Zsidó humor a Heti Tv-n- mindennek az alapja egy jó sztori

Zsidó humor a Heti Tv-n- mindennek az alapja egy jó sztori

Kalmár Tibor és Zoltai Gusztáv a pesti zsidó humor kapcsán jobbnál jobb történeteket meséltek, amikben ott szerepelt az egykori Magyarország, ahogy mondani szokták tout Pest.

Mi is az, hogy zsidó humor?

Kalmár Tibor: Talán, ha néhány nevet említek, Karinthy Frigyestől kezdve Molnár Ferencen keresztül Heltai Jenőig, Görög László, Gádor Béla, Rejtő Jenő, Békeffi István, Vadnai László, Nóti Károly, királyhegyi Pál, Kellér Dezső, ezek az emberek mind szidó származásúak voltak. Megjelent egy könyvem, ami a humor nagyjairól szól, akiknek a 99%-a zsidó származású volt. Azt nem tudom megmondani, hogy ennek mi az oka, szociológiai vagy esetleg valamilyen más tudomány része, de az tény, a magyar irodalom integrálta a zsidó humort, ahogy a magyar humor 99%-a zsidó származásúaktól származik.

Zoltai Gusztáv: tulajdonképpen ugyanaz a helyzet a zsidó humorral és a zsidó írókkal, mint a zeneművészeknél, azaz, több a zsidó hegedűs, mint zongorista, már azért, mert a zongorát nehezebb vinni, amikor menekülni kell.

A Heti Tv-n elindul egy zsidó kabaréműsor, amit majd Ön rendez.

  1. T.: Rengeteg anyagunk van, nagyon jó lenne már egy hely, ahol a kabaré a lábát megveti, mert a televíziók nem foglalkoznak már a kabaréval.

Önök honnét ismerik egymást?

  1. G.: Tibort nem volt nehéz ismerni, hiszen a hatvanas évektől minden, ami szórakoztató műsor volt, legyen az kabaré, revü, az mind az ő nevéhez fűződik. A munkánk akkor kapcsolódott össze, amikor a Mikroszkóp Színpadnak voltam a művészeti titkára, Tibor pedig a Vidám Színpad főrendezője. Érdekes módon a két színház nem szerette egymást. Nem tudom, hogy miért, a Vidám Színpad nagyon nézett hely volt, amikor már az ötvenhatosok hazajöhettek, akkor az első dolguk közé tartozott, hogy elmentek a Révay utcába. Tibor kezei között olyan nagyságok dolgoztak, mint Kazal László, Kibédi Ervin, Kabos László és még hosszasan sorolhatnám.

Ezek a nevek a mi fiataloknak mondanak valamit?

  1. G.: Mondanak persze, ez is Tibornak köszönhető, hiszen a közszolgálati televízió rertocsatornája az ő műsoraiból él. Emlékszem rá, éveken keresztül együtt nyaraltunk Széplakon, kint voltunk a strandon, Tibor azon kevés férfiak, férjek közé tartozott, aki az anyósával hihetetlenül jó viszonyban volt. Rettenetesen érdekes volt, nekem sosem sikerült ilyen jó viszonyba kerülnöm egyetlen anyósommal sem.

Ön is tud hasonló szépeket mondani Zoltai Gusztávról?

  1. T.: Nekünk nem csak a Mikroszkóp-Vidám Színpad viszonylatban is szoros munkakapcsolatunk, hanem az Országos Rendező Iroda kapcsán is volt. Guszti ott vezette a szórakoztató osztályt, hozzá tartoztak azok a helyek az éjszakában, ahol én dolgoztam.

Mit szólt ehhez az anyósa és a felesége, mármint az éjszakai élethez?

Egyrészt örültek neki, mert ez azért egy jövedelmező munka volt, persze keveset voltam otthon, volt olyan szilveszter, ahol egyszerre harminc helyen ment műsorom.

Tényleg, mit kellett csinálnia egy osztályvezetőnek az ORI-ban?

