Hetven éve zsidóként
Nádel Tamás, a Dohány utcai zsinagóga világi elnöke a napokban tölti be hetvenedik életévét. A jeles ünnep kapcsán beszélt életéről, arról, hogy miként élt egykor Balassagyarmaton, hogyan lett egy ortodox család gyermekéből a neológia legjelentősebb zsinagógájának világi vezetője.
Honnan indult a Dohány utcai zsinagóga világi elnöke?
Balassagyarmaton születtem, Nógrád megyében, ahol a háború előtt nagy zsidó élet folyt. Én egy ortodox zsidó családba születtem 1947-ben. Édesapám vaskereskedő volt, mint a nagyapám is, akit én nem ismerhettem, mert nem jött vissza Auschwitzból, apám folytatta a családból a vaskereskedést, egészen 1953-ig, amikor államosították az üzletet. Édesanyám budapesti volt, apám kedvéért jött Balassagyarmatra, ő egy porcelánkereskedő családból jött. Anyám családját a felszabadulás után, az ötvenes években kitelepítették Tiszaföldvárra, majd hosszas kérvényezés után költözhettek hozzánk Balassagyarmatra. Édesapáméknak két gyerekük született, van egy hat évvel fiatalabb öcsém.
Mikor házasodtak a szülei?
1946 decemberében, már apám ekkor benne volt a korban, harmincöt is elmúlt.
Ön meddig élt Balassagyarmaton?
Ott végeztem az általános és középiskolát, érettségi után az orvosi egyetemre jelentkeztem, nem vettek fel, háromszor is megpróbáltam, ma már örülök neki, hogy nem lett belőlem orvos. Akkoriban édesapám egy Vasedény boltnak volt a vezetője, én odakerültem dolgozni, boltvezető-helyettes lettem., ketten vezettük az üzletet 1974-ig. Közben elvégeztem a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát.
Hogy került Budapestre?
A háború után még volt egy kis zsidó élet Balassagyarmaton, volt tanító, metsző, a péntek esti istentiszteletek, de azok a zsidók, akik ezt fenntartották 1956-ban, majd a hatvanas években keresett magának új hazát. Így történt, hogy 1974-ben már nagyon elvágytam onnan. Úgy kerültem Budapestre, hogy a szakdolgozatom opponense a műszaki áruk értékesítésével foglalkozó vállalat vezetője volt, nála jelentkeztem a főiskola után. Nekem addigra már volt Pesten egy baráti társaságom, együtt jártunk vasárnaponként az MTK meccseire, nekem akkor már itt volt életem.
Budapesten nősült.
Igen, 1983-ban ismertem meg a feleségem, rá egy évre házasodtunk meg, ő egyébként vegyészmérnök, kutatóként és egyetemi oktatóként dolgozott.
Hogyan történt, amikor Budapestre került, azt mondta, kéne egy zsinagóga, ahova reggelenként elmehet?
Első időben a Rabbiszemináriumba jártam, az akkori fiatalsággal együtt, nagy zsidó élet folyt ott, Scheiber professzor engem is megpróbált megnősíteni, de ez akkor nem sikerült neki. Minden péntek este az ima után elmentünk a Dunapark kávéházba ott folytattuk az estét, de tulajdonképpen én egy ortodox családból származom, így aztán a Desewffy utcai ortodox templomba jártam.
A Desewffy utcai zsinagóga egy kicsi, ortodox templom, hogy lett ebből a hatalmas neológ zsinagóga, a Dohány utcai?
Az a helyzet, hogy annyira nem éreztem magam ortodoxnak, otthon a szüleim a legnagyobb szegénység közepette is kóser háztartást vittek, mi Pesten a feleségemmel, mindketten dolgoztunk, nekünk ez nem ment. Így inkább a neológia felé vonzódtam, majd 2000-ben Ros Hasanakor mentem el a Dohány utcai zsinagógába és itt ragadtam. Akkor boldogult Heisler Laci bácsi volt az elnök, aki nagy szeretettel fogadott, mivel akkor még fiatalnak számítottam, fel is karolt, rá egy évre már elöljáró lettem a Dohányban. Heisler Laci bácsi után Kálmán Kálmán, majd Zoltai Gusztáv lett a világi elnök, Gusztinak mellette ott volt a hitközség is, ahol ügyvezető igazgató volt, alelnök lettem mellette, majd egyre inkább én vettem át a napi ügyek intézését. Mellette létrehoztunk egy alapítványt is, aminek én lettem a vezetője, ennek köszönhetően egyre jobban elmélyedtem a zsinagóga ügyeibe, majd amikor Zoltai Gusztáv elment, akkor én lettem a világi vezető.
Bár nyugdíjas, de a zsidó vezetői lét ad elfoglaltságot. Hogyan kezdődik egy napja, rohan reggel, hogy meglegyen a minjen?
Igen és ez a legfontosabb, ahogy az is, hogy a zsinagóga vallási vezetőjével, dr. Frölich Róbert országos főrabbival nagyon jó a viszonyunk, szerintem ez is kell, a világi és a vallási vezetés között jó viszony legyen. Érdekes egyébként, hogy az esküvőmön is ott volt, bár akkor még nem ismertük egymást. Visszatérve a kérdésre, reggelente sietek a zsinagógába, reggelenként nagy szükség van arra, hogy meglegyen a minjen. Mondom ezt annak ellenére, hogy szép nagy a körzetünk. Nemrégiben hallottam egy kifejezést, ez pedig a kultúrzsidó. Eleinte nem is tudtam, hogy ez mit jelent, aztán persze rájöttem. Magyarországon nem kevés évfolyam kimaradt a zsidóságból, nem mindenkinek jár a gyereke zsinagógába, noha a szülei még jártak. Tudom, vonzóvá kell tenni. Ezért van az, hogy először a programjainkra jönnek el, őket hívjuk kultúrzsidónak, majd utána lehet elhívni őket a rendszeres imákra. Nagy dolog nálunk minden nap összehozni a minjent, legyen tél, akár nyár.
Vannak batlenek, fizetett imádkozók?
Nincsenek, vannak viszont ösztöndíjasaink, akik a Scheiber iskola tanuló. Elmentünk az iskolába, hogy megnyerjük a fiatalokat, sikerült. Még éppen beérnek az ima után az iskolába, de azért is jó ez, mert az iskola elfogadja ezt, mint önkéntes munka, amire szükség van az érettségi előtt.
Mi történik a reggeli minjen után?
Megbeszélés a vallási vezetővel, a feleségem szokta mondani, ma már több időt töltök a Síp utcában, mint otthon.
Tényleg, mikor vannak az imádkozások?
Mindenreggel fél 8-tól a Wesselényi utcában a Talmud Tóra teremben, pénteken természetesen a nagy zsinagógában, és minden este 6-tól imádkozunk.
A nevezetes kártyapartik előtt vagy után?
Kártyaparti csak egyszer van egy héten, és kora délután, majd utána jön az esti ima, hogy imádkozhassanak a következő heti győzelemért.
Mi zajlik a reggeli megbeszéléseken?
Elővesszük a luahot, a zsinagógai naptárt, megnézzük, milyen ünnepek, egyéb programok vannak előttünk. Vannak színházi előadások, van egy kulturális páholyunk, vannak közös étkezések. Van egy havilapunk is, a Pesti Sólet, ami olyan népszerű lett, hogy egyre többen kérnek példányokat belőle külföldről is.
A zsinagógának van rabbija, Dr. Frölich Róbert, de ki a kántor?
Két kántorunk van, Fekete László főkántor és Rudas Dániel. De van még egy kórusunk is, már férfikórus. Lett egy újításunk, a kórust lehoztuk a nagyterembe a bima mellé, így már sokkal jobb a péntek esti istentiszteletek hangulata.
Még a háború előtt, amikor nagy zsidó élet volt mindenhol az országban, a zsidó ünnepeket általában otthon tartották meg, ma már ezeket közösségben szervezik meg. Hogyan zajlik mindez a Dohány utcai zsinagógában?
Nálunk például minden péntek este az ima után van egy kidus, ahol a főrabbi úr tart egy magyarázatot, majd eszünk.
Beszélt színházi előadásokról, amelyeket a Goldmark teremben tartanak meg.
Valóban, ott egyrészt alakult egy Dohány Színpad, évente két-három bemutatóval, rendeztünk már Nóti Károly, Rejtó esteket. Mellette meghívunk vidéki előadásokat is. Van még egy kulturális páholyunk, ide neves színészeket, írókat, költőket hívunk meg, idéntől Galkó Balázs vezetésével, már elfogadta a meghívást Nádasdy Ádám, Básti Juli.
Már volt szó a Szombatfogadásról, de mi történik, amikor kimegy az ünnep?
Ilyenkor az úgynevezett harmadik étkezésre, a sálesüdeszre gyűlünk össze. Ezzel kapcsolatban a napi teendők közé tartozik még a péntek-szombati menü kitalálása, a szükséges anyagok beszerzése is. Mellette a szellemi táplálékról is kell gondoskodni, egyeztetni kell a Pesti Sólet főszerkesztőjével, hogy mi kerül a lapba. Mindezekhez nagy segítséget kapok a rebecentől is.
A Dohány körzet híres a kirándulásairól is.
Ez így van, idén zarándokutat szerveztünk Auschwitzba, hozzá kell tennem, én magam is most voltam először ott. Nagyon megrázó élmény volt, a feleségem nem is bírta, nem jött velünk. Ami az egyéb kirándulásokat illeti, rendszeresen járunk Balatonfüredre, a hitközségi üdülőbe. Voltunk már kétszer Izraelben, legközelebb, ha minden igaz, akkor Horvátországba megyünk, mert van olyan hely, ahol kóser ellátás van.
Ön közelről jár a zsinagógába, hiszen az Erzsébetvárosban él, mennyire jó az egykori zsidónegyedben élni?
Jó, én már 1974 óta lakom itt, ami mostanában egyszerre áldás, hiszen minden közel van, de egyszerre átok is, hiszen a bulinegyed is a szomszédban van. Azt látom, lassan visszatér a régi zsidó élet, főleg akkor, ha majd a Rumbach utcai zsinagóga is megújul. Az is öröm, hogy Magyarország a biztonságos országok között van,
Mi az, amit üzenni tud azoknak a zsidóknak, akik még nem voltak zsinagógában?
Jöjjenek hozzánk, mi mindenkit szeretettel várunk, ha nem tud imádkozni, akkor is, segítünk neki.
Mázel tov Önnek! Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
