Mindennapos problémák a határon innen és túl
Gecse Géza történész, A Nemzetpolitika szorítóban – Aspektus határok nélkül című kötet szerkesztője beszélt a most megjelent könyvről, a nemzetpolitika jelentőségéről, főleg az EU tagságunk fényében.
Az Aspektus sorozatban elhangzott előadásokat szerkesztette ebbe a könyvbe, ennek fő témája a nemzetpolitika. Adódik a kérdés, ez a téma ma mennyire érdekli az embereket?
Mindez attól függ, hogy a Kárpát-medence mely régióira gondolunk, mert például Duray Miklós beszél a kötetben arról, hogy Magyarország tekintetében nem jó az a kifejezés, hogy anyaország. Már azért sem, mert nem úgy veszítette el a részeit, hogy onnan kivándoroltak az emberek, hanem ezeket elcsatolták. Így ennek a témának a feldolgozásához vissza kell menni a történelemben, a könyvnek lehetett volna az is a címe, hogy a Velünk élő Trianon. Ugyanakkor nem csak a távoli múlt szerepel a kötetben, hanem például beletettük az Európai Unióhoz történő csatlakozás utáni viszonyokat is, mint azt a jelentős magyar diaszpórát, ami megjelent Európában. De érdekes az is, hogy az Amerikában élő magyarok létszáma nagyobb lett, mint az Erdélyben élő nemzettestvéreinké, tudniillik drasztikusan fogyott a számuk a kétezres évektől kezdve, ezt a jelenséget is végigkísértük a könyvben.
Miután Magyarország is csatlakozott az EU-hoz, ahogy a szomszéd országok nagyja is, a határon túl élő magyarok is uniós polgárok lettek. Ennek fényében is szükség van – bizonyos okokból – a múlt egyfajta visszasírására?
Itt nem a múlt visszasírásáról van szó, hanem azokról a mindennapos problémákról, amelyeket a szomszédos országokban élő magyarok megélnek. 2004-ben az uniós csatlakozáskor a felvidéki magyarok, Szlovákia csatlakozásával részesei lettek ennek, de például kimaradtak akkor a Romániában élő magyarok, ők csat öt évvel később csatlakoztak Románia jogán. Az biztos, hogy megváltoztak a viszonyok, így másként kell megállapítani azt is, hogy mi a fontos. Például mennyire fontos a kultúra, már csak azért, mert az tudott, az emberek között 80 %-ban nincs különbség, a fennmaradó rész az a kultúra, ami meghatározza az ember identitását, hogy hova tartozik,
A könyv címéből adódik a másik kérdés, mitől lehet a nemzetpolitika szorítóban? 2002 óta létezik a státusztörvény, van ma már nemzetpolitikai államtitkárság, van egy a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes, így nem lehet mondani, hogy a magyar kormány nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor mégis, mi van szorítóban?
Ezek valóban léteznek, de például nincsen Határontúli Magyarok Hivatala, amit még a Gyurcsány-kormány számolt fel, azóta sem lett helyreállítva, most egy másfajta rendszer működik.
De mégis nagyon sok pénzzel és más eszközökkel is segítjük a határontúliakat.
De ez a támogatás még így sem éri el a nemzeti összjövedelem, a GDP 1 %-át, pedig ezt még tizenöt évvel ezelőtt is szerették volna a területtel foglalkozó politikusok. Hosszú időn át ennek az összegnek csupán az ötödét fordítottuk erre a célra, ahogy ezt akkor megfogalmazták, abban sikeres volt az akkori program, hogy támogatták a határontúli magyarok ügyét, de közben a demográfiai adatok csökkenő tendenciát mutattak.
Ez igaz, de ez nem csak nemzetpolitikai kérdés, hanem gazdasági és sok más is egyben, nem beszélve arról, hogy Magyarország nem szólhat bele más országok belpolitikájába.
Valóban nagyon összetett, ami a beleszólást illeti, ez is nagyon megváltozott, hiszen az uniós tagságnak köszönhetően a kompetenciák is változtak.
Ám még nem tudni, mi is a szorító?
Jól látszik, hogy a 2002 és 2017 közötti időszakban a Medgyessy kormány alatt volt egy elbizonytalanodás, ami után átalakították az intézményrendszert, amikor is az állami szerkezetben például a Miniszterelnökséghez került ez az ügy. Egyébként ebben már hasonlóság volt akkor is a Horthy korszakhoz. Persze filozófiájában más volt ez a két korszak, de voltak hasonlóságok, mint a határon belüli magyarok álláspontja a határontúliakkal kapcsolatban, ahol egyfajta szkepszis tapasztalható most is.
Mennyire vonzotta az érdeklődőket az Aspektus sorozat?
Érdemes megnézni az előadásokon készült képeket, egy biztos, mi igyekeztünk a magyar valóság kérdéseit feszegetni, egyfajta krónika, ami tulajdonképpen a valósággal történő feleselgetés is lehet.
Mivel foglalkozik még az Aspektus?
Csináljuk az év végéig az I. világháborúra való emlékező sorozatunkat is, a vetélkedőnket, amelyet középiskolások számára szerveztünk. Itt családi történeteket várunk elsősorban. Mindenről az Aspektus oldalain lehet megtudni.
Köszönöm a beszélgetést.