Tudni kell, csak az léphetett fel bárhol, akinek volt működési engedélye, amit az ORI adott ki. Én a reklám- és vendéglátó osztályt vezettem, amelyik felügyelte a lokálműsorokat, szinte mindenhol volt éjszakai szórakozóhely. Az ORI közvetítette az éjszakai műsorokat, megrendelték ezeket, az ORI volt az egyetlen, ami foglalkoztathatta a művészeket. Egy évben úgy közel nyolcszáz műsort csináltunk az ország számos helyén. A legnagyobb élményem ezekben a műsorokban Honthy Hanna hetvenötödik születésnapjára készült egy körműsor, hétfőnként csak nagyobb színházakban voltak az előadások, amikben, aki csak élt és mozgott, mind ott volt, Salamon Béla, Fónay Márta Záray Mártáék, Harangozó Teri, Kovács Kati, nem is sorolom tovább, mert annyi nevet kéne elmondanom.

  1. T.: Eleinte ezek a vendéglátó műsorok a kerületi tanácsokhoz tartoztak, az egy haslövés volt. Kijöttek mindenféle kultúrkáderek, hogy miért angolul énekelnek, miért nincs a táncosnő keblein nagyobb flitter, rettenetes volt. Majd később az ORI vette át az egészet, így egy egészen liberális szellem kezdett el uralkodni. Voltak olyan műsorai is az ORI-nak, amiket hétfőnként az Erkelben szervezett meg. Volt egy emlékműsor, amit Lajtai Lajos zeneszerzőnek szenteltünk, Ruttkai Éva, Rátonyi Róbert, meg sokan mások léptek fel, Kellér Dezső volt a műsorvezető. Kellér Dezső megkérte Honthyt, hogy jöjjön el az előadásra és Lajtai özvegyével üljenek fel a páholyba, ő el is vállalta. Én elmentem hozzá, hogy megbeszéljem az egész műsor koreográfiáját, mert Ruttkai Éva az ő nótáját énekelte, az Én anyám nem hordott bubifrizurát címmel. Ruttkai a színpadon Honthy felé fordulva énekelte a dalt, aminek egy korábbi felvételét is bejátszottuk, természetesen hatalmas tapssal. Honthy felállt a páholyban, a közönség meg állva tapsolt. Lement az előadás, másnap cseng a telefonom, Honthy hívott, kérdezte, hogy a honoráriumról nem beszéltünk és mennyi lesz a gázsija a fellépésért. Mondtam neki, Hannuska ez nem fellépés volt, felállás volt a páholyban. Igen? Akkor fizessenek a felállásért.
  2. G.: Ha már sztorizunk, akkor én is mondok Honthyról valamit. Amikor ez a körműsor, amiről már beszéltem elindult, akkor kérdezte, hogy mennyi lesz a gázsija. Míg másoknak 150-500 forintot fizettünk, neki 5000-et ajánlottunk. Ő azt mondta, tízezren alul nem vállalja. Én erre, ennyit nem lehet, mire ő, hívjam fel az Aczélt, majd az megengedi. Mit tehettem, felhívtam az Aczél titkárságot, elmondtam, hogy mi a probléma, erre elég gyorsan lerázott azzal, hogy menjek a francba. Mondtam Honthyt, hogy nem tudtam elintézni, mire ő, akkor most tárcsázzad nekem. Megtettem, ő bemutatkozott a telefonban, majd pár perc alatt elintézte Aczélnál a kiemeltnél kiemeltebb gázsit, sőt még a kísérőjének is kellett ellátmányt adnunk, mert az utazás alatt Honthy szeretett kártyázni, ellenben nem szeretett veszíteni, hagyni kellett győzni. A másik történt, volt egyszer valamilyen száj- és körömfájás járvány, nekünk meg Sopronba kellett utazni, voltunk úgy harmincan. Megérkeztünk egy fertőtlenítő állomáshoz, ám Honthy csak nem akart kiszállni, de az ellenőrzést végző katonák szerint harminc embernek kell a fertőtlenítésen végigmenni. Mit tehettem, én kétszer mentem végig.

Miket kellett megrendezni az éjszakai műsorokban?

  1. T.: Dolgoztam a Revübárban, az Édenben, az Emkében, a Moulinban. A rendező egyfelől szerkesztő volt, neki kellett döntenie, hogy mi legyen a műsor címe, tematikája, kik legyenek benne, miről szóljon. Mondjuk kitaláltam, hogy mutassuk be az öltözékek történetét a fügefalevéltől a monokiniig, de mondjuk a Moulinban revüsítettem az Ember tragédiáját.

