|
Kedves Barátaink!
Néhány nap múlva találkozunk egy másik énünkkel…
Azaz önmagunkkal.
Szeptember 29. napnyugtája, ami elul hónap 30. előestéje.
Ránk köszönt a legfehérebb ünnep, az újév. Az 5780.
Fehér, pedig ősszel van.
Ám az új, az mindig tiszta, az új, az mindig más.
Akár polgári, december 31, akár ros hásáná, zsidó újév.
Talán, egy új kezdet lehetősége? Vagy egy régi lezárása?
Himnuszt énekelnek január 1-én 0:00-kor.
Mi meg ávénú málkénú-t.
Az a zsidó himnusz. Az újévi.
A zsidó nép a 2448. esztendőben kapta meg a Tórát. Azaz 3332 éve.
És a zsidó nép azóta nem akarja, nem tudja elfeledni azt a pillanatot. Az első találkozást.
Ám ez a 3332 esztendő telve volt elválással, vándorlással, reménykedéssel. Fájdalommal.
A menekülésben nagyon-nagyon hiányzott a zsidó nyugalom és a zsidó büszkeség. Él egy nép, amelyik folyton fut az álmai után és mindeközben menekül a valóság elöl.
Ám újévkor megáll, és elimádkozza, hogy jövőre hadd ne kelljen menekülnie éjjel és nappal.
A zsidó nép soha nem gondolt a felejtésre! Hogy nem volt Szináj, első találkozás, Isten szavai, találkozással egybekötött vándorlás.
Pedig belegondoltál már, milyen könnyű lett volna… Középkori európai elnyomás, pogromok… sitty-sutty… Szakáll le. Sapka le. És vége lett volna minden bajnak…
Ez a lépés azonban, ha valóban szeretünk, nem lehetséges. Akkor nem lehet sitty-sutty…
Akkor minden ünnep és hétköznap teljes addikció.
És a félelmetes távolságot és a csontig maró hiányt csak egyetlen egy dolog tudja begyógyítani: ha újra találkozunk azzal, amit szeretünk, ami fontos nekünk, hiszen az pótolhatatlan.
Semmi más.
És éppen ezért a zsidó nép évről-évre fehérbe öltözött újév napján, és tiszta lélekkel várta a találkozást.
Őszintén tárta ki a lelkét.
És most rajtunk a sor!
Eltelt 10 év, 100, 1000 és 3000 azóta a pillanat óta.
És a zsidó nép túlélése pont azért irracionálisan racionális, mert a hiányt és a távolságot élte meg. Ez tartotta életben. Mert tudta, hogy mindaddig él, amíg meg nem érzi újra a Színáj hegy illatát.
Nem a Tóra emléke az, ami megőrizte a zsidó népet! Az nagyon kevés. Emlékezni… Szép emlék… Ebbe nem lehet belekapaszkodni.
Éppen ellenkezőleg, a Tóra hiánya, az ami bennünk élt és bennünk él.
Az, hogy tudom, hogy hozzám tartozik, még ha távol is van. Még ha nem is érzem az erejét közvetlenül.
Akkor is fehérbe öltöztetem újév és jom kipur napján. Szukottkor táncolok vele.
És álmomban ott vagyunk a Szináj hegy lábánál.
Ahogy a levelet kezdtem…
Néhány nap múlva találkozunk egy másik énünkkel, azaz önmagunkkal.
készüljünk rá!
És ott lesz velünk 3332 esztendő. Sok mosoly. Sok könny. Sok remény. Sok vigasztaló ima. Sok újrakezdés.
sok-sok-sok-sok.
sokaság.
Sábát Sálom! |
