A Hetiszakasz újra a képernyőkön

 

A Hetiszakasz újra a képernyőkön

 

Ismét elindul a népszerű sorozat a Hetiszakasz. 5777 első Hetiszakasz adásában Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa muzeológus beszél Noáh szidrájáról. Utána megismerkedhetnek Rubin Eszterrel, aki legújabb könyvéről beszél és Seres Attilával, akik megosztják gondolataikat a zsidó életről. Megemlékezünk embermentőkről és azokról a zsidókról is, akik az 1956-os forradalomban vállaltak szerepet. Mi is az a Hillél ifjúsági szervezet? Az adásban ezt is megtudják.

Várja Önöket a szerkesztő-műsorvezető: Breuer Péter

 

A kidus legfontosabb jelentősége

Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum és Levéltár vezetője Noé hetiszakasza kapcsán beszélt a borfogyasztásról, a kiduspoharak méretéről, a Szombat megszenteléséről.

 

Mi a mostani hetiszakasz?

1. I.: Noé hetiszakaszát olvassuk a héten, ennek az egyik meghatározó része a bárkára szállás, hiszen az özönvíz történetét olvashatjuk végig. Ezen kívül azt is, hogy Noé és családja milyen módon éli túl az özönvizet. A történethez persze hozzátartozik az is, hogy ott még nincsen vége Noé megpróbáltatásainak.

Ez mit is jelent?

1. I.: Azt, hogy amikor kijönnek a bárkából, akkor ő úgy dönt, hogy szőlőt ültet, ugye tudjuk, hogy a bor alapanyaga is a szőlő, Noé is készít bort. Azonban nem csak készíti a bort, hanem iszik is belőle, így szemtanúi leszünk az emberiség történelmének első lerészegedésének. Ez természetesen nem marad következmények nélkül, ám arról, hogy milyenekkel, arról azért megoszlanak a Tóra kommentátorok nézetei. A világi irodalomban Thomas Mann József és testvéreiben olvasható erről egy komolyabb gondolat.

Mi mégis a következmény?

1. I.: A berúgás itt és más esetekben is negatív következményekkel jár, holott azt is olvashatjuk a zsoltárban, hogy a bor vidámítja a szívet, márpedig az Istenszolgálatot is vidáman, vidám szívvel kell végezni. Joggal feltehető a kérdés, hogy lehet-e adott esetben részegen imádkozni? A Talmud határozott álláspontot képvisel ezzel kapcsolatban, a Bráchot traktátusban található az a vélemény, hogy aki részegen imádkozik, az olyan, mintha bálványt imádna. Ha nem is vagyunk ennyire szigorúak, akkor hagyatkozzunk az egyik mesterünkre, aki azt mondta, igaz, hogy az Istenszolgálatot örömmel kell végezni, az is igaz, hogy a bor ezt az örömöt elősegítheti, de az örömöket külön kell választani egymástól, ezeket nem szabad egymással keverni. Arra kell törekedni, amikor imádkozunk, annak egy belső meggyőződésből származó öröm legyen a velejárója. Vannak olyan alkalmak, mint Púrim ünnepe, amikor külső segítséget vehetünk igénybe az örömeink fokozása végett, de ebben is, mint annyi minden másban a zsidó hagyomány a középutat javasolja, azaz az alkoholfogyasztásuk legyen olyan kulturált, mint amilyenek mi magunk is vagyunk.

Milyen borra lehet kidust mondani, milyen bornak lehet az ízét élvezni?

1. I.: Kizárólag kóser szőlőtermékeket fogyaszthatunk, ez igaz a borra, a szőlőlére, a konyakra, a pezsgőre. Ha valaki kedvet érez ahhoz, hogy kidust mondjon péntek este, vagy az ünnepek idején, az szerezzen be kóser bort, mert ez a micva teljesítésének a lehetséges módja.

A hetiszakaszhoz, a borfogyasztáshoz kapcsolódóan Toronyi Zsuzsát, a Zsidó Múzeum vezetőjét a kidushoz kapcsolódó tárgyak jelentőségéről faggatom. Mik a kidus serlegek?

