Horthy Miklósról 2018-ban

Horthy Miklósról 2018-ban

Karsai László történész, professor emeritus a Heti TV Pirkadat című műsorában beszélt október 15-e kapcsán Horthy Miklósról, a róla szóló hiányzó monográfiáról, a kultuszáról, de szóba került még a Sorsok Háza ügye is.

A történész beszélt a magyar történelem egyik legszomorúbb évfordulójáról, 1944. október 15-ről, amikor is a németek segítségével Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt vette át a hatalmat Magyarországon. Mint elmondta, neki van egy a többi történésztől különálló véleménye erről a napról, tudniillik, bár nem szeretné semmiben sem felmenteni Horthy Miklós kormányzót, de úgy gondolja, nagyon nem akarta aláírni Szálasi kinevezését, az aláírását utólag hamisították oda.

1944 október elején Horthy Moszkvába küldte a magyar fegyverszüneti delegációt, akik alá is írták a megállapodást, amelyet végül október 15-én jelentett be a rádióban, mindezt nagyon ügyetlenül megszervezve, hiszen abban bízott, hogy a hadsereg, a csendőrség, az államapparátus követi majd őt. Erre reagáltak a németek azzal, hogy az egyetlen még élő fiát elrabolták és az ő életével zsarolták meg, hogy lemondjon és Szálasit nevezze ki.

Horthy Miklós történelmi megítéléséről, többek között egy október elejei történészvita kapcsán is, Karsai László leszögezte, van egynéhány alapkérdés. Ezek egyike az, hogy mennyire is tekinthető a Horthy rendszer jogállamnak. A professzor szerint – és ez a vitában is elhangzott – nem tekinthető jogállamnak az, ahol embertelen törvényeket tartanak be. Vannak olyanok, akik azt mondják, voltak ilyen törvények más országokban is, amelyeket akár demokratikusnak is lehetett akkor nevezni. A másik alapkérdés az Magyarország hadbalépésének az ügye. Ebben a történészek között, ami a vitából ki is derült, konszenzus van, ez azt jelenti, nem volt német nyomás, jobb lett volna, ha a magyar vezetés megvárja, amíg a németek felszólítják őket a háborúba való belépésre. Abban ma már nincs vita, hogy a hadbalépés indoka, a kassai bombázás, az valóban a szovjetek műve volt, abban van vita a történészek között, hogy ez szándékos, netán véletlen volt. Karsai László szerint a szovjet vezetésnek semmi érdeke nem fűződött ahhoz, hogy Magyarországot is belevigye a háborúba, ezért is véli úgy, annak ellenére, hogy a szovjet, ma már orosz levéltárakban erről nem lehet kutatni, a bombázás nem volt szándékos.

Nagyon komoly vitapont a Holokauszt kérdése, pontosabban az, hogy mit tudott Horthy 1944 előtt a megsemmisítésekről, a zsidók meggyilkolásáról. A vitában is elhangzott, hogy 1943 áprilisától már nem lehetett kérdés, hogy mit tudott a kormányzó, hiszen Hitler a találkozójuk során világosan elmondta neki, a zsidókat el kell pusztítani a föld színéről is.

Arra a kérdésre, hogy eddig miért nem készült el magyar történész tollából egy Horthy életrajz, Karsai László szerint, ez az egyik legnehezebb életrajz, téma egy történész számára, eddig a nagyszerű történész Sipos Péter dolgozott a Horthy monográfián, ám sajnos ő tavaly meghalt, most a fiatal Turbucz Dávidé lett ez a feladat, aki a professzor szerint el is készíti majd ezt a hiánypótló kötetet.

Horthy Miklós XXI. századi hazai megítélése is kettős, hiszen vannak olyanok, akik hősként, sőt a fővárosi zsidóság megmentőjeként tekintenek rá, míg mások tömeggyilkosnak gondolják az egykori kormányzót. Ennek kapcsán a professzor megjegyezte, ha Horthy életéből ki lehetne venni a numerus clausustól a Holokausztig terjedő időszakot, a zsidókat tekintve, a zsidótörvényeket, amelyek közül egyet sem tartott vissza, pedig megtehette volna, akkor lehetne rehabilitálni őt. Hiszen akkor annyi maradna a rendszeréből, hogy antikommunista, autoriter, nacionalista, irredenta. Ehelyett viszont a hűségét bizonyítandó több százezer magyar állampolgárt, magyar zsidót áldozott fel, azt remélve, hogy ennek fejében a megszálló csapatok kivonulnak az országból. Mint megjegyezte, ha Horthy 1944 júliusában le tudta állítani a deportálásokat, akkor ezt megtehette volna hónapokkel előtte is. Van olyan történész, aki szerint azt is megtehette volna a kormányzó, hogy csak a nagyon erős, munkaképes zsidó munkaszolgálatosok közül ad ki tíz-húszezret. Az ő esélyeik sokkal jobbak lettek volna, mint azoknak az időseknek, gyerekeknek, akik egyből az auschwitzi gázkamrában végezték. Ha ezeket megtette volna, akkor egészen más lett volna és más lenne ma is Horthy Miklós megítélése, olyan emberé, aki a sarkára állt, akivel szemben a németek semmit sem tudtak volna csinálni.

Ugyancsak vitapont a Horthy-kultusz, hogy miért volt egykor és miért is van ma. Egykor volt mire építeni ezt a kultuszt, hiszen Horthy Miklós, mint egykori flottaparancsnok nem a semmiből lépett elő.

Arra a kérdésre, hogy mit javasolna, ha tehetné a kormányfőnek a Sorsok Házával kapcsolatban, Karsai László azt felelte, először is a mai Magyarországon komolyan számításba vehető a Holokauszt témájával foglalkozó történészeket, muzeológusokat, látványtervezőket egy koncepció kialakítására. Schmidt Mária, mint kinevezett főigazgató felkért embereket, de ezek közül egy sem a téma szakértője, Gerő András a Habsburg kor kutatója, Pelle János nem történész, hanem újságíró. A professzor szerint, hasonlóan a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központhoz egy nyílt szakmai, vállalható vitát kell lebonyolítani. Ez nem egyszerű, viszont megkerülhetetlen. A vitának lenne egy eredménye, ami nyilvánvalóan nem a legteljesebb konszenzuson alapulna, mert ilyen nincs, de kialakulhatna egy olyan koncepció, amelyhez már szívesen csatlakoznának a különböző nemzetközi intézmények is. A Sorsok Háza természetesen egy magyar ügy, amit meg lehet valósítani a nemzetközi egyetértés nélkül is, de nem érdemes – mondta el Karsai László.