és a világgal, folyamatosan és kitartóan dolgozik a traumáival, mindenfajta szentimentalizmus és érzelgősség nélkül, kimondva olyasmiket is, amikhez bátorság kell. Valaki arról kérdezte, mondja meg, hogy akkor valójában hogyan történt egy bizonyos dolog, mert valaki így, valaki meg úgy meséli. Erre Éva erre azt mondta, hogy mindkettő igaz. Egy túlélőnek az az igazsága, ahogyan ő azt átélte, az ő szubjektív igazsága része az igazságnak.
Saját példát is hozott erre: az augusztus 3-ára virradó éjszakát 1944-ben, amikor az SS kiirtotta a roma tábort Auschwitzban, gyerekeket, nőket és férfiakat egyaránt.
Éva ebből az éjszakából a borzalmas hangokra emlékszik: a leírhatatlan sikoltozásra, kiabálásra, üvöltözésre és imádkozásra. Az egyik jó barátnője viszont, akivel egy barakkban aludtak, mindig úgy mesélte, ő épp a barakk ablakában állt, és sosem felejti el, ahogy a romák lehajtott fejjel, néma csendben vonultak a halálba. Most akkor melyik igaz?
Ki így, ki úgy őrzi ennek az éjszakának a borzalmát. És ahhoz, hogy mi megértsük, milyen lehetett átélni ezt az éjszakát egy barakkból, mindkét emlék hiteles. Adalék, hogy amikor Éva saját akaratából ellátogatott Auschwitzba, és elment a barakkba is, kiderült, hogy nincs ablaka.
Féltél, hogy milyen lesz egy kilencven éves, a színpadon teljesen tapasztalatlan emberrel együtt dolgozni?
Tudtam, hogy hülyeség – hát micsoda őrültség ez?! És mekkora felelősség: mit kezdek azzal, ha történik valami baj az egyik próbán, akár testileg, akár lelkileg? De nagyon erős volt bennem a hajtóerő, és az intuíció is, hogy Évával és Emesével ezt meg lehet valósítani.
Mennyire volt más a munkafolyamat, mint amire számítottál?
Sok meglepetés ért, akár már olyasmikben is, hogy mire képes vagy nem képes Éva: kilencven évesen a füléhez tudja emelni a lábát, simán lóg fejjel lefelé egy széken, de eközben problémát jelent számára végigmenni egy egyenes vonalon, vagy megállni fél lábon. Azt tudtam, hogy Éva szellemileg mennyire friss, mennyire szikáran mégis érzékletesen beszél, milyen jó a humora, aztán megtapasztaltam, milyen hihetetlenül kitartó a hozzáállása a munkához. Azzal viszont kezdenem kellett valamit, hogyan hangozzanak el szövegek a színpadon, mert a színházi idő kegyetlen, és ezt nehéz érezni, ha az ember saját traumáiról beszél: végül meghoztam azt a döntést, hogy írjuk meg, rögzítsük a szövegeket. Így Évának vissza kellett tanulni a saját szövegeit megírva és dramatizálva, majd újra előadni a színházban – ez durva folyamat volt.
A próbafolyamat alatti beszélgetésekben mi volt számodra a leginkább meglepő?
Megkérdeztem, hogy lehetett túlélni a haláltábort. Azzal kezdte a választ, hogy soha nem káromkodtak, kenyéren fogkefét vettek, és sosem nyalták ki a tányért. Azt gondoltam, mivel kicsit nagyot hall, biztos nem jól hallotta a kérdést, és csak nagyon lassan esett le, hogy ami nekem nem jelent semmit – én simán kinyalom a tányért –, neki ott az adta meg a keretet ahhoz, hogy megmaradjon embernek, hogy összetartsa az emberi mivoltát. És ezzel kapcsolatban mondta azt is, amiből a film címe származik: hogy azt mindig nagyon kellett tudni, hogy a létezés ténye önmagában euforikus.
És ha Éva mellett vagy, tényleg mindig érzed az élet értékét.
Új volt számomra az is, hogy Auschwitz-Birkenauban, a vonatok érkezése utáni szelekcióban az volt a szabály, hogy ha egy anyuka fogja a gyereke kezét, akkor azonnal a gázkamra felé küldték őket, akkor is, ha az anya „munkaképes korban” volt, mert nem akartak a szétválasztásukkal pánikot kelteni. Erről beszél mindig Éva: az ő anyukája a testvére, a 11 éves Gilike kezét fogta, és ezzel „a halált választotta ahelyett, hogy vele jött volna az életbe”. Ezt hetven éves korában tudta csak megbocsátani neki.
