Zsidó újév köszöntése a Goldmark teremben 5779

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Van úgy, hogy csordultig megtelik a szívünk hálával, van, hogy panasszal és közben szinte észre sem vesszük, hogy közben elkezdünk imádkozni a Mindenhatóhoz. Máskor meg úgy érezzük, nincs mondanivalónk Istennek, mert a hétköznapokon „komoly” dolgokkal foglalkozunk, s nem vele.

Talán így jártam én is 1986-ban, október 23-án, péntek este (nem mellesleg az 56-os forradalom 30. évfordulójának napján). Mindkét gyermekem megbetegedett az óvodában. Irány a gyógyszertár, az ügyeleti, hisz’ estére a többi már bezárt. A sötétben túlmentem a patikán. Rácsos ajtaja nem volt kivilágítva. Visszafordultam. Már ott kellett volna állnom, hogy becsöngessek az ügyeletre, hogy egy álmos tekintetű gyógyszerész kicsit kelletlenül kiszolgáljon, hogy vihessem az áldott medicinát fiaimnak. Csak néhány lépésnyire voltam, amikor hatalmas csattanással egy piros Zsiguli vágódott bele a gyógyszertár ajtajába. Pontosan oda, ahol nekem kellett volna állnom.

Ha nem vétem el az irányt, ha néhány lépéssel előbbre vagyok, akkor nem a vasajtó törik derékba. Sokkolva álltam az összetört autó mellett. A sofőr még ki sem kászálódott, mikor egy civil ruhás nyomozó már igazoltatta.

  1. október 23-a volt, a Bem tértől száz méterre. A kapualjakból felbukkanó civil ruhás nyomozók látványa visszazökkentett a valóságba, s hinni a Gondviselésben ezen a napon, pontosan ekkor tanultam meg, örökre. Ekkor éreztem talán először, hogy a valóban lényeges dolgok, a hit, vagy az ima elnyomja a politika emberek feletti tobzódását is.

S mit jelent az itt és most fogalma egy mai zsidó világi vezetőnek? Hááát, napokon belül beköszönt az 5779-es zsinagógai esztendő. Meg kell szabadulnunk a tárgyak és a kevéssé lényeges dolgok fogságából és visszatérnünk az igazán fontosakhoz, hogy célt és értelmet adjunk életünknek. A Mazsihisz létének van értelme, mert van feladata: a Tórához, a kulturális örökségünkhöz közelíteni a magyar zsidó közösség tagjait, érdekvédelmi munkával megteremteni a biztonság légkörét, erősödő intézményeinkkel a tanulás, a gyógyulás, a tájékozódás lehetőségeit, a zsidó civil szervezetekkel együttműködve pedig az otthonosság érzését.

Mert két otthona van annak, akinek kettős az identitása. A magyar zsidókat ez jellemzi évszázadok óta. S amióta Izrael Állama létezik, két országban is otthonra lelhetünk. Az izraeli bevándorlási törvény szerint minden zsidónak a földkerekségen lehetősége van Izraelbe vándorolni, de minden zsidónak egyben joga van hazát választani is. Mi, magyarországi zsidók döntöttünk:  a Kárpát medencében kívánjuk megőrizni apáink, nagyapáink tradícióit, építészeti és kulturális emlékeit, a magyar neológia értékeit. Öntudatos, a hatalomtól független szervezetként egyszerre vagyunk érdekeltek az erős Izraelben és az erős diaszpórában. E kettősség jegyében emlékeztünk meg a 70 éves Izraelről. A MAZSIHISZ szervezésében Jeruzsálemben, majd Budapesten a Szent István parkban elültetett 35-35 fa a Zsidó Állam és a szétszóratásban élő zsidóság egységét szimbolizálta.  Kezdeményezésünkre Orbán Viktor miniszterelnök hivatalos izraeli útján ugyancsak faültetéssel tisztelgett országaink barátsága előtt. Az eseményen pedig ott voltak a MAZSIHISZ által delegált tanárok, akik éppen oktatási szemináriumon tanultak Izraelben.