Kik nézték ezeket a műsorokat?

  1. T.: Zömmel külföldiek.
  2. G.: Én pontosítanék, a Moulinba zömmel külföldiek jártak, de a kisebb helyeken hazai volt a közönség. Azért ne feledjük el, ezek nem voltak nagyon drágák, az éjszakai élet megfizethető volt Pesten, volt közbiztonság. Jó korszak volt, amiben Tibor volt az egyik legjobb. Most volt nemrégiben a hatvanadik házassági évfordulója, ahol rengetegen voltak. Nagyon szeretik, nagyon szerették őt, pedig tényleg nem volt egy egyszerű ember.

Miből állt ez, hogy nem volt egyszerű ember?

  1. T.: Sokak szerint én kiabálós voltam, pedig én csak emelt hangon beszéltem.
  2. G.: Érdekes világ volt, nagyszerű helyekkel, például ilyen volt a Rátkai klub, ahol megfordultak olyanok, mint Latinovits Zoltán, Csurka István, ai mindig nagyokat zsidózott Komlós Jánossal, miután mindketten eleget ittak. Ha valaki el akart érni valakit, akkor a Moulinban, a Rátkaiban biztosan elérhette.
  3. T.: De ott volt még a Fészek is, ahol én Királyhegyi Pál asztalához tartoztam éveken keresztül, az ő humorából éltünk. Ott is olyan társaság volt, sokan a tengerentúlról jártak oda, hogy a Királyhegyi asztalához mehessenek. Tolnay Klári, Ruttkai, Latinovits, Mensáros László, Kálmán György és még sokan ültek az asztalánál. Emlékszem, egyszer egy szilveszterkor a Fészek bárjában berendeztünk egy western kocsmát, ahol Mensáros zongorázott, Törőcsik Mari énekelt, volt egy kis feltűnés, mert egy lovat is bevittünk a Fészekbe.

Ma vannak olyanok, akiknek az asztalánál lehet ülni?  

Azt szokták mondani, néma csönd és hullaszag. Azok az emberek, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni, olyan ikonok voltak, amilyenek ma nincsenek. Megírtam a Fészek asztaltársaságát a Humor háza című könyvemben, csupa nagyszerű emberrel.

Hogy került a Mikroszkóphoz?

Volt egyszer egy divatbemutató az Erkelben, ahol én vezettem a produkciót, rettenetes csúszások voltak, én meg üvöltözni kezdtem emiatt, ott volt komlós János, aki kérdezte az egyik szervezőt, hogy ki ez az őrült zsidó? Így kerültem komlós látókörébe. Akkor alakult meg a Mikroszkóp Színpad, ami eleinte nem nagyon ment, szinte üresen mentek az előadások. Egy nap megkeresett Komlós, hogy keressem meg másnap a színházba. Bementem hozzá, az volt az első kérdése mit iszom. Visszagondolva, Komlóst nem lehetett józanul elviselni, amikor bementem az előadásokra este, akkor egymás után kérte ki nekem és persze magának is az italokat.

Komlós János egy érdekes figurája volt a kornak, volt rabbijelölt, majd az ÁVH-hoz került, innen újságíró lett, majd a Mikroszkóp vezetője.

  1. G.: A rabbijelölti korszakához is van egy sztorim róla. Az ötvenes években az ÁVH székházába berendelték az akkori Rabbiképző professzori karát, ahol egy tiszt kezdte el őket vallatni, aki elég durván beszélt a tudósokkal. Egyszer kihívták ezt a tisztet és belépett Komlós, persze egyenruhában, mire a Rabbiképző főigazgatója azt mondta, Komlós, maga ne kérdezősködjön, előbb adja le a zárthelyi dolgozatát! Egyszer Marosán György is eljött a Mikroszkópba, aki akkor már nem volt hatalmon, mindenesetre az előadás után vittem fel Komlóshoz, aki nagyon ideges volt. Mondta Marosánnak: tudja, ha én most az lennék, aki egykor voltam, akkor maga nem lenne szabadlábon. Marosán elnevette magát és azt mondta: ha én meg az lennék, aki voltam, akkor maga nem lenne színházigazgató. Rengeteg sztori van még Komlósról, volt egy száma, hogy a Mikroszkóp színpada felett volt egy kivetítő, ahol bejátszottak mindenfélét és ezekre mondott valamit mindig Komlós. Egyszer az egyik bejátszásban a Budai Színkör volt látható, amire azt mondta Komlós, hogy ezt már rég lebontották, de emlékül megmaradt nekünk Honthy Hanna. Hanna megtudta ezt és bejelentkezett vendégként, el is jött. Mindnyájan remegtünk, hogy mi lesz, szóltam komlósnak, azt mondta, nem érdekli az egész. Figyeltük, hogy mi lesz, jött a bejátszás és Komlós azt mondta: a Budai Színkört már lebontották, de szerencsére itt maradt nekünk Honthy Hanna. Nagy taps, Hanna felállt, megbékélt, minden rendben volt.