1. Zs.: Azt azért érdemes leszögezni, hogy annyi minden másról is lehetne beszélni a hetiszakasz kapcsán a múzeum tárgyai közül, bár nem célunk, hogy úgy érezzük magunkat, mint egy állatkertben, ahol a Noé által megmentett állatokat keressük, de számos zsidó szertartási tárgyon szerepelnek állatok. Így a megmentett állatok közül nagyon sok szerepel ezüstökön, textilhímzéseken is. Azonban a részegség, a borfogyasztás kapcsán a kiduspoharakról beszélnék. Olyanokról, amelyek nagyon korai darabjai a gyűjteményünknek. Az egyik a korai újkorban készült, egy közönséges pohár, amit az tesz judaikává, hogy a peremén van egy héber felirat, amelyik a szombat megtartásáról szól. Ezt a poharat egészen biztosan arra használták, ahogy a felirata is mondja, hogy megszenteljék vele a Szombatot a borral, a kidussal.  Meg van határozva ebben az esetben, hogy ez milyen bor lehet, de a mennyisége is.

Mennyi lehet?

1. Zs.: Ezek nagyon régi meghatározások, a zsidó bölcsek folyamatosan próbálták újraértelmezni ezeket a mértékeket. Most a XX. század első harmadában született meghatározás a legszigorúbb, ezek szerint minimálisa másfél deci bor a szükséges a kidushoz, így az világosan látszik, így számos nálunk található kiduspoharat nem lehetne annak tekinteni, hiszen kevesebb bor fér el benne a másfél decinél. Így ezek a poharak is bekerültek azok közé – ebből egyébként nem sok van a múzeumban -, ami már nem használható rituális célokra. Van még olyan pohár is, ami már a XIX. században készült,

Érdekes, ez a pohár, ami kicsi, tökéletesen megegyezik nagyságát tekintve azokkal, amelyeket manapság is adnak a születésekkor, a bár micvok alkalmából. Itt is van változás a poharak méretében?

1. I.: Amíg zsidó közösségek vannak a világon ezek a mértékek változnak. Az, hogy ki mennyire alkalmazkodik ehhez, az leginkább a közösségtől függ. A már említett kiduspohár, túl azon, hogy milyen mértéket is használunk, a legfontosabb – kidushoz fűződő – kötelességünkre is kell hogy emlékeztessen, ami ne más, azáltal, hogy mi megkapjuk az ünnepeinket, a szombatot, lehetőséget is kapunk. Annak a kinyilvánításnak, hogy ezzel a lehetőséggel élni kívánunk, az maga a kidus. A szó maga is azt jelenti, hogy megszentelés. Megszenteljük a szombatot, az ünnepeket, a mögöttes tartalma pedig az, hogy mindazzal a lehetőséggel, amit Jóteremtő kínál nekünk, azzal hálás szívvel próbálunk meg élni. Ez a kidus legfontosabb jelentése.

Köszönöm a beszélgetést, a tanítást.

 

Nem az a zsidó, akinek a nagyszülei zsidók voltak, hanem az, akinek a gyerekei azok lettek

Rubin Eszter és Seres Attila a Barhesztől a Bagelig, a Solarison át sok mindenről beszéltek. Mit jelent a hagyomány, hogyan lehet újra gyökereket teremteni? Milyen is ma zsidónak lenni? Sok mindenre igyekeztek választ adni. 

 

A Barhesz után itt az új könyv, a Bagel. Meddig tartott megírni ezt a kötetet?

Rubin Eszter: A Barheszt két évig, a Bagelt meg három éven át írtam. Az első könyvemnek egy új kiadása augusztus végén jelent meg az Atheneumnál, kibővítve, új arculattal, míg a Bagel most a héten jelent meg.

Régen az író-olvasó találkozóknak volt nagy népszerűsége, ám Ön felolvasóesteket szervez a könyveiből, nagyszerű művészek közreműködésével.

1. E.: A Barheszből írtam egy monodrámát, amit Csákányi Eszter mutatott be, az előadások felolvasószínházi formában kerülnek bemutatásra, még az is lehetséges, hogy hamarosan kőszínházi előadás is lesz belőle. Először Fischer Iván Lakásszínházában mutattuk be, majd a Zsidó Művészeti Napokon, nyáron a Múzeumok Éjszakáján is volt egy nagyon szép előadás a Rumbach zsinagógában, de mellette több helyen is jártunk vele az ország több helyén.

