Egy próbaidős demokrácia viszontagságai
Szántó T. Gábor író, forgatókönyvíró, a Szombat folyóirat főszerkesztője az 1945 című film legújabb sikeréről, valamint a XXI. század veszélyeiről és a demokrácia minőségéről is beszélt.
A Jeruzsálemi Filmfesztiválon is nagy sikert aratott az 1945 című film, aminek az alapját az Ön könyve jelentette. Lehet még kapni a kötetet?
Most nyomták újra. A film sikere után igen nagy volt az érdeklődés.
Ön szerint mit értékelt a filmfesztivál zsűrije Jeruzsálemben a filmmel kapcsolatban?
Erről inkább a zsűrit kéne megkérdezni. A film a Yad Vashem díját kapta meg, amit a vészkorszak kiemelkedő játékfilmes ábrázolásáért ítéltek meg. Komoly presztízsű díj. Számos elismerést kapott már a film, sok fesztiválon szerepelt, a mostani elismerés előtt egy héttel a Berlini Zsidó Filmfesztiválról a legjobb rendezés díját is elhozta. Most San Franciscóban és egy dél-német fesztiválon szerepel az 1945, őszre pedig másfél tucat meghívásunk van még hasonló filmes eseményekre.
Kik a stáb tagjai?
A filmet Török Ferenc rendezte, a forgatókönyvet én írtam a saját novellámból a rendező közreműködésével. Ragályi Elemér volt az operatőr, Szemző Tibor a zeneszerző. Olyan rendkívüli színészgárdát sikerült a rendezőnek toboroznia, mint Rudolf Péter, Nagy-Kálózy Eszter, Szirtes Ági, Szabó Kimmel Tamás, és még sorolhatnám a közreműködőket.
Ön íróként, lapszerkesztőként is sokat foglalkozik a zsidó emlékezet kultúrájával. Az 1945 játékfilm. Mennyire épül a valóságra, mennyire fikciós alkotás?
Ez egy játékfilm, de mindaz tényanyag, aminek alapján én annak idején az elbeszélést írtam, s a valóságon nyugszik. Az, hogy amikor 1945-ben a túlélők visszatértek egy magyar faluba, ott milyen viszonyokkal találkoztak, milyen riadalmat keltett a visszatérésük, hiszen a deportáltak javai a szomszédokhoz kerültek kedvezményes árverések révén, amit az állam és az önkormányzatok bonyolítottak. Ez a drámai alapanyag. A film készítése során is igyekeztünk dokumentumoknak utánajárni, teljes történelmi precizitással eljárni, amikor a miliőt ábrázoltuk, de természetesen egy játékfilm fikciós elemekkel dolgozik, tömörít, drámaibbá tesz eseményeket. Amit másfél órában látunk, az lehetséges, hogy hosszabb idő alatt zajlott le, de az a művészet dolga, hogy a sűrűjébe nyúljon a valóságnak. Így tudja megmutatni azokat a kihívásokat, morális problémákat, mint amilyenben egy 1945-ös, a Vészkorszak utáni történetben a visszatérő zsidóság és egy magyar falu találkozott.
Több mint hetven évvel vagyunk a Vészkorszak, a Holokauszt után, de ma is előfordulnak olyan esetek, hogy egy parlamenti képviselő beleköp a Duna-parti emlékműnél található cipőbe, vagy egy Pest melletti településen megalakulhat egy radikális szervezet, amelynek a kifejezései nagyon veszélyesek. Én magam úgy vélem, itt valami probléma van. Egyetért velem, vagy netán túlreagálom ezt az egészet?
Azzal nagyon sokan tisztában vannak, hogy a magyar szélsőjobb mekkora veszélyt jelent a demokráciára. Én magam arra biztatom a demokratikus pártokat, hogy tartsák távol magukat a Jobbiktól, nehogy ez a párt kormányközelbe kerüljön. Nagyon jó lenne, ha itt is kialakulna az a nyugat-európai norma, olyasfajta együttműködés a demokratikus pártok között, hogy vészhelyzetben képesek összezárni. A demokratikus erők kizárják azokat maguk közül, akik fenyegetik a demokrácia alapjait.
Mit kellene itthon tenni?
Azt kell mondani, hogy semmiben sem működnek együtt a Jobbikkal, nem tekintik őket partnernek, helyi szinten sem teremtenek velük együttműködést, magyarán egy morális kordont kell vonni a szélsőjobboldal köré. Addig nem is lenne szabad őket partnernek tekinteni, amíg nem változtatnak alapelveiken, viselkedésükön.
Akkor Ön szerint ezzel a párttal még egy településen sem lenne szabad együttműködni?
Így van. Olyan károkat okozott a magyar társadalmi tudatban a Jobbik 2006 és 2015 között, amikor az antiszemitizmus mételyét vetette el, mely elég ok arra, hogy jó időre távol tartsuk őket mindenfajta komoly együttműködéstől, amennyire ez lehetséges. Ez a magyar demokrácia, a köztudat fejlődésének és gondolkodásmódunknak a próbája. Hogy sikerül-e megértetni a társadalommal, szélsőséges gondolatokkal nem érdemes, nem szabad próbálkozni. A demokráciát meg kell őrizni, annak ellenére, hogy a többi pártnak is vannak súlyos hiányosságai, morális problémái. A korrupciót már láttuk mindkét nagy párttól. Pontosan tudjuk, akik kormányon vannak, azok szívesen teszik sajátjaik zsebébe a közpénzt. Ez egy kelet-európai, próbaidős demokrácia. Huszonöt év egy ország történetében nem olyan hosszú idő, ezért én azt gondolom, van még remény arra, hogy középtávon változhat a kelet-európai politizálás. Abban a pillanatban, hogy a polgárosodás első korszaka véget ér, a második korszakban már civilizáltabbá válhatnak a politikai pártok, amikor a közpénzhez való viszonyukat már inkább az alapvető normák tisztelete határozza meg.
Ezt értem, de hozzá kell tenni, ezen a Pest megyei településen egyetemi hallgatók alapították meg a szervezetet, nem pedig – már bocsánat – funkcionális analfabéták.
Éppen ezért kell nagyon vigyázni velük, világos határt vonni, kivel lehet együttműködni, kivel nem. Lehet vitatkozni egymással, lehet egymást kritizálni, de van a politikának egy olyan szintje, ahol a faji előítéletekkel való operálás, az uszítás, embercsoportok megbélyegzése zajlik. Ennek nincs helye a demokráciában. Ezt, noha szólásszabadság van, ami alapvető érték a demokráciában, a politikai pártoknak, társadalmi szervezeteknek, egyházaknak világosan ki kell fejezniük. Szélsőséges erők uszítanak, rongálják a demokrácia minőségét, valamint az emberek tudatát. Nagyon kell vigyázniuk a centrumban lévő politikai pártoknak, hogy ne vegyenek át eszközöket a szélsőséges pártoktól, ne uszítsanak kisebbségek ellen, se egy személy ellen, ne szórják tele az országot plakátkampánnyal, amivel szintén uszítanak, felhasználva a társadalomban meglévő előítéleteket. Röviden: minőségében kell javítani a magyar demokrácián, mely nem jobb, mint a többi közép-európai új demokrácia.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
