A szövetség jele
Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum vezetője Ábrahám szövetségéről, az egyik legfontosabb tórai parancsolatról beszélt. Szóba került még egy kicsi közösség életét bemutató mohel könyv is.
Darvas István rabbi
Mi is a mostani hetiszakasz?
A hetiszakasz kapcsán egy fontos micváról szeretnék beszélni, egy tórai parancsolatról, hiszen a Leh-lehá hetiszakasznak van egy sajátossága a Mózes I. Könyvében található többi szidrától, mégpedig az, hogy szerepel benne egy tórai parancsolat. Ez pedig a brit mila, azaz a körülmetélés parancsolata. Tudni kell azt, hogy elsőként Ábrahám ősapánk kapta ezt parancsba, mégpedig úgy, hogy a szövetség jelét vegye magára, illetve fiát is a brit mila által vezesse be ebbe, Ábrahám szövetségébe.
Ilyenkor szokott az következni, hogy ki miként értelmezte később ezeket a sorokat?
Igen, a hagyomány bölcsei fel is tesznek egy kérdést, mégpedig azt, hogy Ábrahámról úgy tudjuk, hogy akkor még nem volt Tóraadás, ám ő mégis megtartotta az összes tórai parancsolatot. Vajon a körülmetélés micváját, amelyik mai napig is a legfontosabbak egyike, miért nem hajtotta végre magától, miért is kellett hozzá az isteni parancs?
Miért?
Több válasz is született, most kettőt emelnék ki, az egyik egy olyan gondolatot erősít, ami a civil életben, gondolkodásban nincsen benne. Eszerint nagyobb az értéke annak a cselekedetnek, ami parancsba lett adva, annál, ami nem lett parancsba adva. Furcsa, de hiába hinnénk azt a hétköznapokban, hogy az a legfontosabb, hogy a saját szándékaink, akaratunk tisztasága szerint cselekedjünk, illetve az aznapi kedvünknek is fontos szerepe legyen abban, miként cselekszünk, de a zsidó hagyománynak ez a gondolata mást erősít. Mégpedig azt, hogy furcsa módon, ha egy parancsot, egy isteni parancsot hajtunk végre, annak nagyobb értéke van, mint amit magunktól gondolva hajtunk végre.
A másik magyarázat?
A másik szerint azért kellett megvárnia Ábrahámnak az isteni parancsot, mert ez nem csak, ahogy a Tóra is írja, a testünkön hordott jel, hanem ez képezi az Istennel kötött szövetség alapját. Szövetséget csak abban az esetben lehet kötni, ha van egy másik fél, aki szövetségre kíván velünk lépni. Ahhoz, hogy ez a szövetség megvalósuljon, ahhoz kellett, hogy a másik fél, azaz az Örökkévaló, jelezze Ábrahámnak, hogy a szövetség jelét ilyen módon veheti magára.
Volt már olyan sajnálatos este, amikor egyéb okok miatt, mint betegség például, nem lehet a brit milát a gyereken végrehajtani. Ők hogyan lesznek a szövetség tagjai?
Egy-két ritka esetet leszámítva, amikor az ember egész életében nincs mód arra, hogy körülmetéltessék, hogy ő erről gondoskodjon, mert van, amikor valakit nem az előírásnak megfelelően 8 napos korában metélnek körül, meg kell tenni. Amíg a tizenharmadik életévét be nem tölti, addig ez az édesapja kötelessége, amikor azonban ezt a kort átlépi, már felnőttnek számít, vallásjogi értelemben, ezért saját magának kell gondoskodnia arról, hogy valóban belépjen Ábrahám szövetségébe. Vannak egészen ritka esetek, amikor valakinek objektív okból, megkérdőjelezhetetlen okból, egész életében nincs erre módja, ám a zsidó hagyományt az jellemzi, hogy az ilyen ritka esetekre is kínál megoldást. Ezt most nem részletezném, mert nem szeretnék kedvet csinálni ahhoz, hogy olyan éljen ezzel a megoldással, aki nem minden értelemben érdemli ki.
Toronyi Zsuzsa, a Magyar Zsidó Múzeum vezetője
A múzeum mit tud ajánlani ehhez a hetiszakaszhoz?
Vannak nálunk éles szerszámok, körülmetélő kések, s minden egyéb olyan eszköz, amelyek szükségesek az említett micva megvalósításához. Azonban vannak olyan érdekességek iks, mint például a mohel könyv. A mohelről tudni kell, hogy ő az a szakember, aki a körülmetélést végzi. Ezek egyike például a XIX. században vezetett könyv, amit Moshe Flesch tulajdona volt. Ez a könyv tartalmazza mindazokat az áldásokat, meg a gyakorlati tudnivalókat, amiket tudni kellett, de mellette ez egy szépen vezetett könyv is. Ez egyébként 80 éve érkezett a múzeumba. A könyvben rajzok is szerepelnek, mint szinte az elején Elijahu széke is, ugye ebben végzik a brit mila szertartást. Ez azért is ritka, mert mohel széknek még nem nagyon láttuk máshol az ábrázolását. Ennek a könyvnek van még másik érdekessége is, ez pedig a héber és a jiddis nevek felsorolásszerű ismertetését. Amennyiben ezt leírták, akkor erre szükség volt, mert nem feltétlenül tudták, hogy melyik név minek felel meg.
Mondana példát?
Voltak a hétköznapi életben használt praktikus jiddis nevek, amelyek megfeleltethetőek voltak a héber nevek tekintetében, és azért, hogy még véletlenül se forduljon elő, hogy egy gyermek az élő szülője nevét kapja, ezért kellett összeírni, hogy melyik név minek felel meg. Például a Hirsch, ami jiddisül, németül szarvast jelent, az Cvi, és a Naftali névnek felel meg. Egyfelől van egy tükörfordítás, azaz Hirsch-Cvi és a Naftali törzsnek szarvas a szimbolikus jele. Tehát, akit Hirschnek, Naftalinak hívnak, annak a fia nem viselheti a másik nevet. Ez azt is megmutatja, hogy mik voltak azok a gyakori nevek, amik előfordultak. Ám még mindig van érdekessége a könyvnek, hogy a kézzel írt pergamen lapok után szerepel egy olyan lista, ami információt ad a zsidó anyakönyvezés előtti időszakból, azaz Moshe Flesch írta ö9ssze, hogy ő kin végezte el a brit mila szertartást. Ez ugyan csak a fiúkat tartalmazza,de abban az időben, amikor még nincsen egyéb regisztrációja a lakosságnak, akkor ez a mohel könyv is eléggé informatív, hiszen láthatjuk egy közösség fejlődésének, növekedésének történetét. Ennek a könyvnek az utolsó bejegyzése 1882-ből származik. Így elmondható, ez a múzeumi tárgy, nem csak a mohel munkájáról, Ábrahám szövetségéről, ami arról az igényes munkáról is szól, ami szerepel a Leh-lehá hetiszakaszban is.
Van a múzeumban Elijahu széke?
Itt a múzeumban van több is, nagykanizsai, lovasberényi, de volt eghy, ami régen itt volt a múzeumban, az óbudai közösség Elijahu széke volt, ez a zsinagógával egy időben készülhetett, ez a szék 1984-ig volt látható, azóta sajnos az állapota miatt már nem. Már tudjuk, hogyan kell megóvni, ismételten rendbe tenni, beszéltünk is már restaurátorral, már „csak” az összeg előteremtése van hátra. Azt hiszem, ebbe bevonjuk a közösség azon tagjait is, akik részesei Ábrahám szövetségének.
Akkor, ha jól értem, ez a mohel könyv is bizonyítja, a XIX. században is már népes zsidó közösségek éltek Magyarországon?
Természetesen, az említett könyv, ami egy kicsi közösségé volt Csépen, egy kis településé, de igen, itt is élet egy zsidó közösség. Ami a számokat illeti, ezeket az adatokat akár összevethetnénk egyéb összeírásokkal, amelyeket mondjuk a helytartótanács, vagy más testület szervezett, azzal a céllal, hogy adót szedjen be a területén élő zsidóktól. Ez a mohel könyv azért teljesen más, mint egy adójegyzék. Később a zsidó anyakönyvezés bevezetésével más lett a helyzet, ott a polgári adatok szerepeltek, egy ilyen könyvben pedig olyan adatok szerepeltek, amiket az anyakönyv nem rögzített.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