A Barheszt sokan először gasztronómiai könyvnek gondolták, majd beleolvasva egy egészen érdekes zsidó világot ismerhettek meg.

1. E.: Annyi köze azért volt a gasztronómiához, hogy a szöveg sűrűn át van szőve vele, de ennek, mint minden egyes barhesz elkészítésének több szimbolikus rétege van. A könyvet eredetileg a kisfiam haláláról írtam, de mégsem erről szól, hanem magáról az életről. Úgy gondolom, a halálnak csak az élettel lehet ellentmondani. A könyv az életről és a szerelemről szól. Az életről a maga ambivalenciájában, a zsidó életről, ennek a sokszor nehéz, komikus, vidám és szomorú pillanatairól. Szó van benne a halálról, mint az élet természetes részéről, amiről azt gondolom, nagyon nagy tabu manapság. Nem nagyon beszélünk a halálról, a meghalásról, a gyászról, pedig nagyon fontos erről beszélni. Nagyon sokan megkerestek a könyv elolvasása után, mert mindannyiunknak vannak veszteségei, főleg annak, aki gyermeket vesztett el.

Már volt szerencsém látni, ahogy a konyhájában sürög-forog, például barhesz készítése közben. Én akkor úgy éreztem, létrejött egy pillanat, ami olyan volt, mintha egy ortodox, hagyománykövető asszony konyhájában lennék. Ön hogyan érzi ezt meg, mint férj?

Seres Attila: A barhesz hozzátartozik ahhoz a spiritualitáshoz, ami a zsidó élet körforgásával együtt jár, péntekenként szinte arra ébredek, hogy a sülő barhesz illata lengi be a lakást. Majd a nap hátralévő részében készülünk a délutánra, hogy a gyertyagyújtás után megszegjük a barheszt.

Amikor készíti a barheszt, amikor megszórja mákkal, akkor valami mágia veszi körbe, még akkor is, ha a zsidóságban ez nem ismert. Amikor lecsíp egy darabot, majd az áldást elmondja. Ezt tanulta valahol, honnan jött ez?

1. E.: Nekem ez nem volt meg gyerekkoromban, ahogy a kortársaimnak sem, de valahol, valahonnan előkerült egy elemi igény, nem csak nálam, hanem nagyon sokunknál. Biztosan megvolt valahol, ami elő is tört, úgyhogy hiába nem láttam a saját szememmel, valahol a kollektív tudattalanban megvolt. Amikor először csináltam az első sabati barheszemet, akkor én rögtön éreztem ezt a spirituális erőt, ez ráadásul mindannyiszor előjön, amikor gyúrom, amikor fonom, amikor tojással kenem meg, amikor megszórom mákkal. Ahogy a sütőbe teszem, ahogy kiveszem, ahogy az asztalra teszem.

A párja, Seres Attila is igyekszik Ön előtérbe helyezni, de hogy érez akkor, amikor őt látja a színpadon?

1. E.: Azt gondolom, a mi kapcsolatunk nagyon inspiráló mindkét irányba, jól kiegészítjük egymást. Nagyon sokat kaptam Attilától a könyvem megírásához, sokban inspirált, ihletet adott. Amikor a színpadon van? Én általa ismertem meg a progresszív zenét, nagyon megszerettem.

Tehát, amikor a Solaris zenekart megalapították, akkor már nagyon progresszív volt?

1. A.: Lehetséges, hogy én progresszívnak születtem, mert különböző hasonló gondolatok foglalkoztattak. Most kezdtem el feldolgozni a régi emlékeimet, különböző tárgyak kerültek elő a gyerekkoromból. én például az Orion űrhajón nőttem fel, engem mindig is az előremutató, a jövőbe mutató dolgok foglalkoztattak, én a Solaris előtt is a progresszív zenével foglalkoztam.

Amikor megalakította a Solarist, gondolt arra, hogy majd 2016-ban egy olyan internetes zsidó naptárt, luachot szerkeszt majd, ami minden érdeklődő igényét kiszolgálja majd a zsidó események iránt?