Izrael léte, a hagyományok továbbvitele, a zsidó oktatás fejlesztése, a közösség építése mind-mind ezernyi feladatot ró ránk. Erre hívja fel a figyelmet egy fontos, szembenézésre késztető könyv, a „Zsidók és zsidóság Magyarországon” című tanulmány. Az anyag negatív és pozitív folyamatokról egyaránt beszámol, az olvasottak alapján van mit tennünk a jövőben. Szeretném ha Önök is tudnák,  nagyünnepeinken a MAZSIHISZ zsinagógai közösségeiben 10-szer többen vannak, mint az utána következő szervezetében és 6-szor többen mint az összes zsidó közösségben. Tartalékaink hatalmasak, de a jövőben meg kell szólítanunk azokat a testvéreinket is, akik nem tagjaink: vallási és kulturális csatlakozási pontokat, kapukat kell nyitnunk feléjük. Vallási hagyományaink iránti hűség mellett kell a változó világra nyitott közösségként működnünk.

Kedves Barátaim! A közösségépítő munka számomra örömforrás. Jutalma nem pénz, nem köszönet, nem hála, hanem az összetartozás maga. A zsinagógáinkban naponta háromszor elmondott zsoltársor szerint is „boldogok, akik házadban lakoznak”, boldogok, akik együtt lehetnek a gyülekezésben.

Hölgyeim és Uraim! Az 5779. zsinagógai esztendő beköszönte alkalmából Önöknek, zsidó és nem zsidó barátainknak kívánok egészséget, társadalmi békét és boldog új esztendőt, Shana Tova! Legyenek beírva az Élet könyvébe!

 

 

Tisztelt Rabbi Urak, Elnök urak, miniszter és államtitkár urak!

 

Egy elmúlt év és egy új év határán állunk…

Mindenkinek vannak pillanatai, amit visszacsinálna.

Mindenkinek vannak álmai, amit nappal is álmodik.
Ha újra kezdhetném, ha lenne még egy esélyem, és a múltbéli hibáimat bárcsak kijavíthatnám…

Van egy jó hírem: Van esély!

A zsidó ember naponta 3x imádkozik.

Egészen az újév beköszöntéig, még az utolsó pillanatban is elmondja a főimában:

“Báréh álénu ez hásáná házot” – “áldd meg nekünk ezt az évet!”

Miért?

Alig néhány perc van még az évből. Miért kérem, hogy legyen áldott az a néhány perc?

Mert Isten segítsége egy pillanat alatt érkezhet.

Egy jó hír megváltoztathat mindent és lehet egy év áldott.

Egy pillanat alatt tudok olyat tenni, ami az elmúlt egész évet áldottá teszi.

Nem lehet azt mondani, hogy nem tudok változni!

Még az év utolsó pillanatában is tudok!

Az ember ezért különleges teremtmény, mert egy pillanat alatt meg tud változni.

ÉS ezt ünnepeljük meg a zsidó újév napján.

Az ember teremtését.

Sófárt fújunk.

A kosszarv, a tórai történetben azt jelentette, hogy a kését már felemelő Ábrahámnak szól Isten angyala, és azt mondja: nem kell a fiát feláldoznia, hanem helyett áldozza fel a szarvánál bokorba beakadt kost…

Sőt… Soha többet nem kell, még ehhez hasonlót sem tennie. Isten bevezeti Ábrahámot és a fiát egy teljesen új világba, és ott megtanítja, hogy a múltban lévő hibáinkat hogyan tudjuk a jövőben jóra fordítani.

Ros Hásáná: az ember teremtésének ünnepe

A tórai parancs szerint sófárhangok emlékeztetnek arra a csodás napra, amikor Isten belelehelte önmagát a porba… Így adta át a világnak a saját részét, a lelket, és így lett a por és a víz emberré varázsolva.

“Eloháj, nesámá senátátá bi”

“Istenem, a lelket amit adtál nekem, tiszta az. Te teremtetted, Te formáltad, Te lehelted belém és Te őrzöd bennem.”

Az ember tud önmagának hazudni és el tudja nyomni saját magát.
de a lelkét nem tudja szétszedni – mert az a mi isteni részünk.

A sófár négy hangja erről az élményről mesél.

Halljuk meg őket!
1)

tekiá – a hang, ami nem törik meg – ami célt mutat, amit követni kell!

Legyen célja a Mazsihisznek! Projektek, ötletek, építő elgondolások kísérjék ezt az évet! És a zsidó emberek menni fognak utána, mert a neológ mozgalom, az igényes és modern vallásos zsidóság, ami példa lehet mindenki számára.

Legyünk büszkék az őseinkre!

Mózestől kezdve a prófétákon és a talmudi tudósokon át, egészen a legújabbbkori rabbikig, ezek az emberek nem önmaguk tekintélyének, a személyes ambícióknak vagy uralkodási vágyuknak voltak szolgái, hanem éppen ellenkezőleg…

A zsidó nép szeretete, a másik észrevétele és az egész világért való őszinte aggódás vezette a lépteiket.

Ezeket a lépéseket, ezt az útirányt (héberül: háláhá) átadták nekünk.

 

2)
sevárim – Ez egy törött dallam.

Azt mutatja, időnként eltévesztem az utat… És ezt felismerem. Ezt hívják “tesuvá”-nak, megtérésnek.

Ettől vagyunk emberek. Ne szégyelljük a tévedésünk, tanuljunk belőle!

Tudnunk kell, hogy a zsidóságban a tudás és a származás nem elég!

A zsidóságért valami több kell… egy megfoghatatlan érzés..  a „zsidó” lélek, amelyben evidencia ez összetartozás érzése.

Ez volt és ma is az egyedüli esély a túlélésre.

Le kell tudni küzdeni a belső ellenségeskedést, a folytonos elégedetlenséget, a fennhéjazást és mindent, ami a közösséget megosztja.

Legyen a kulcsszó a kapcsolat, a szerénység és az alázat

 

3)

A harmadik hang a “teruá” – a zokogás.

Nem az év első napján jövünk rá arra, hogy mit rejt magában az idő, hanem csak az év folyamán.
Ezt semmi nem magyarázza el jobban, mint a héber “sáná”, azaz “év” szó, amely a “változni” igéből ered, és amely egyben azt is jelenti, hogy “ismételni, áttekinteni”.
Visszanézünk, ismétlünk, változunk.

Mosolygunk és sírunk.

Ha Isten ítélete előtt fogunk állni hétfőn és kedden, akkor el kell tudnunk számolni az elmúlt évünkkel. Át kell ismételnük, hogy kik voltunk.

Viszont az ember megteremtésének öröm-napja egyben a végtelen változás lehetőségéről, és annak megünnepléséről is szól. Nemcsak az enyémről, vagy a Tiedről, hanem az egész mindenség folyamatos változásáról.
Legyen ez a cél a Mazsihisz előtt. Változzon tudatosan!
Imával, sírással vagy akarattal.

Ám legyen a tudat egyértelmű, “ávinú, málkénú”, az Isten, aki néha király, néha apuka, sose zárja be a kapuit a gyermekei előtt.

A tudat erősítsen minket, hogy amit mi a zsidóságért teszünk, ahhoz odafentről kapunk támogatást.

 

4)
Végül 4. hang: tekiá gedolá.

Hosszú, kitartó és erőteljes hang.

Az újjászületés. A tiszta szív győzelme. Az isteni igazság elfogadása. Az újjáteremtés csodájának felismerése.
Ez ilyen egyszerű lenne?

Ilyen ereje van a sófár dallamának?
Nem…
A sófárnak nincs ereje… Az egy egyszerű hangszer. Mint az emberi test.

Ellenben az erő a lélekben, az életben van, abban, hogy visszamegyünk Ábrahámhoz, Izsákhoz és a szináj hegyhez.

Hitközség vagyunk!

Cselekedjük meg és hallgassuk meg a 3500 esztendős a zsidó hagyományt!

Meg kell tanulni megbecsülni.

Meg kell tanulni megköszönni.

Mondjatok sok áldást! ÉS ne legyen evidencia a „van nekem” élménye!

Kedves kollégák,

Szeressétek saját magatokat a saját zsidóságotokban!

Az mondja a nagyünnepi ima,

“az ima, a megtérés, az adomány újjáteremti a lelkünket”.

Erre minden pillanatban megvan a lehetőség!

Kívánok mindenkinek egy sikeres, öntudatos, évet!

Legyen benne a sófárhang
egyenesen előretörő ősi ereje,
a megtörő, tévedést kijavító emberi hangja,
az istenhez forduló meg-megcsukló ima hangja
és a legerősebb hang legyen a zsidó és emberi öntudat hangja!

Ekképpen legyünk bepecsételve mindannyian egy még sikeresebb évre!