Ez egy szimbolikus nap számunkra
Harrach Péter, a KDNP frakcióvezetője a szabadságról, a szuverentásról is beszélt március 15-e kapcsán.
Önnek mit jelent ma 1848. március 15-e?
Az ünnepnek kettős üzenete van, az egyik a szabadság, ami nem csak egy nemzet szabadságát jelenti, hanem valamiként az egyéni szabadságra is utal. A másik üzenete pedig a szuverenitás kérdése. Az egyéni szabadság egy belső szabadságból táplálkozik, nem csupán a környezetünktől nekünk juttatott szabadságot értem. A belső szabadság egy alapállásból, egy felszabadulásból jön, amit az eredményez, hogy tudom, hogy ki vagyok, a helyemen vagyok, mi a szerepem ebben a világban. Ez ad egyfajta belső szabadságot, ami meghatározza a szabadsághoz való viszonyt is. Én hogyan adok másoknak szabadságot, hogyan kérem a sajátomat. Mindezekből következik az, hogy miként tudom szolgálni a közösség szabadságát is.
A KDNP kezdeményezésére is idéntől pihenőnap lett a nagypéntekből, igaz előtte a vasárnapi boltzárral kapcsolatos tervezetük egy idő után megbukott.
Nem mondanám, hogy megbukott a vasárnapi pihenőnapi elképzelésünk, hiszen az az egy év is sokat jelentett, míg ez működött, másrészt pedig ez egy olyan politikai kényszerhelyzet volt, amiben vissza kellett vonni ezt a rendeletet. Magam és a frakciótársaim nem szavaztuk meg ezt a visszavonást. Ám be kellett látnunk, hogy szövetségben dolgozunk és a szövetség egésze szempontjából ez fontos volt, hiszen volt egy másik kezdeményezés, ami olyan helyzetet teremtett volna, amit nem lehetett vállalni. A másik ügy: azok az ünnepek, amik egy közösséghez kötődnek, fontosak a közösség szempontjából. A hetedik nap megünneplése a profán világnak is jelent valamit, hiszen az a pihenőnapot jelenti számukra is, a családok együttlétét jelenti. Ugyanígy fontos egy nagy közösségnek, a keresztény világnak, hogy egy nagyobb eseménynek a megünneplése, az arra való megemlékezés munkaszünettel történjen. Ez nem közvetlen a mi előterjesztésünk volt, de örömmel fogadtuk. Ennek a döntésnek is van hozadéka a profán világ számára is, hiszen így egy viszonylag hosszabb hétvége is biztosított az embereknek.
Március 15-ét megünneplik a határon innen és túl egyaránt. Ön mit üzenne a diaszpórában élőknek, mit jelentett egykor ez a nap és mit jelenthet a jövőben?
Legelőször egy mondatot hadd mondjak az ünnepről, hiszen az ember nem úgy alkottatott meg, hogy minden napja ugyanolyan. Kellenek ünnepnapok, kellenek a munkanapok közben pihenőnapok is. Kellenek ünnepek, amik egy-egy gondolat megjelenítését jelentik, az életünkhöz hozzátartozik, hogy tudjunk ünnepelni. Nagyon szürke annak a világa, aki nem tud ünnepelni, akinek minden napja egyforma. Szomorúan szoktam látni, hogy vidéken az emberek vasárnaponként munkaruhában járnak. Ezeknek az embereknek nincs olyan napjuk, amikor szüneteltetnék a munkát, amikor együtt a család, amikor nem a munka köti le őket, hanem annak az ünnepnek a gondolata, amit éppen tartanak. Ám ha március 15-re gondolok, akkor az azóta eltelt időben is a nemzeti szabadságra gondolok. Arra az összetartozásra, amit a magyarok megélnek, ez egy szimbolikus nap számunkra, a saját országunk szuverenitása is kapcsolódik ehhez az ünnephez. Ma egy nagy közösségnek, az Európai Uniónak vagyunk a tagjai, a szuverenitásunk egy részét közösen gyakoroljuk, a maradékot viszont meg kell őrizni, néha azt érezzük, ez veszélyben van. Amikor március 15-ét ünnepeljük, akkor nem csak visszagondolunk azokra az eseményekre, amik 1848-49-ben történtek, hanem a mai időre gondolva, ugyanazért a szabadságért állunk ki, mint akkor.
Lassan közeledik a 2018-as év, az országgyűlési választás. Már vannak pártok, amelyek már meg is kezdték a kampányt. A KDNP milyen eredményeket szeretne majd elérni?
Most is azt tudjuk mondani, amit négy évvel ezelőtt, hogy folytatni szeretnénk, hiszen elkezdtünk egy olyan utat, amit a Fidesszel közösen büszkén vállalunk. Talán nem illik ide, de pár napja volt az elnökválasztás, a köztársasági elnökjelöltek bemutatkoztak, ebben is megmutatkozott, melyik is a pártpolitikai út. A köztársasági elnökjelöltnek is akkor jó a beszéde, ha a nemzet egészét, egységét próbálja megjeleníteni, Magyarországról, a magyar emberekről beszél. Úgy gondolom, egy politikai pártnak is ugyanígy a nemzet egészét kell szolgálnia. Mi ezt tettük eddigi is és ezután is ezt szeretnénk tenni, amiben azok az értékek érvényesülnek, amiket mi hagyományos, európai értékeknek tekintünk.
Ma már egyre többet beszélnek a közel-keleti keresztényüldözésről. A magyar kormány létrehozott egy államtitkárságot a keresztényüldözés elleni küzdelemben, de mit tesz a KDNP, a képviselők, a hívő emberek?
Az államtitkárság létrehozásában a KDNP is szerepet vállalt, hiszen a kereszténydemokrata politikus, Rétvári Benve felügyeli ennek az államtitkárságnak a munkáját. Ott van még Hölvényi György, aki az Európai Parlementben képviseli ugyanezt a szempontot. De mi is többször felhívtuk a figyelmet erre, a képviserlők rendelkezésére álló eszközökkel, a szavunkkal, a kezdeményezésünkkel is benne vagyunk ebben az ügyben. Nagy örömmel fogadtuk, hogy ezekben a kormány a partnerünk, amely még anyagi segítséget is nyújt azokhoz a beruházásokhoz, amelyek az ottmaradásnak a feltételeit biztosítják, iskola, kórház, stb. Ezt a továbbiakban is lehetőségünk lesz szorgalmazni.
Európában több országban is választások lesznek idén, a szélsőjobboldal előretörésétől sok helyen lehet tartani.
Mi mindig is a jobbközép szempontjait igyekeztünk érvényesíteni, hozzátéve azt is, hogy egy balközép erőre is szükség van. Sajnos ez Magyarországon megroppant, hiszen a szociáldemokrácia hagyományos értékeit felváltották a piaci szempontokkal, a pénzvilág képviseletével, ez megjelent az új baloldalon, a balliberális gondolkodás elnyomta a hagyományos szociáldemokrata értékeket. A kérdésre visszatérve, úgy gondolom, a józan, minden ember méltóságát tisztelő, a közösségek erejét szorgalmazó gondolkodásnak van jövője, ez az, ami az embereknek fontos. Vannak olyan történelmi helyzetek és ez a mostani is olyan, most elsősorban a migrációs hullámra gondolok, amikor a radikális erők megerősödnek. Ám ezek, ha nincsen komoly hatalmi támogatójuk, akkor nem jutnak hatalomhoz, annyi erejük nincsen, hogy önálló politikai hatalmat tudjanak megjeleníteni. Magyarországon, ha nem lett volna egykor akár német, akár orosz támogatás, akkor egyik szélsőség sem tudott volna hatalomhoz jutni. Én magam nem ijedek meg ettől a jelenségtől, de ezt csak úgy lehet leküzdeni, ha nem megyünk el az egyik vagy a másik szélsőség irányába. Ha a bevándorlást nézzük, amennyiben megfelelő önvédelmet gyakorolunk, akkor nem fog megerősödni a szélsőjobb.
A határok megvédése eddig sikerült, de mi történhet akkor, ha a Törökországgal folytatott tárgyalások kudarccal végződnek és a törökök kinyitják a határaikat?
Ez a félelem bennem is megvan, mert valóban van egy ilyen lehetőség, úgy gondolom, a magyar kormány erre is felkészült, amikor megerősítette a határok védelmét részben fizikai, részben jogi eszközökkel. Mi amit tehettünk, megtettünk. Már Európában is vannak olyan hangok, amelyek ezt a megoldást szorgalmazzák. Most amikor választások lesznek, az emberek igényét, ami egyértelműen a védelemről szól, akkor ezt igyekeznek teljesíteni, szavakban mindenképpen. Így van egy remény arra, hogy ez az önvédelmi reakció működni fog, nekünk, magyaroknak ezt kell uniós szinten erősíteni. Én már világnézetemből következően is optimista vagyok, úgy gondolom, van esély arra, hogy Európa észhez térjen.
Ön hol tölti az ünnepnapot?
Én mindig a választókörzetemben szoktam ünnepelni a helyi közösségekkel együtt. Volt úgy, hogy egymás után több helyen is jártam, ám most, miután fokozatosan átadom a helyem egy fiatalabb politikusnak, csak egy helyet vállaltam magamra. Remélem azért, hogy listás képviselőként még képviselhetem a nemzetet, de egyéni képviselőként már itt az ideje, hogy a terepmunkát átadjam egy fiatalabb politikusnak.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