1. A.: Nem gondoltam, nem gondolhattam, mert erről az egész zsidósdiról még akkor nem tudtam semmit, a mi generációnkban ez úgy szerepelt, mint valami régi dolog, ami elmúlt. Tehát még a nagyszüleim zsidók voltak, a szüleim már nem. Így az én számomra ez akkor kimaradt, elképzelhető, ha nem így történt volna, akkor egészen más progresszív dolgokkal foglalkoztam volna. Ám a progresszív elme, meg a rendező szemlélet, mivel mérnök is vagyok, jönnek ki azok a projektek, amiket megvalósítok, ennek egyik formája a luach, de korábban Kol Izrael magyar nyelvű adásai archívumának gondozása volt ilyen, de a Szombat folyóirat honlapjának és archívumának gondozása is a feladatom, de itt van még a hirolvaso.comis. Azt hiszem olyan igényeket próbálok kielégíteni, amiről az emberek még nem is tudják, hogy van, így csináltam ezt annak idején a progresszív zenével is. Olyan platformokat próbálok létrehozni, azokban közreműködni, ami megkönnyíti az emberek számára az eligazodást.

Az szüleik ateisták voltak, a gyerekeik már zsidók. Milyen érzés ez?

1. E.: Ez egy folyamatos út, amin járunk, az isteni jelenlét keresése, néha-néha megtalálása. Bárhol találkozhatunk vele, még a barhesz fonása közben is. Mindkettőnket teljesen materialista szellemben neveltek, de mégis azt látjuk, hogy általunk a szüleink is egy hasonló utat kezdenek járni, persze nem ott tartanak, ahol mi. De már mégsem érzik magukat ateistának, sokkal inkább egy úton levő, kereső embernek. Anyukám 1947-ben született, őt már teljesen ateista szellemben nevelték, ezért is meglepő, hogy általunk indult el ezen az úton.
2. A.: Ehhez nem az kell, hogy ők belássák: tévedtek. Helyette sokkal érdekesebb felismerés kell, mégpedig az, hogy az ateizmus, a materializmus egy ugyanolyan hit egy jobb világban, mint a judaizmus, amiben mi hiszünk. Ha ez a felismerés megszületik bennük, akkor válnak nyitottabbá a judaizmus felé, hiszen az ők korábbi hitük is azt mondta, lesz egyszer egy megváltás, amikor mindenkinek jobb lesz. A judaizmus is erről, a Messiásvárásról szól.

A háború utáni korosztályok így a gyerekeik révén térnek vissza az ősökhöz.

1. E.: Nagyon fontos ez a gondolat, nem az a zsidó, akinek a nagyszülei zsidók voltak, hanem az, akinek a gyerekei azok lettek. Minden azért van, mert egy olyan utat szeretnénk a gyerekeinknek mutatni, amin önazonosak lesznek, amin jól érzik magukat, amiben pozitív identitást találnak meg. Engem korlátozott értékek mentén neveltek fel, belém szorongásokat plántáltak, én ennek ellentmondva szeretnék adni a lányomnak, amiben ő sokkal jobban érzi magát. Azt hiszem ez sikerült is. Neki nem kellett ezt megtalálni, számára ez magától értetődő volt, ő ezen örömmel, boldogan jár, ahogy a korosztályának tagjai.

A gyerekeik már megtalálták Izraelt, az örökkévalót. Ebben segítették egymást?

1. E.: Nyilvánvaló, hogy oda-vissza működik ez, a gyerekeink – bár nem közösek – hasonló úton járnak. A lényeg, hogy az ember gyökereket tudjon adni nekik.

2016-ban milyen zsidónak lenni Európában?

1. E.: Nagyon ambivalens, de ha az ember ezzel önazonos, akkor nagyon örömteli.
2. A.: Progresszív dolog zsidónak lenni. Előremutató újra felfedezni ezeket a hagyományokat. Annál kevés progresszívebb, előremutatóbb van, mint ezeket mind továbbadni az új nemzedéknek.

Én mondjuk, miért érezzem jól magamat zsidóként?

1. E.: Ez az elfogadásból fakad, ha az ember ezzel azonosulni tud, akkor hirtelen lubickolni tud benne, meglátja az örömteli oldalát. Tulajdonképpen a fájdalmas oldalát nem is annyira, a mindennapokban ez nem is van benne annyira. Ahogy ezt már mondtam: a halálnak csak az élettel tudunk ellentmondani. A gyerekeinkkel! Aki ezt elzárja, annak mindig megmarad a fájdalmas Soá identitás, aki a mindennapokban benne él. Aki viszont szembesül azzal, hogy ez egy élő, sok ezer éves hagyomány, aminek részese lehet az ember, az egy egészen más érzést ad.

