|
Kedves Barátaink!
Mondogatjuk….
„Az ember a teremtés koronája…”
OMG, de borzasztó közhely.
Szerintem az ember inkább a teremtés mélypontja… miért mondok ilyet? Mert képes lenne elpusztítani az egész teremtett világot, az összes teremtményt, amit elér, hangyától bolygóig…
Megszenvedi, hogy találkozik benne a túlélés állati ösztöne a végtelen isteni erővel.
Ám!
Éppen ezért kezeljük tényként, hogy megkapta a lehetőséget, hogy ezt ne tegye – és felülemelkedjen a világ minden teremtett szegmensén, sőt csodává tegye azt.
Igen, sok sok csodás feladatunk van. Az egyik legfontosabb: harmóniát teremteni.
Hol is?
Egyrészt a világunkban lévő diszharmóniában, ahol oly’ sok szomorú történést látunk és tapasztalunk, másrészt önmagunkban, ahol is mindenféle angyali és állati érzelmek feszülnek egymásnak.
Irigység, vágyak, akaratok, álmok, harag, bosszúvágy, szeretet, csalódás és még sorolhatnánk a bennünk élő milliónyi emberspecifikus érzelmet, ami miatt képes lenne akár elpusztítani a világot is, sőt akár önmagát is.
A Tórából ezen a héten a zsidó Kóráh, Mózes ellenes lázadásáról olvasunk.
Sőt a szakasz neve is erről a gonosz emberről kapta a nevét.
„Homo homini Lupus est” – hangzik Plautus híres mondata. Ám most, a tórai történetben” zsidó, zsidónak lett farkasa”…
Ez a világ vége…
A teremtés megtagadása.
Még a föld is megnyílt.
A totális megszűnés.
Ezzel az attitűddel szembe választottam ki az eheti, 1964-ben készült fényképet (a fénykép története), ahol Martin Luther King (bal szél) és Ávráhám Jehosuá Heshel rabbival (jobb szél, ősz szakáll és szemüveg) egymásba karolva lépnek fel az emberi jogfosztás ellen.
Összekarolnak.
Fekete és Fehér.
Egykori két elnyomott.
Rabbi és lelkész.
Így teremtenek harmóniát a saját aurájukban.
Amerre mennek, mindenhol.
(Érdekességként a „zs média” linkjei közé betettem egy Heschel idézet gyűjteményt…)
Ember teremtése. A fény teremtése.
A legfontosabb élmény, hogy a teremtéshez mi is hozzátehetünk, ahogy az MLK is írja (szabad fordításommal): „Minden pillanat alkalmas arra, hogy éppen akkor – valami jót tegyek.”
Ezt az elvet, a klasszikus talmudi kifejezés „tikun olám”-nak nevezi, ami (az én szabad fordításomban) „nekünk átadott világban lévő törések kijavítása”.
Magyarul: bármerre is mész, bárkivel is beszélsz, bármit is teszel, árassz harmóniát, teremts harmóniát, és őrizd meg ezt a harmóniát.
Szokták mondani, hogy a nehézségek között legkönnyebb megtalálni a lehetőségeket, akkor mi ezt egészítsük ki valami zsidóssal, miszerint keresd meg a világban és a zavarban a harmóniát!
Mert az ott van.
Mindenhol.
Teremtett állapot.
És tovább menve, nem szabad elfeledni azt a zsidó alapelvet, hogy a saját teremtett lelkünk is egy végtelen energiaforrás. Éjjel és nappal működik. Bevonz és eltaszít.
Minden szavad, gesztusod, szempillantásod. Bevonz és eltaszít.
A kisugárzásod. Bevonz és eltaszít.
Az áldó kezed és szavad és a bántó kezed és szavad is. Bevonz és eltaszít.
Ahogy a demagóg, zsidó lázadó Kóráh – és az elveiért mártírhalált halt „gój” Martin Luther King példája is mutatja.
A viselkedésünknek csakis egy szűrője van: mit teszünk meg a másikért és a teremtett világunkért.
Emberként, zsidóként, afroamerikaiként, vallásosként vagy ateistaként.
Ám ehhez a „tikun olám” mellett még egy dolog kell: „tikun nefásot” – azaz a „világ rendbetétele” előtt a saját magamban (lelkemben) lévő harmóniát megteremteni.
A fentebb már leírt tucatnyi érzelmet olyan irányba fordítani, hogy érezzed önmagad minden rezdülése mellett a másik ember minden rezdülését.
Mert mindkettő a te saját lelkedről szól. és a te saját harmóniádról.
Szerintem ne vágyj arra, hogy a teremtés koronája legyél, inkább arra, hogy a világ mindennapi újra-teremtésében minőségi partner legyél, és tegyél is érte.
„the time is always right, to do what is right.”
Sábát Sálom! |