A filmbe az apukája iránt érzett, még kevésbé feldolgozott dühe került be. Sokan féltették is a filmet emiatt, mondván, hogy lehet úgy értelmezni a holokausztot, hogy valaki az apukájára vagy az anyukájára dühös. De nekem ez sokat segített abban, hogy megértsem, mi az, hogy trauma. Hogy tudsz Hitlerre dühösnek lenni? De hogy az apád nem ment el az országból 1935-ben, miközben mások túlélték, mert ők elmentek, az ő apukája viszont nem látta, hogy el kell menni: arra tudsz dühösnek lenni, azt a kérdést felteheted magadnak újra meg újra: „Ő miért nem látta?”
Az első pillanattól fogva tudtad, hogy dokumentumfilmet akarsz készíteni a próbafolyamatról?
Egy hónappal a próbák kezdete előtt hasított belém a felismerés, hogy Éva Auschwitz utolsó tanúinak egyike, és hogy fogalmam sincs, hogy mi lesz, de akármi is fog történni, akár siker, akár kudarc, biztos, hogy nagyon érdekes lesz. De a Tünet Együttes egy kis független társulat, semmi kapcsolatunk nem volt a filmes világhoz; kérdés volt, miből teremtjük elő az anyagiakat. Hogy együtt tudjunk dolgozni egy profi operatőrrel és hangmérnökkel a Campfilmmel együtt, a Tünet működési keretét tettem anyagilag kockára. De azt gondoltam, nagyon fontos, hogy ezt rögzítsük.
Ha teljesen őszinte vagy, számítottál rá, hogy fesztiváldíjakat fog kapni a film?
Az esélytelenek totális nyugalmával mentem Locarnóba; már attól is nagyon meg voltam hatva, hogy beválogatták egy A-kategóriás filmfesztiválra. Pláne, hogy előtte már egy csomó kudarc is ért, sokszor megkérdőjeleződött bennem, hogy alkalmas vagyok-e erre a feladatra, nemcsak azért, mert nem ez a szakmám, hanem azért is, mert az előadás rendezőjeként én is szerepelek a filmben, és ez skizofrén helyzet. És hát Locarno nem az első fesztivál volt, ahová beadtuk a filmet, addigra már túl voltunk néhány elutasításon. Úgyhogy egyáltalán nem számítottam ekkora sikerre, és bár tudom, hogy minden díj és minden, a művészettel összefüggő döntés esetleges és szubjektív, hazudnék, ha azt mondanám, nem vagyok mélységesen meghatva, és nem esik nagyon jól minden díj.
index.hu
Felakasztott Dávid-csillaggal rongálták meg az ellenzék belvárosi plakátját, feljelentést tettek
Akasztófára lógatott Dávid-csillagot rajzoltak az erzsébetvárosi önkormányzati képviselőjelölt, Borka-Szász Tamás plakátjára. Niedermüller Péterrel, az ellenzék közös hetedik kerületi polgármesterjelöltjével feljelentést tettek.
Csütörtökön a két jelölt pár perces sajtótájékoztatót tartott a hetedik kerületi rendőrkapitányság lépcsőjén.
Itt Niedermüller azt mondta: Az eddigi kampányban ez a legdurvább és legmegdöbbentőbb megnyilvánulás. Ilyen 2019-ben Magyarországon nem történhet meg. Ez antiszemita gyűlöletcselekmény. Ez szigorúan összefügg azzal a politikával, amit a kormány folytat. Ebben az országban mára elmérgesedett a politikai kultúra.
A röpke sajtótájékoztató után a plakáttal a kezükben besétáltak a kapitányságra, hogy az ügyben feljelentést tegyenek.