Milyen érzés ebben a hagyományban élni? Jó aktív zsidónak lenni?

1. A.: Biztos, hogy nem mindenkinek jó, nekünk mindenképpen jó. Ez továbbviszi azt a hálózatot, amiben élünk, amiben ez a hagyomány él, éppen az a lényege, az egyes személyektől függetlenül is tovább él. Jó dolog ennek a részese lenni.
2. E.: Az is fontos, hogy mindez teljes mértékben összeegyeztethető a mai modern mindennapokkal.

Önről is beszélnek majd, de csak áprilisban, a Solaris koncert kapcsán, most viszont Eszter van napirenden. Ezt hogyan éli meg?

1. A.: Van ennek egy dinamikája. Amikor fellépésem van, akkor ritkán jelenik meg Eszternek könyve, de ez fordítva is így van. Az Örökkévaló úgy intézi a dolgokat, hogy az legyen a prioritás, az legyen előrébb, aminek, akinek fontosabb dolga van.

Hogyan tudná a régi és az új könyvét is ajánlani, így a Hanuka közeledtével?

1. E.:  Azt gondolom, Hanuka első napjára érdemes megvenni a Barheszt, ami egy megrázó, de életteli, nagyon sok humorral, iróniával, szarkazmussal megírt könyv. Ha az ember elolvassa, akkor a Hanuka utolsó napjára ajánlom a Bagelt, ami egy picit közérthetőbb, könnyedebb könyv, ami azért nagyon sok témát boncolgat, mint a zsidóság, az iszlám kapcsolata. Sok gasztronómia, gasztrománia, szex, az Istenkeresés, ezek a fő témái. Ahogy a barhesz, úgy a Bagel is sok iróniával járja körbe ezeket a témákat, különböző élethelyzeteken keresztül.

Ha már gasztronómia, hogyan legyünk egészségesek a Hanuka alatt, ha folyamatosan teleesszük magunkat fánkokkal?

1. E.: Azt tanácsolom, hogy ne együk tele magunkat az összes napon fánkkal, együnk csak az első nap, bár úgy tapasztalom, a harmadik napra az ember már úgyis megunja. Lehet más édességeket csinálni, mint lastkeszt, palacsintát, ilyeneket.

Kicsit avasson be a latkesz rejtelmeibe.

1. E.: Hanuka ünnepén az olaj csodája miatt olajjal készült ételeket eszünk, a latkesz is ilyen. Ez reszelt krumpli, fűszerezve fokhagymával, tojással, egy kis liszttel. Kis pogácsákat sütünk belőle olajban.

Ön, mint zenefelelős, milyen zenéket hallgassunk a Hanuka alatt?

1. A.: Elég sok online zeneszolgáltató van, vannak olyanok, ahol be is lehet állítani Hanukára dalokat.

Valami komolyzene? Már csak azért, mert a házikoncertjeiken is az szokott szólni, amiket a barátoknak szoktak adni.

1. A.: Ott kamarazene szokott szerepelni, főleg vonósokkal, ott a fő szempont az, hogy a barátaink, illetve a barátaink zenésztársai szoktak fellépni, ezek mindegyike egy bensőséges alkalom. Azt nem tudom, hogy Hanukakor lesz-e házikoncert, de ha lenne, akkor Strauss műveket adnánk elő.

A Bagelnek mikor lesz nyilvános bemutatója?

4. E.: Most kerül a boltokba a könyv, november 12-én, fél ötkor a Láng Tékában lesz dedikálás, itt természetesen barhesz kóstolóval is készülök. Majd november 19-én, délután négykor lesz a hivatalos könyvbemutató a Werk Akadémián, a Salétrom utca 4. szám alatt. Itt Réz András mutatja be a könyvemet és Csákányi Eszter olvasd majd fel részleteket.

Mi lesz a Solaris koncerten? Új, régi számok?

1. A.: A legutóbbi koncerteken egy vadonatúj lemez bemutatójáéra is sor került, az áprilisi koncerten ezt mutatjuk majd be, de lesz visszatekintés is.

