..
Izraelben szinte minden ugyanolyan, mint Magyarországon, de ott az emberek mosolyognak
Borgula András, a Gólem Színház vezetője, a Közösségi Színpad (KÖSZI) ötletgazdája beszélt a zsidó közösségi létről, annak megéléséről, arról, hogy milyen az élet Izraelben, de szóba került még a hazafiúi büszkeség is, a Heti Tv Pirkadat című műsorában Breuer Péter kérdéseire válaszolva.
Borgula András az új ötletük kapcsán elmondta, már nagyon régóta érkeznek hozzá megkeresések, hogy amatőr színészekkel is kellene foglalkoznia a Gólem Színház mellett, ami egy professzionális műhely, egy vándorszínház, amelyik ott játszik, ahol befogadják őket. Most azonban elindult a KÖSZI, a Közösségi Színpad, aminek a célja, hogy azok az emberek, akik napközben a civil foglalkozásukat űzik, de késztetést éreznek magukban, hogy megmutassák saját magukat a színpadon, számukra biztosít helyet a KÖSZI.
A program keretében színészoktatást, színészvezetést, mozgást, táncot tanulnak ezek az emberek, a legvégén meg egy előadáson vehetnek részt. Borgula András hozzátette, azt fontos leszögezni, hogy ez amatőr színvonalon marad meg – persze a szó legnemesebb értelmében -, azaz nem mennek el a profi színészképzés irányába. A KÖSZI, mint általában a színház egyfajta pszichiátriai kezelés is egyben – mondta el a Gólem vezetője, és azok az emberek, akik szeretnének a zsidó közösség tagjai lenni, függetlenül attól, hogy ők maguk egyébként zsidók vagy sem, de ezt nem tudják a zsinagógákon keresztül megtenni, számukra lehet a színház egy ajtó, amin beléphetnek.
A zsidóléttel kapcsolatos kérdésre Borgula András azt felelte, az még nem jelent semmit, ha valaki zsidónak születik, azonban a zsidó közösség tagjainak van a kezében egy kincs, mint Aladdin csodalámpája, amit ha úgy kezelnek, ahogy kell, akkor kiszabadul a szellem, ami az emberekbe költözik és akkor képesek nagy dolgokat megtenni. Ez nem függ össze a vallással, sokkal inkább az a lényege – emelte ki a színházi vezető, hogy amit mi kezdünk a zsidósággal, az tehet minket boldoggá. Nem kell sírni, a történelmünknek sem csak rossz oldalai vannak.
Borgula András példaként hozta fel Izraelt is, ahol sokáig élt, kint élő ismerősei szokták neki mondani, főleg azok, akik Magyarországról mentek ki, hogy Izraelben szinte minden ugyanolyan, mint Magyarországon, de ott az emberek mosolyognak.
Izraelben az emberek büszkék a hazájukra, Magyarországon meg azokra, akik büszkék a hazájukra, nemzetükre, könnyen rásüthetik a nacionalista bélyeget. Borgula András szerint ez egy kétirányú folyamat. Ha egy ország büszke lesz a saját kisebbségeire, legyenek azok akár zsidók, cigányok, melegek, stb., akkor a kisebbségeknek is könnyebb lesz büszkének lenniük saját hazájukra.
Borgula András szerint a zsidóság 5779 éve alatt történtek olyan megmagyarázhatatlan történelmi és más események, amelyeket a zsidók túléltek, ennek egyik oka lehet, hogy a zsidók tudnak nevetni, a legszörnyűbb tragédiák közben is születnek nagyon jó viccek. Nagyon fontos, hogy egy népnek legyen humorérzéke, hogy a vezetőik is értsék ezt, képesek legyenek még saját magukon is nevetni. Véleménye szerint olyan vezetőkre van szükség, akik megmutatják, hogy szeretik az életüket és nem csak az állandó harc jár a fejükben, ha ez megtörténik, akkor egy idő után a nép is ilyenné válik.
Az integrálódás, a menekülthelyzet kapcsán Borgula András megjegyezte, ma az emberek instant megoldást szeretnének, azaz gyors integrálódást várnak el a menekültektől. Azoktól az emberektől, akik nem biztos, hogy nagy örömmel jöttek Európába, akik nem biztos, hogy az új országnak akarnak a polgárai lenni, de nekik menekülniük kellett. A többségi társadalom felelőssége, hogy arra az időre, amíg itt vannak, mit kezd velük. Ha úgy állnak hozzá, hogy ha itt vagytok, akkor van mit csinálnotok, akkor nagy a valószínűsége, hogy a menekültek sem akarnak a többségtől teljesen független közösséget alkotni. A menekültek, akik itt vannak Európában túlélni akarnak, ettől függetlenül persze nekik is el kell fogadni az itteni játékszabályokat, aki ezt megteszi, az legyen a nagy közösség része.
A közelgő Jom Kipur kapcsán Borgula András elmondta, nem kell ahhoz zsidónak lenni, hogy az ember találjon akár egy napot is az évben, amikor elgondolkozik azon, hogy mit is tett rosszul az elmúlt évben és elnézést is kérjen attól, akinek ártott.
