Elkötelezve a budapesti zsidóság mellett
Ács Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) elnöke beszélt az Izrael Állam megszületésének 70. évfordulóján tett látogatásáról, de mellette szóba került még az identitás keresése is.
Ön is tagja volt annak a küldöttségnek, amely Izrael állam megszületésének 70. évfordulója alkalmából szervezett ünnepségeken vett részt. Kik kísérték el erre az útra, milyen élményekkel lettek gazdagabbak?
Ez egy hagyomány Izraelben, hogy a Nemzetközi Élet Menete mindig az izraeli függetlenségi napon is rendez egy felvonulást, idén erre most harmincadszor került már sor. Persze a mostani alkalom különleges volt, hiszen múlt hét szerdán volt hetven éve, hogy a nemzetközi szervezetek jóváhagyták a modern Izrael Állam megalakulását.
Izraelben a függetlenség napja előtt emlékeznek meg azokról a katonákról, civil áldozatokról, akik a modern zsidó államért vesztették életüket. Önök is elmentek valamelyik megemlékezésre?
Valóban egy nappal a függetlenségi nap előtt emlékeznek meg az Izraelért elesettekről, mi éppen a Masadára mentünk, amikor a hagyomány szerint megszólaltak a szirénák, ilyenkor az egész országban megáll az élet két percre, az emberek kiszállnak a járműveikből, hogy csendben emlékezzenek, mi is így tettünk.
Nem irigykedett egy kicsit, hogy ezen a nemzeti ünnepen Izraelben valóban képesek az emberek együtt ünnepelni?
Az való igaz, hogy az elesettekre való emlékezés napjának az estéjén már mindenhol utcabállal ünnepelnek szerte Izraelben, hiszen az emberek az életet ünneplik. Másnap aztán, amikor az állam függetlenné válását ünnepelték, mindenhol, minden közterületen, a presszókban, az éttermekben hihetetlen hangulatot tapasztaltunk, ami egy európai ember számára egyrészt teljesen szokatlan, másrészt meg teljesen magával ragadó volt.
Akkor ez egy példa lehet, hogy egy nemzet képes ennyire szeretni a hazáját, az emberek képesek együtt ünnepelni?
Izraelben minden az életről szól, az izraeli emberek a legtragikusabb eseményeken is túlteszik magukat és a holnapra gondolnak. Minden az életről szól, ez példamutató számunkra.
Ön a legnagyobb hazai zsidó közösség, a BZSH világi vezetője, mi késztette arra, hogy elvállalja ezt a feladatot, a tenni akarás?
Mindenképpen ez vezetett, de hozzá kell tennem, azoknak a zsidó gyerekeknek, akik a háború után születte, a jelentős részük nem részesült a klasszikus zsidó nevelésben, a zsidóságuk sem volt egy tudott és nyilvánvaló dolog előttük. Én magam is a gyerekkoromban egy identitáskeresésben voltam, ezt az identitást végül fiatal felnőttként találtam meg, én magam egy izraeli úton találtam önmagamra. Itt kaptam egy erőt, ami hozzásegített ahhoz, hogy elkötelezzem magam a budapesti zsidóság mellett, a jövő, a fiatalok mellett, mert fontosnak tartom, hogy legyen egy egészséges zsidó identitás.
Ön korábban volt az első Orbán-kormányban helyettes államtitkár, soha nem érte semmilyen bántás azért, mert közben megtalálta a saját útját és egy büszke magyar zsidó lett?
Nem ért semmilyen atrocitás, ott akkor az embert és az elvégzett munkát értékelték, arról nem beszélve, hogy tudott volt rólam a zsidóságom. Inkább gyerekként éltem meg ilyeneket, akár az iskolában is, szerencsére az elmúlt húsz évben semmi ilyen bántódás nem ért, de persze tudom, hogy vannak olyanok, akik ezt átélték.
Nemrégiben újból apa lett, mit szóltak ehhez a korábban megszületett, már felnőtt gyermekei?
Ők már felnőttek, önállak, egyiküknek már saját családja is van, az irántam érzett szeretetük okán is együtt örülnek velem, az új házasságomnak és a kisgyerekemnek, a testvérüknek, aki még csak négyhónapos.
A legkisebb gyermekének már nem lesznek identitáskeresési problémái?
Biztosan, hiszen mind magam, mind a párom is vallásgyakorló zsidók vagyunk, ebbe az irányba tereljük majd a gyermekünket is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
