hírlevél 18-01-04 (tanfolyam@2018, és sok-sok apróság)

hírlevél 18-01-04 (tanfolyam@2018, és sok-sok apróság

Kedves Barátaink!

—– hagyomány
Tudom, tudom, a zsidó újév máskor van, ám a hagyomány szeret időpontokat találni, hogy átgondoljon és újrgondoljon történéseket. Megbánjon és kijavítson. Napról napra, hétről-hétre.
Az ókor zsidó közösségeiben, a Talmudkorában, az újév és a jom kipur még örömteli ünnep volt. Körtánccal, vidámsággal, stb hiszen eleink nagyon hittek abban, hogy a félelmetes napokban kiimádkozzák az életet a Fennvalótól.
Ám a középkor feketébe öltöztette a szíveket, és a zsidó nagyünnepek depresszív volta onnan ered, hogy már előre attól féltek, hogy milyen csapás, pogrom, stb. éri majd a zsidó közösséget.
Félelem… nagyon furcsa élmény. Szembemenni vele vagy elmenekülni előle? Melyik a jobb? Én félek félni ám szeretek felfedezni. Tudom pontosan hogy egy távoli árnyék mily’ félelmes. És ha megismerem, akkor milyen barátivá válhat,
Napjainkban komplett politikai kampányok épülnek a félelemre és a vele szemben fellépő protektív államra.
És átsétálva a saját házunk tájára, hasonló félelmet érzek sokszor a zsidó hagyomány irányába is. Kóserság, szombat, mikve, stb. Arhaikus, távoli és ismeretlen és az ismeretlen dolgok meg mindig ijesztőek.
Minap írt nekem egy barátom egy levelet a férfi és női érintés tilalma tárgyában.
Ezt írta:
„egy ortodox fiatalembernek egy „hármas ülés” közepére, sok nő közé szólt a jegye, amit ő – vallási előírásokra hivatkozva – nem fogadott el. A helyzet néhány perc alatt megoldódott, néhány utas hajlandó volt helyet cserélni, de bennem azóta is eleven a kérdés: hogyan maradhat fenn az a kultúra, amely a mai világban ennyire életidegen, szinte betarthatatlan kötelezettségekkel köti meg képviselői kezét.”
ezt válaszoltam (többek között)„a hagyományt nem kell feltétlenül 100%-ban betartani, ám 150%-ban kell tiszteltni. Ezért maradtunk fenn…”
A szorongásteli zsidó figura klasszikus.
Van egy vicc is erről:
„Miért nem vesz be a zsidó fájdalomcsillapítót?
Mert akkor megszűnne a fájdalma!”
Ám a maró öngúny mégis borzasztó fontos, hiszen amit nem ismerünk, arról elkezdünk képzelődni. És a képzelet… Elragadja az embert. elveszíti a kézzel fogható határait. Jom Kipurkor zokog, mert fél, ahelyett, hogy a megtérésnek és az isteni gondviselésnek örülne…És megértem őket. Mert én is ilyen vagyok. Ha félek, akkor nagyon félek. Felnagyítom az árnyékokat, éjszaka közepén ébren forgolódom. Fantáziálok, túlgondolom.És a kérdés teljesen logikus: Mit tudok tenni ellene? Van-e védekezés a félelem ellen?Mózes 2. könyve sok választ ad erre a kérdésre. Isten azt mondta: menj bele a tengerbe, még ha félsz is, és amikor a lábad hozzáér, szét fog nyílni. De először lépj bele!Azaz éljük át éljük meg azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Így a zsidóságunkat is.Sokat szoktam mondani, „éld meg, éld át a zsidóságodat!” vagy „Ismerd meg a zsidóságot, mert az te vagy!” Ha félelmeink tárgya misztikus távolságban van, akkor félelmetes. Ám ha belesétálok egy néha túlértékelt eseménybe, azaz a saját szintemre hozom le, akkor szép lassan meg fogom azt érni, hogy a félelmek elkezdenek felszívódni. Szóval most is elkezdődik valami. Lett légyen 2018. vagy néhány nap múlva svát hónapja, és a fák újéve.Szerintem a túlélés és az átélés csodás élménye a legjobb gyógyír.Hasonlóan járjunk el az elöttnk álló rövidebb, majd hosszabb napokkal, ám a zsidóságunkkal is. Ha elmélyülünk benne és megértjük a történéseit, felül tudunk kerekedni és a félelmünk is szertefoszlik.
—- sábát
hetiszakasz: smot
sábát: 15:49 – 17:00
rajzfilm: