A közösségnek előbb-utóbb saját magának kellene finanszíroznia a számára fontos dolgokat
Borgula András, a Gólem Színház vezetője beszélt a kulturális, művészeti területfoglalásról, az általa vezetett színház anyagi helyzetéről, valamin t kapcsolatáról a nagyobb zsidó szervezetekkel.
A magyarországi kulturális helyzettel kapcsolatban Borgula András elmondta, valóban látszik, hogy folyik egyfajta területfoglalás, de ez nem most kezdődött, példaként hozta fel a Új Színház élén történt igazgatóváltást. Persze az is igaz – tette hozzá, hogy a mindenkori kormányok a hozzájuk közel álló művészeket neveztek ki a színházak élére. Arra a kérdésre, hogy a művészeknek mi köze lehet a kormányokhoz, Borgula András azt válaszolta, a művészek egy része picit, más része jobban vonzódik egy-egy politikához, kormányhoz, igenis lehet tudni egyesekről, hogy kik azok, akik a jelenlegi kormányhoz közel állnak, kik azok, akik meglehetősen távol. Amennyiben nem politikához hasonlítjuk, akkor lehet mondani, hogy vannak, akik a hagyományos, konzervatív értékeket, mások meg a liberális, demokratikus értékeket tartják szem előtt. A Gólem Színház vezetője hozzáfűzte, igen, mindig a politika választott színházvezetőket, de volt egy színvonal is, voltak, vannak igazgatók, akik ezt képviselik, mint a Nemzeti Színház eddigi igazgatói, a jelenlegi is, de például az Új Színház vezetője egyáltalán nem képvisel színvonalat.
Az általa vezetett Gólem Színház kapcsán azt említette meg Borgula András, hogy nagyon sok darabjuk van, ezeket professzionális színházi előadásként kell bemutatni, működtetni. Mindezek mellett folyamatosan kapnak felkéréseket a hazai zsidó közösségektől, miután nincs itthon zsidó közösségi színház. Ezért döntöttek úgy, hogy létrehoznak egy amatőr színházi csapatot. Szükség van arra, hogy az érdeklődőket megismertessék a színészképzéssel, a színpadi mozgással, tanítsanak nekik zsidó színháztörténetet. A tervek szerint, ha ez sikerül, akkor immár kibővített csapattal tudja a Gólem tovább csinálni azt, amit eddig is tett.
Ami a zsidó közösségi kultúra finanszírozását illeti, Borgula András véleménye szerint a közösségnek előbb-utóbb saját magának kellene finanszíroznia a számára fontos dolgokat. A Gólem Színház költségvetésének túlnyomó része például jegybevételből és a tao visszatérésekből adódik össze. Persze az is igaz, hogy ez a modell elsősorban a kis, független színházakra igaz, példaként azt említette meg, hogy egy 150 fős előadáson, amennyiben eladják az összes jegyet, az bizony eltartja az előadást.
A Gólem Színház jelenleg a Jurányiban és a Hatszín Teátrumban játszik, a darabjaik iránt a színházlátogató közönség érdeklődik, az előnyük az – ahogy azt Borgula András megfogalmazta, hogy nagyon kortársak, nagyon is a máról beszélnek.
Arra a felvetésre, hogy miért nem kereste meg a hazai felekezeteket, hogy az általuk működtetett oktatási intézményekben esetleg valamilyen művészeti képzést is kaphassanak a hallgatók, Borgula András azt felelte, ezek a nagyobb szervezetek vallási alapon működnek és a zsidó vallás és a zsidó színház nem járnak kéz a kézben egymással. Volt persze erre ellenkező példa, az OMIKE esetében, ahol a Goldmark teremben az üldöztetés éveiben 500 előadást szerveztek a pályáról eltiltott művészek számára. Lenne igény a zsidó színházra – tette hozzá Borgula András, de valamiért távolságtartók ezek a nagy szervezetek. Véleménye szerint az is indok lehet, hogy a művészet általában kritikus és egyetlen fenntartó sem szereti, ha vele szemben is kritikát gyakorolnak.
A Gólem Színház új évada szeptemberben kezdődik, 30-án egy premierrel, a Kiválasztottak című darabbal, Borgula András szerint erre a darabra a bátrak jöjjenek el.