Köszönöm a beszélgetést.

 

Egyszerű és nagyszerű hősökre emlékeztek

Leleplezték Emanuel és Josef Zima névtábláját a Dohány utcai zsinagógánál, a Wallenberg parkban

 

Vadász Magda, a Bét Jehuda zsinagóga világi elnöke, a B’nei B’rith Budapest Páholy helyettes vezetője köszöntőjében elmondta, azokra emlékeznek, akik a saját és a családjuk életének kockáztatásával tettek olyat, amit csak kevesen tettek meg a II. világháború során, üldözött zsidóknak nyújtottak menedéket. Emanuel és Josef Zima, a volt csehszlovák nagykövetség épületében rendkívüli tetteket hajtottak végre.  A házba beköltöztetett német propaganda hivatal igényt tartott az alapos helyismerettel rendelkező fűtő és házmester tevékenységére. A pincében dolgozó apa és fia így 13 magyar zsidó életét mentette meg. Számukra ez természetes volt, sohasem kérkedtek hőstettükkel később sem. Három, Izraelben élő megmentett bejelentése alapján megkapták a Világ Igaza elismerést 1971-ben, de ők akkor ezt ne4m vehették át, csupán azért, mert nem találták meg őket. Évekkel később akadtak csak rájuk.

Juraj Chmiel, a Cseh Köztársaság nagykövete beszédében szintén kiemelte az egykori nagykövetségen dolgozó apa és fia hőstetteit.

Dr. Frölich Róbert, a Dohány utcai zsinagóga főrabbija az emlékezés fontosságáról beszélt, valamint arról, hogy a múlt nélkül egyszerűen nincsen jövő. A résztvevők megemlékeztek a prágai „Dobolás Bubny-ért 2016” holokauszt emlékrendezvényről is. A rendezvény az első zsidó transzportra emlékezetett, amely 75 éve, 1941. október 16-án indult el Prága BUBNY vasútállomásáról. Ebben a transzportban és a következőkben az elkövetkező évek során a Praha- BUBNY vasútállomásról körülbelül 50 000 zsidó lett deportálva, likvidálásra ítélve és a város egész idő alatt csak hallgatott, csöndben maradt.

A Bubny vasútállomás nevét alkotó „bubny“ szó jelentése „dobok“, így ez a kapcsolat adta az ötletet az emlékakció szervezőinek, hogy a résztvevők közös dobolással tiltakozzanak a halllgatás és a közömbösség ellen a „Dobolás Bubny-ért 2016” jelszó alatt. A „Dobolás BUBNY-ért 2016” dobolás a hallgató többség az elkövetett jogtalanságokkal szembeni közömbös hozzáállása ellen szól, függetlenül attól, hogy ezek a múltban vagy most történnek.

 

Az ’56-os forradalom zsidó hősi halottaira emlékeztek

A Mazsihisz a Wallenberg emlékparkban emlékezett meg november 4-én az 1956-os forradalom zsidó hőseire, áldozataira.

 

Radnóti Zoltán, a Rabbitestület vezetője beszédében a mai harmincas-negyvenes korosztálynak a forradalomhoz való viszonyáról beszélt, megemlítve azt, hogy 1956 megítélése a szülei, nagyszülei korosztályának a szemében az olyasféle volt, mint a zsidóság megélése a Holokauszt után. Nicht vor dem kind! Azaz ne a gyerek előtt! Inkább ne beszéljünk róla, mert sohasem lehet tudni.  Régebben minden sötét volt 1956 kapcsán, majd a rendszerváltoztatás után pedig minden világos. Mi maradt akkor meg? Képek, fekete-fehér képek. Csendben elmondott történetek. A képeken lehetett látni mosolygó, a változást remélő fiatalokat, időseket, férfiakat, nőket, gyerekeket. De a képeken lehetett látni halottakat is. Halottakat itt is ott is. Harckocsikat, fegyvereket, a kétségbeesést is.

Radnóti Zoltán kiemelte: 1956-ot jelenti Angyal István, Nickelsburg László és még sokan mások, de 1956-ot jelenti Friedmann Lajos kereskedelmi utazó is, akit bősz zsidózás közepett lincselt meg a tömeg Miskolcon. De 1956-ot jelenti Mező Imre, Kállai Éva, Marián István és még sokan mások is. Különös fintora a sorsnak, hogy a Köztársaság téri pártház ostroma során került szembe egymással Nickelsburg László és Mező Imre.

1956-ot jelenti a gyűjtés az utcán, ahol az összegyűjtött pénzhez senki nem nyúl hozzá, de 1956-ot jelentik a házakra, falakra festett feliratok.

1956-ot jelentik a hősök, de 1956-ot jelentik azok is, akik – biztosan nem véletlenül – azt érezték, hogy megismétlődhet 1944 összes borzalma.

1956-ot jelentik azok a nagyszerű emberek, akik vállalták tetteik következményeit is, de 1956-ot jelentik a kitántorgók, köztük több tízezer zsidó ember is. 1956 nem csak ilyen, hanem olyan is. Nem csak hősök voltak, hanem gazemberek. Nem csak áldozatok, hanem gyilkosok is. Itt is, ott is. Hiszen Göncz Árpád, a forradalom egykori hőse, egykori köztársasági elnök szavai szerint: Ahány ember, annyi 56.

Radnóti szerint nekünk most az a dolgunk, hogy megemlékezzünk azokról a zsidó emberekről, akik részesei voltak 1956-nak. „Bár nem szerepelnek a táblán, de ez azt is jelenti, hogy mindenkire. Itt is, ott is. Mert az Örökkévaló előtt nincsen itt és ott. Ezért jöttünk össze ma itt. És ott is. „

Beszéde végén a 130. zsoltár, majd a Kadis hangzott el.

Majd a forradalom egyik hős harcosa, Apró József beszélt. Apró József jámbor zsidó nevelőszüleit, akiket szüleiként szeretett, meggyilkolták a holokausztban. A fiatalembert maga Apró Antal ajánlotta be pilótának és a Petőfi Körön át vezetett az útja a kispesti Nemzetőrség parancsnokságáig. Ausztráliában, a nyilas emigránsokat bosszantva, magyar néptáncra járatta a lányát, aki felnőttként is hű maradt a zsidósághoz.

Az egykori 56-os beszédében felidézte a forradalom napjait, valamint azt is, hogyan tudott megmenekülni a megtorlás elől, hiszen itthon távollétében halálra ítélték. Végül a mai kor megemlékezéseit bírálta, hogy elfeledik a valódi hősöket, helyettük olyan embereket találnak meg, akik szinte semmit sem tettek 1956-ban.

Kiss Henriett, a Mazsihisz alelnöke, mint a mai kor gyermekeiért felelős tanár szólalt meg. Petri György írásával emlékezett november 4-re, a forradalomra, amit eltiportak. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy szükség van a megemlékezésre, az emlékeztetésre, hogy a mai gyerekek számára is érthető legyen 1956 üzenete.

A rendezvény végén megkoszorúzták az emléktáblát, majd elhelyezték az emlékezés köveit.

 

Azokra számítunk, akik zsidó érzelműek, a zsidó kultúra iránt igénnyel vannak

Rubin Eszter Ráchel és Mázel Zoltán, a Hillel ifjúsági szervezet vezetői arról beszéltek, mit is jelent az intellektuális szervezet, de szóba kerültek a programok is.

 

Mi is ez a Hillel szervezet?

Rubin Eszter Ráchel: Ez egy Amerikából indult nemzetközi szervezet, ott a legnagyobb egyetemeken van jelen. Majd onnan elindult a terjeszkedés, először Izraelbe, majd mostanában már Európában is megjelent. A magyar Hillel pedig 2015 tavaszán kezdett el működni.

Társelnökként vezetik a szervezetet? Mintha lemásolták volna a politikát.

Mázel Zoltán: Mi már a kezdetek óta mindent együtt csinálunk.

Eddig mit tette a magyar Hillel? Mitől más ez a szervezet, mint más zsidó szervezet?

1. Z.: A mienk az egyetlen egyetemista zsidó diákszervezet, amit a Corvinuson kezdtünk el. Mi annyiban vagyunk mások, hogy egy fiatal, intellektuális zsidó közösséget szeretnénk létrehozni.

Vannak nem zsidó fiatal, intellektuális szervezetek?

1. Z.: Persze.

De mit jelent az intellektuális zsidó szervezet? Ki jelenti a célközönséget?

