Napi Tóra
 |
x |
|
 |
|||
|
|
||||
K”K,
Hukát hetiszakasz 4. kommentár, 5779. Támmuz 7.
“Vedd a botot és gyűjtsd egybe a községet, te meg testvéred Áron, és szóljatok a sziklához szemeik előtt, hogy adja ki vizét, és kihozol nekik vizet a sziklából és megitatod a községet meg barmaikat” (20:8). Szóval Mózes rácsapott a sziklára, ez tény, viszont az nem egyértelmű, hogy mivel. Az egyszerű szövegek mögött egyszerű megoldást keresők szerint bottal, de példának okáért a Rogacsover Gáon (Ráv Joszef Rosen, 1858-1936) cifrább megoldást talált: „Mózes bűne az volt, hogy rossz bottal csapott a sziklára. Isten azt akarta, hogy kőből készült botját vigye, ehelyett Mózes a testvére, Áron fából készült botját használta (Egyes források szerint két különböző bot tulajdonosai voltak, mások szerint ugyanazt használták). A kővel ellentétben a fa rituális értelemben tisztátalanná válhat, ezért amikor Mose rábénu rácsapott vele a sziklára, akkor azt is „elintézte”, hogy a sziklából fakadó víz alkalmatlan legyen arra, hogy a családi élet tisztaságát biztosító mikve vizeként is használható legyen”. Most itt tartunk: lehet, hogy tilos volt a sziklára ütni, vagy nem volt az, de a célnak megfelelő bottal kellett volna és tévedett Mose rábénu, vagy nem tévedett, hanem minden úgy történt, ahogy akarta, mert kizárólag Izrael népének érdekében ütött. Nagyot téved, aki azt hiszi, hogy több lehetőség nincs, folyt. köv
Szép napot mindenkinek!