Komlós mellett Ön is a rendszer emberének számított, de hogyan lehetett az, miközben zsinagógába járt rendszeresen, amiről persze Komlós János is tudott.  

  1. G.: Én egy teljesen asszimilált családból jöttem, de a felszabadulás után a hitközség fiúárvaházába kerültem, mivel magamra maradtam, ott kaptam a bővebb vallási felkészültséget. De én felnőttként minden évben elmentem a Síp utcába, kiváltottam az örök ülésemet, rendszeresen jártam zsinagógába. Emlékszem rá, amikor Komlós hatvanadik születésnapjára készültünk, nagy gondban voltunk, hogy mit adjunk neki. Valaki megsúgta, nagyon szeretne egy Tanachot, nem volt könnyű, de beszereztük. Nem felejtem el, ez a nagydarab, időnként nagyon gonosz ember úgy sírt, amikor a kezébe vette, mint egy kisgyerek. Volt egyszer a színház Pécsett, ahol Sass Józseffel, Harkányi Endrével az előadás előtt elmentünk sétálni, láttuk, hogy a zsinagóga ki van világítva, bementünk. Sokan voltak bent, Schweitzer József volt a pécsi rabbi, megismerte a művészeket, nem tudtunk eljönni, elkéstünk az előadásról. Visszaértünk, Komlós nagyon leteremtett, mondtam neki, hogy benéztünk a zsinagógába, a rabbi nem engedett el bennünket. Kérdezte, ki a rabbi, mondtam neki, hogy Schweitzer József. Ő egyből hangot váltott, hogy milyen okos ember volt a Rabbiképzőben, mert mind kiderült évfolyamtársak voltak.
  2. T.: Én Komlós nevével akkor találkoztam először, amikor az első műsoromat rendeztem a Vidám Színpadon 1960-ban, a színháztörténetben egyedülálló volt, hogy egy újság, jelen esetben a Magyar Nemzet egy vezércikket írt egy kabaréról, ezt a cikket Komlós írta. Nagyon megdicsérte az előadást, ez nagy lökést adott. Emlékszem, akkor Darvas Szilárd volt a konferanszié, volt egy jelenete Salamon Bélának, a Papa helyezkedik. Béla bácsi nagyon nem akarta eljátszani, mert nem akart politizálni, még így sem. Kellér Dezső, aki írta a jelenetet, mondta neki, hogy Béla, hát a pomócsi történetben politizálsz, mert ott az egyik részben a hónod alatt volt egy Marx-Engels kötet. Mire Salamon Béla azt felelte, volt egyszer egy vidéki fellépés, ahol megkérdezték, olvasta-e ezeket a könyveket, mire Salamon Béla azt mondta, nem, de többet kerestem vele, mint az, aki írta. Visszatérve a nagyobb vendégekre, nálunk minden szilveszterkor ott volt a Kádár és az Aczél, egyszer a szünetben bejött Salamon Béla, hogy üdvözölje Kádárékat, csipkelődtek egymással, először a focival, mert Kádár Vasas drukkr volt, míg Salamon Béla MTK-s. Majd Béla bácsi azt mondta: Kádár elvtárs, a borbélyom nagy hódolója magának, egyszer azt mesélte, hogy Kádár még Erdélyt is visszafoglalja nekünk! Meghűlt a vér mindenkiben, Béla bácsi is érezte, ezt nem kellett volna, mentegette magát, ezt nem én mondtam, a Figarom. Majd kiment, de előtte visszaszólt, de nem rossz ötlet!

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter