Heisler András: Számvetés az ítélet napja előtt
A Mindenható segítségével helyt álltunk a politikai viharok között, megerősödtünk hitben és létszámban, miközben tudjuk, még csak az út elején járunk. Sok a dolgunk és nem mi fogjuk befejezni majd azt, amit elkezdtünk.
Kik vagyunk mi? – kérdezzük minden reggeli ima idején
A Mindenható végtelen és örök pompájában ragyog majd tovább, miután mi eltűnünk innen. Számára a pillanat és egy ezredév között nincs különbség. Tudnunk kell mindezt, félnünk kell őt és a helyükön kell kezelnünk a túlságosan is emberi törekvéseinket, vágyainkat, szánni való hiúságunkat. Mégis van okunk büszkének lenni, mert időbeli korlátokkal élő teremtménynek lenni felelősséget jelent. Az ad súlyt életünknek, hogy minden pillanata visszahozhatatlan. Amit elrontunk, jóvátehetetlen, mert az elrontott pillanatot sem hozza vissza senki.
Isten előtt nincsen közöttünk különbség. Aki egy közösséget vezet, nem egyéb, mint szolga. A közösség többi tagjának szolgája, akinek folyamatosan és kivált az Ítélet Napja előtt el kell számolnia azzal, amit tett. El kell számolnia magával. Ilyenkor minden múltbeli döntés bizonytalanná válik. Az Ítélet Napja pedig közel van, hisz’ mindjárt ránk köszöntenek a Félelmetes Napok.
Felelősséget vállalni azt jelenti, hogy ha kell, ütközni is merünk – pedig valójában a békét szeretjük. Az elmúlt évben volt vitánk a magyar, de még az izraeli kormány nézeteivel is, mert ha bántás éri közösségünket, nekünk nem lehet cserbenhagyni azt. Ha nincs ok az ütközésre, mi képesek vagyunk és tudunk is együttműködni, amire rengeteg példa van. A művészet az, ha a konfliktusok közepette is megtartjuk ezt a képességünket: határozottan felvállaljuk értékeinket és közben kooperálunk.
A magyar neológia az elmúlt években visszaszerezte öntudatát
Felemelte fejét és világossá tette, nincs indok arra, hogy másodrendű vallási irányzatként kezeljenek Bennünket sem itthon, sem Izraelben. Megfogtuk a többi zsidó hívő kezét, csatlakoztunk ahhoz a világméretű zsidó mozgalomhoz, amely meg kívánja állítani az ultraortodoxia további térnyerését Izraelben, amely beleszól és korlátozza az emberek magánéletét, házasodási szándékát, személyes választásait.
Rabbikat avattunk, vallási vezetőket, s egyre több helyen gyerekzsivajtól hangosak zsinagógáink a péntek esti szombatfogadás idején. Jó ez a zaj! S közben idén is nőtt azoknak a száma, akik felajánlották nekünk személyi jövedelemadójuk 1%-át. Az egyetlen történelmiként számon tartott egyház vagyunk Magyarországon, akinek ez sikerült és növekedésünk évek óta tart. Ez akkor is nagyszerű eredmény, ha tudjuk, sokszor mindez csak megelőlegezett bizalom, amelyet még majd ki kell érdemelnünk. Köszönjük mindenkinek, aki megtisztelt bennünket ezzel és mindent el fogunk követni, hogy megszolgáljuk azt.
Kinyújtottuk a kezünket azok felé a civil szervezetek felé is, amelyek közösségszervezési tevékenysége kiegészíti a mi munkánkat, amelyek nélkül a zsidó közösség nem lenne képes a fejlődésre. Tudjuk, még csak bizonytalan kezdőlépéseket tettünk, de az irány fontos: vége a dominancia időszakának, a MAZSIHISZ nem uralkodni akar, hanem együttműködni. Jövőre és azután még inkább így lesz. A változó világra nyitott, befogadó, az egész magyar zsidóságért felelősséget vállaló szervezetté fogunk válni, megyünk tovább az úton, amelyen elindultunk, s amely hitünk szerint Felétek, a közösség felé vezet.
Egy közösség olyan erős, amilyen erős a tagjait egymáshoz fűző viszony és csak úgy nőhet még nagyobbá, ha befogadóvá válik. A MAZSIHISZ az lesz, amivé Ti teszitek, de tudom, ha sikerül megőrizni a belső egységet, akkor nagy jövő áll előttünk. S mire célhoz érünk, addigra a közösség világi vezetőjévé olyasvalaki válik, aki ma még talán a Benjamin, vagy a Lauder óviba jár. Valaki azok közül, akik miatt a hitközségeinket fenn kell tartani.
Legyen édes az új évetek és ne felejtsétek el, hogy mindig számíthattok ránk.
Heisler András,
a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke
