Színésznő mindig középpontban
Színésznő mindig középpontban
Sas József, a Mikroszkóp Színház egykori igazgatója emlékezett meg Lorán Lenkéről.
Önnek milyen emlékei vannak a nagy komikáról, Lorán Lenkéről?
Először is, Lencsikéről csak nevetve lehet megemlékezni, mert ő mindig is ilyen volt. Valamikor ezerkilencszázvaéahányban csengett a telefon és Gálvölgyi János hívott és mondta, hogy Lencsi szabad, éppen nincs munkája. Mondtam neki, ne is folytasd, hívom máris. Meg is tettem és már akkor reggel be jött, ahogy szokott, vidáman. Kérdezte tőlem, hogy mit fog játszani, mire azt feleltem, mindent. Onnantól kezdve minden darabban szerepelt. Volt ebből nyereség, de ez leginkább nekem volt az és a színháznak, tudniillik olyan hangulatot teremtett maga körül, hogy még az is felfigyelt rá, aki csak a mellette levő asztalnál ült a presszóban. Lencsike állandóan a Komédiásban ült, hiszen ott lakott vele szemben. Tíz évig volt nálunk, addig minden darabban benne volt és szerencsénkre minden kabarét fel is vetünk. Tehát nagyon sokáig fogják még látni őt a nézők, hiszen ezeket az előadásokat az ATV-n sugározzák. Lehetne a jelenetekről beszélni, de ezeket látni kell inkább. Olyan tehetség, csillogó egyéniség volt, amilyen kevés embernek adatott meg, zseniális szarkasztikus humorral. Ment mellette a tévé, ő meg hozzáfűzte a magáét a műsorokhoz, mindenki boldog volt mellette. A záró társulati üléseket vagy nálunk, vagy pedig egy csárdában tartottuk, ott is hihetetlen volt, szerepelt, énekelt, mindenkihez volt egy kedves szava. Köztudott volt róla, hogy nem ivott, beszélik, hogy régen nem így volt, de én ezt nem tudom. Rengeteg műsort csináltak Csala Zsuzsával, talán az utolsó társulati ülésen, éppen a Csali csárdában voltunk, a tulaj nagyon megtisztelve érezte magát, hogy Lencsike is ott van, hordta az ételeket megállás nélkül és akkor a buli végén, amikor már csak néhányan maradtunk, akkor ivott egy kicsit. Az is tudott volt, hogy szerveztem a szünetekben előadásokat, sőt utazásokat is a kollégáknak, elsősorban külföldön, de Lencsike megkért, hogy egyszer Magyarországon szervezzek egy ilyet. Általában féláron sikerült megszerveznem ezeket, de amikor felhívtam a hévízi szállodát és mondtam az igazgatónak, hogy Lorán Lenkéről volt szó, akkor mindjárt más lett a helyzet. Olyan boldog volt az igazgató, hogy Lencsike ment el hozzájuk, hogy az elmondhatatlan. Lement a szállodába és egyből átvette a hatalmat, külön ágyat kapott a medence partján, szinte minden úgy volt, ahogy ő akarta. Mindig lehetett ugratni is, ebben a legjobb partnere volt Böröczky Józsi.
Mit mondana most Önnek?
Biztosan azt, hogy Józsikám, nem hazudsz rólam! Nagyon szerette mindenki, amikor utánunk elment a Karinthy Színházba, ott is imádták, a szerepei emlékezetesek voltak. Szerencse az is, hogy a nálunk játszott darabokon kívül más – még régebbi – előadások is megmaradtak tőle, róla, nemrégiben ment le az Üvegcipő, ahol volt egy hihetetlen jelenete, énekszáma. Nagyon boldog vagyok, hogy nálunk játszott Lencsike, Gálvölgyi Jánosnak nagyon köszönöm, hogy egykor szólt nekem róla. Volt nálunk egy fiatal színésznő, Kokas Piri, aki nagyon hasonlított rá, sokan azt is hitték, hogy rokonok, nagy örömünkre ezt Lencsi vállalta is.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