Frissítés: Elítéli az erzsébetvárosi Fidesz az antiszemita tartalmú VII. kerületi plakátrongálást. Az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményükben egyúttal kérik a hatóságokat, hogy minél előbb találják meg a tettest és a legszigorúbban vonják felelőségre.
nepszava.hu/3050681_antiszemita-plakattal-tamadtak-az-ellenzeki-kepviselojeloltet-erzsebetvarosban
www.lokal.hu/2019-09-az-erzsebetvarosi-fidesz-eliteli-az-antiszemita-tartalmu-plakatrongalast/
hirklikk.hu/kozelet/a-fidesz-is-eliteli-az-antiszemita-tartalmu-plakatrongalast/354988/
Mintha valakit Oscar díjra jelölnek, akkora öröm, megtiszteltetést jelentett ez
Baliga Kornél építész beszélt eddigi pályafutásáról, valamint legújabb munkájáról, a Rumbach utcai zsinagóga felújításáról.
Az építész-belsőépítész elmondta, már 45 éve van a pályán, olyan épületek fűződnek a nevéhez, mint a Palatinus Hotel, a kőbányai zsinagóga áttervezése, de az osztrák nagykövetség, a Várkert Kioszk, a Gundel Étterem is neki köszönheti a kinézetét. Mellette a Sándor Palota belső tereit is ő tervezte meg, de egy évtizedet töltött a fertődi kastély megújításával, ahogy a gödöllői kastély munkálataiban is jelentős szerepet vállalt. Legújabb munkái közé sorolható a Várkert Bazár, a Lovarda a Várban, de nemrégiben fejezte be a Rumbach utcai zsinagóga homlokzatának felújítását.
Erről az épületről azt mondta el Baliga Kornél, hogy először harminc évvel ezelőtt jutott be, mint visszaemlékezett, félelmetes látvány fogadta, a beszakadt mennyezettel, a beázásokkal, a döglött galambokkal, a szétszórt bútorokkal. A katasztrofális állapot mellett ide belépni, körülnézni, mégis egy fantasztikus élmény volt – tette hozzá, hiszen a Tóra szekrény a sötét templomban, a beszakadt mennyezet miatt is, de fényben fürdött. A Rumbach zsinagóga egyébként Otto Wagner osztrák építész, aki tényleg világhírű volt első munkája volt, 27 éves korában tervezte meg ezt az épületet. A zsinagóga, igazodva a XIX. századi hagyományokhoz, mór stílusban épült.
Arra a kérdésre, hogy mennyire volt megkötve a keze a tervezés során, azt említette meg, hogy harminc évvel ezelőtt még az akkori tervek szerint nagyon megkötötték őt, hiszen az akkori tulajdonos, az Alba Regia vállalat egy kultúrépületet szeretett volna itt berendezni. Például azt kérték tőle, hogy bontsa le a Tóra szekrényt, ő ennek egy ideig képes volt ellenállni, de kellett készíteni egy tervet róla, ám szerencsére – emelte ki Baliga Kornél, közben ez a cég tönkrement, így megmenekültek a Tóra szekrény rajzai. Amikor az épület visszakerült a hitközséghez, akkor behívták abba a teambe, amelyik elkezdte az épület újratervezését.
Külön beszélt az építész a Rumbach utcai zsinagóga mai rendeltetéséről, hiszen ez az épület tud szakrális tér és kulturális, művészeti tér is lenni. Ez azt jelenti, ha nem istentiszteletet tartanak, hanem valamilyen koncertet, akkor például a Tóra olvasó asztal, a bima besüllyed a padlóba.
Baliga Kornél elmesélte, ez volt az első olyan épület, amin önállóan dolgozhatott, hozzátéve, egy Otto Wagner épület felújításában szerepet vállalni, az olyan, mintha valakit Oscar díjra jelölnek, akkora öröm, megtiszteltetést jelentett ez számára.
Az interjú a 2019. szeptember 20-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
Pénzügyileg is sikeres volt a Zsidó Kulturális Fesztivál
Dr. Kunos Péter, a Mazsihisz és a BZSH ügyvezető igazgatója beszélt a XXII. Zsidó Kulturális Fesztiválról, az Együttélés Házáról, valamint a Holokauszt túlélők második generációjának a támogatásáról.
www.breuerpress.com/2019/09/19/penzugyileg-is-sikeres-volt-a-zsido-kulturalis-fesztival-2/
Kunos Péter pénzügyi szempontból értékelte a XXII. Zsidó Kulturális Fesztivált, amelyet már négy éve a BZSH szervez. Az idei rendezvény különösen kockázatos volt, elsősorban a tao rendszer kivezetése miatt. Mint megjegyezte, még nem végeztek a teljes elszámolással, de az előrejelzések szerint sikerült nullára kihozni a fesztivált, sőt, talán még egy enyhe plusszal is zárhatnak. Ebben szerepe volt az állami támogatásnak, az NKA-tól és a kerületi önkormányzattól érkezett összegeknek. Szerencsére az idei fesztivál látogatószáma meghaladta az összes eddigit.
Az ügyvezető igazgató beszámolt a Rumbach utcai zsinagógáról is, amelyről megjegyezte, műszakilag készen van, az átadás-átvételi eljárás lezajlott, sikerült visszaállítani az eredeti állapotot, mindezt modern eszközökkel, betartva a műemlékvédelmi előírásokat. A projekt összköltségvetése 3.2 milliárd forint volt, ebből 2.4 milliárdot tett ki az építési szakasz. Még ami visszavan, az a tervezett múzeum kiállítását, Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója vezetésével, valamint a szakrális tér, kulturális rész alakítása, pontosabban olyan mértékű átalakítása, hogy akár szakrális, akár kulturális események fogadására legyen alkalmas. Kunos Péter szerint jövő év márciusában fogják teljes mértékben átadni az Együttélés Házát, minden támogatással elszámolva.
Az interjú a 2019. szeptember 20-i Halljad Izrael! adásában elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.
neokohn.hu
Öt új országban segíti az antiszemitizmus elleni harcot a Tett és Védelem Alapítvány
A V4 országok után Ausztriában, Romániában, Svédországban és Norvégiában is megkezdte az monitoring tevékenységét a szervezet.
Az utóbbi időszakban tapasztalt európai antiszemita atrocitások számának emelkedése arra ösztönözte a Tett és Védelem Alapítványt (TEV), hogy az egész kontinensre terjessze ki működését — olvasható a szervezet honlapján.
Így a V4 országok után (Szlovákia, Csehország, Lengyelországban) után, Ausztriában, Romániában, és az északi országokban (Svédországban és Norvégiában) is megkezdte monitoring tevékenységét a TEV, melynek budapesti székhelyén tartottak kétnapos tréninget a résztvevők számára.
A 2019. szeptember 11-12. között tartott képzésen az alapítvány szlovák, cseh, osztrák, román, svéd és norvég munkatársai vettek részt, akik a jelentések módszertanával, tartalmi elemeivel és formájával, a kereső motor használatával, a sajtófigyelők működésével, az adatgyűjtési munkafolyamatokkal, valamint a grafikai megjelenítéssel és a kiadványszerkesztés alapjaival ismerkedtek meg.
Az újonnan csatlakozott kollégák az írott és elektronikus sajtófigyelés révén, a TEV irányelveinek megfelelően, havi
rendszerességgel antiszemitizmus monitoring jelentéseket készítenek. A sajtófigyelés mellett fontos információforrást jelentenek az online közösségi oldalak, az áldozatok, szemtanúk bejelentései és minden olyan személyes tapasztalat, ami kimeríti az antiszemita motivációval elkövetett cselekmények fogalmát.
A képzéssorozaton elhangzott: a TEV célja, hogy a konkrét kihívásokat professzionális eszközökkel kutassák és mérjék fel, majd fókuszált cselekvési programot hajtsanak végre regionális szinten is.
„Egy olyan egységes antiszemitizmust monitorozó, kutató és elemző rendszer életre hívásán dolgoznak, mely hozzájárul a politikai, verbális és tettleges antiszemita cselekmények elleni regionális és összeurópai fellépéshez” – fogalmazott Szalai Kálmán, a TEV titkára.
Megjegyezte: a közeljövőben az alapítvány által Magyarországon már működtetett forródrót a fenti országokban is elérhető lesz mindazok számára, akiket a zsidóságuk miatt hátrány ért, antiszemita jelenséget tapasztaltak, holokauszttagadó vagy -relativizáló közbeszéddel találkoztak, vagy fasiszta-náci szimbólumot észleltek.
Igény esetén a TEV teljeskörű jogsegély és tanácsadást biztosít, szükség esetén az illetékes hatóságok felé is eljár.
A Tett és Védelem Alapítvány európai zsidó szervezetekkel együttműködve 2020 januárjában nyitja meg az antiszemitizmust monitorozó, kutató és elemző, valamint jogvédelemmel foglalkozó európai központját Brüsszelben.
