Örömet okozni 12 ezer embernek vagy még többnek is
Meskó Zsolt, a Táncdalfesztivál 50 előadás producere beszélt a Heti Tv Pirkadat Extra című műsorában arról a koncertről, amelyet most szombaton rendeznek az Arénában. Itt megszólalnak majd az egykor nagy sikerű Táncdalfesztiválok slágerei, felidézve a múltat, az ifjúságot, a boldogságot.
Egy olyan esemény visszaidézését vállalta fel, ami egykor az egész országot megmozgatta. Előadók, akiket lehet, hogy ma már nem ismerünk, de a dalok a mai fiatalok számára is visszaköszönnek, amikor meghallják őket.
Szerintem is ez a kulcskifejezés, hogy a fülünkkel hallunk valamit. Engem producerként pont az izgatott, hogy hallottam a fülemmel egy hangzást, amit azóta nem hallottam. A történet a következő: 50 évvel ezelőtt felállt egy olyan zenei formáció, egy közel hatvanfős zenekar, a táncdalfesztivál-zenekar, nagy vonószenekarral, big banddel, vokalistákkal lépett fel, erre a zenekarra a zeneszerzők különleges hangszereléseket készítettek. Ezért is történt meg az, hogy a fesztiválon elhangzott számok akkor úgy szólaltak meg, mint azóta soha. Megszületett egy fantasztikus hangzásvilág, amit azóta nem hallottunk. Producerként kezdett el az nagyon is izgatni, hogy vajon miért is nem hallottuk azóta ezt a hangzásvilágot. Nyilvánvalóan anyagi okai voltak ennek, ezért is inkább kisebb formációkban szólaltak meg később ezek a dalok. Elkezdtünk nyomozni, hogy hol lehetnek ezek a kották, amiből egykor játszott ez a nagy zenekar, majd megtaláltuk őket a Magyar Rádió kottatárában, ahol valahol nagyon mélyen porosodtak, ötven éve nem vette elő ezeket senki. Mi elővettük ezeket a kottákat, leporoltuk őket és most feláll az eredeti formáció, az 54 zenész, most az Óbudai Danubia Szimfonikusok, de mellettük a Stúdió 11 is ott lesz, mint egykor volt. Most ezen az előadáson Wolf Péter fog vezényelni, az ő személye azért is érdekes, mert annak idején, mint hangszerelő részt vett a Táncdalfesztiválon, de zenét is szerzett, mint annak idején a Most kéne abbahagyni című számot, amit Kovács Kati énekelt. Wolf Péter elmondta, neki fiatalon pont az volt az álma, hogy egyszer majd szeretné vezényelni a Táncdalfesztivál zenekarát. Visszatérve, engem producerként pont az izgatott, hogy újra felelevenítsük ezt a zenei világot. Tegnap éppen volt egy zenei próba, ami visszaigazolta ezt, a zenészek is döbbenten vették észre, amikor ezek a kották megszólaltak, akkor olyan erővel szólaltak meg ezek a számok. Gondoljunk csak bele, ki játszik ma egy hatvanfős élő zenekarral egy rockdalt? Senki, ott vannak ma már a számítógépek, amelyikbe a tónusokat ütik be.
Nem beszélve arról, hogy egykor ezek a dalok, ez a világ más volt. Egyrészt vidámságot adtak, másrészt megmozgatták az országot, emlékszem, amikor úgy szavaztak az emberek, hogy le- és felkapcsolták a villanyt a lakásokban. Ez elképesztően nagy buli volt akkoriban.
Ez így van, nekem erről sokat meséltek a szüleim, meg azt is, hogy az emberek átmentek egymáshoz, a szomszédhoz, mivel még nem volt minden lakásban tévé. Ez egyébként szociológiailag is érdekes helyzet, alig vagyunk tíz évvel 1956 után és az emberek átmennek a szomszédhoz, ott ülnek nagyon sokan és közben beszélgethetnek, szabadon beszélhetnek valamiről, sőt dönthettek is valamiről. Nem beszélve a fesztiválok zsűrijéről, a hazairól és nemzetköziről egyaránt. Egyébként a mostani előadásra meghívtuk Kardos Juditot, aki egykor a KISZ-t képviselte a zsűriben. Ő egyébként elmondta, minden ellenkező híreszteléssel szemben nem volt bunda, mindenki saját maga szavazhatott. Arról hallottunk, hogy a közönségdíj kapcsán előfordult ez, volt olyan előadó, állítólag, aki több tízezer képeslapot megcímzett magának, de lehet, hogy ez is egy városi legenda. Ami a mostani előadást illeti, az volt a koncepcióm, hogy lépjenek fel egykori előadók, mint Koós János, Zalatnay Sarolta, Poór Péter, Késmárki Marika. Sajnos vannak olyan előadók, akik már nem lehetnek ott, az egyik fájó pont volt Aradszky László, aki ennek az egésznek a motorja volt, de nemrégiben hagyott itt minket.
Hol lesz az előadás?
Január 13-án rendezzük meg az Arénában este héttől. Most a műsort Gálvölgyi János és Koltai Róbert konferálja, azért esett rájuk a választás, mert a segítségükkel, a humorukkal idézzük majd fel a hatvanas évek világát. Ezen az estén azt a boldogságot idézzük meg, amit ezek a dalok adtak egykor és úgy érzem, ma különösen szükség van erre a fajta boldogságra.
Hány dal csendül majd fel, kik adják elő ezeket?
A régieket az előbb már felsoroltam, az úgynevezett középgenerációt Soltész Rezső képviseli, de ott lesznek a mai kor énekesi, mint Dolhai Attila, Vastag Tamás, Csonka András, Egyházi Géza, valamint Ambrus Rita, Koós Réka és Muri Enikő. Olyan dalok szólalnak meg, amelyek valamilyen díjat nyertek a fesztiválokon, mondjuk Toldi Mária Rövid az élet című dalát Ambrus Rita énekli majd. A koncerten harminc dal szólal majd meg, felvonásonként tizenöt, a felvonásokat az a legendás nyitány nyitja, amit annak idején Körmendi Vilmos hangszerelt. Most lesznek olyan számok, amelyeket egy tánckar is kísér majd.
Jól gondolom, hogy nem egy egyszeri koncertről álmodott, amikor belekezdett ebbe a projektbe?
Amikor belefogtunk ebbe a munkába, akkor tudtuk, ez nem lesz egyszerű, volt olyan pillanat is, amikor az egészet abbahagytam volna, de szerencsére többen, így a feleségem is mellettem volt, meggyőztek, ezen a koncerten mi közel 12 ezer embernek adunk örömet, a nehézségek mellett mindig erre kell gondolni.
Az egykori fesztiválok díszletei különlegesek voltak, mi köszön majd ebből vissza a koncerten?
Az akkori díszletek megfeleltek a kornak, ahogy egyébként a hangmínőség is, európainak volt mondható. Manapság ilyen díszleteket nem lehet csinálni, a koncerteken hatalmas LED falak vannak, azokon képek, mi most ezekből a falakból építettünk egy hasonló díszletet, mint egykor volt a fesztiválokon, a képeken mkeg a hatvanas évek grafikai világát idézzük meg, így nem csak a hangi, hanem a kép világ is egyből beugrik a közönségnek. Ami az embereknek adandó örömet jelenti, már sikerült örömet okozni egy embernek, volt egy nagy próbánk, hat órán keresztül. Ahol ez zajlott, volt egy portás, aki a helyét elhagyta, hogy meghallgassa a próbát és közben az összes dalt énekelte. A zenészek, az énekesek, ha csak odanéztek, máris láthatták, érezhették a boldogságot, amit a dalok okoztak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