1. Z.: Olyan zsidókra számítunk, akik jelenleg egyetemisták vagy volt egyetemisták, azokra, akik zsidó érzelműek, a zsidó kultúra iránt igénnyel vannak. Mások is jöhetnek, de a célcsoportunk az egyetemisták.

Mit tett a Hillel az indulás óta?

1. E.R.: Az első nagy dobásunk egy nyitóbuli volt, amit az Izraeli Kulturális Intézetben tartottunk. Az eleje formális volt, szalagvágással együtt, himnuszokkal, többfogásos vacsorával, de aztán már buli lett. Utána kezdtük el kitalálni a stratégiánkat, szerencsére van egy segítőnk, a Hillel terjeszkedési vezetője, Yosi Goldmann személyében. Később csináltunk egy szukoti szombatfogadást, kicsit formabontó módon, az Ankertben. Ezzel sikerült a fiatalokhoz egy kicsivel közelebb hozni a vallást is. Majd a CEU-val közösen szerveztünk egy Széder estét, a Mazel tov étteremben.

Ki finanszírozza a szervezetet, a programokat?

1. Z..: Adományokból és saját bevételből finanszírozzuk a programokat.

Nemrég köszöntöttük az 5777. évet, milyen bulit szerveztek Ros Hasana alkalmából?

1. Z.: Most a Corvinus alulájába szerveztük a programot, több mint 100 diák jött el.

Mit szólt ehhez a programhoz az egyetem vezetése?

1. E. R.: Azt ki kellett hangsúlyoznunk, hogy nem lesz a rendezvényünk túl vallásos, de támogatók voltak.
2. Z.: Támogatóak voltak, mert azért a Hillel jelen van a Harvardon, a Yalen, a Columbián, az MIT-n is, azért ez a lista a Corvinusnak is jó referenciának.

Eddig a Corvinusról volt szó, de mit tegyen, aki másik egyetemre jár?

1. Z.: Minden egyetemről várunk diákokat.

Megkérdeztem a Zsidó Egyetemen tanulók közül párat, a diákszervezet vezetőjét, ők nem is hallottak a Hillelről még. 

1. E. R.: Azt vesszük észre, a többi egyetemen több zsidó van, több a potenciális célcsoport, mint az OR-ZSE-n. Ezért sem tartjuk velük szorosan a kapcsolatot.

Mi a Hillel célja, a szám növelése vagy a minőség?

1. Z.: Fontos, hogy növeljük a tagjaink számát, de a minőség is nagyon fontos.

A zsidó kultúra megismerésén túl akkor fontos az is, hogy a zsidó fiatalok jobba megismerjék egymást?

1. Z.: Azért szervezzük a programokat, hogy a zsidó fiatalok összetalálkozzanak. Ez akár a karrierépítés szempontjából is fontos lehet, hiszen ha most már megismerik egymást a fiatalok, akkor a későbbiek során is képesek lehetnek egymást támogatni.

És mi a karriercélja?

1. Z.: Gazdálkodás menedzsment szakon végeztem, mindenképpen üzleti vonalon szeretnék majd elhelyezkedni. De most is tanulok, ötödéves joghallgató vagyok.
2. E. R.: Én is nemrég végeztem a Corvinuson, kommunikáció-médiatudomány szakon, dolgoztam a médiában, most egy nagy multinál vagyok, mint héber nyelvű pénzügyi elemző. Én is szeretnék majd még tanulni, mesterképzésre menni, egy kis marketinget is tanulnék, majd a jövőben egy MBA képzést is szeretnék bevállalni.

De hol fér ebbe bele, belefér-e a családtervezés?

1. E. R.: Azért mindezek mellett az is tervben van.

Mit üzennek röviden?

1. E. R.: Mindenkit várunk 18 és 35 között, aki szeretne egy stabil zsidó társaságba bekerülni. Várjuk azokat is, akik már korábban aktívak voltak a zsidóságban, ahogy azokat is, akik még semmilyen zsidó szervezetben nem vettek részt.
2. Z.: Minden zsidó vagy a zsidóság iránt érdeklődő egyetemista fiatalt várunk a közösségünkbe, hogy együtt szervezhessük a programokat.

Köszönöm a beszélgetést.