Ros Hasana 5777
A Magyarországi Zsidó hitközségek Szövetsége immár másodjára rendezte meg fogadását, melyet a bekövetkező 5777-es zsinagógai év tiszteletére szerveztek.
Hesiler András, a Mazsihisz elnöke köszöntötte elsőként a megjelenteket, elmondva, hogy már másodszor rendezik meg ezt a fogadást, amelynek keretében a zsidó új év, Ros Hasane alkalmából hívják az ország közéletéből mindazokat a barátokat, akikkel az elmúlt esztendőben együtt dolgoztak, akikkel esetleg vitatkoztak, megsértettek vagy azokat, akik szándékuk ellenére megsértették a szervezetet. Heisler András hangsúlyozta, nem véletlenül kezdte ezzel a beszédét, hiszen ezek az ünnepek egyfajta lelki megtisztulási folyamatot jelentenek a zsidó vallásban, amikor a vallásos zsidók bocsánatot kérnek és megbocsátanak azoktól, azoknak, akikkel az elmúlt esztendőben bármilyen konfliktusuk volt. A Mazsihisz kötetlen beszélgetést tervezett erre a napra, hogy a megjelentek számára lendületet teremtsenek az oly fontos párbeszédhez. Az elnök nagyon szeretné, ha ez az alkalom valamiféle konkrét tartalommal is bírna, ezért is döntöttek úgy, minden évbúcsúztatón egy vállalást is tesznek a jövőre. Mint kiemelte: „Gyermekeink tanítása, az életre való felkészítése rendkívül fontos.” A Talmud egyik traktátusát idézve Heisler András elmondta, számos kötelezettséget ír elő a zsidó embernek. Az apának kötelessége a fiát körülmetéltetni, tanítani, a Tórára tanítani, feleséget találni neki, szakmára oktatni és egyes bölcsek szerint úszni tanítani. Ehhez kapcsolódóan jelentette be a szervezet elnöke, hogy a Mazsihisz vállalja minden hat év alatti zsidó gyermek úszásoktatását szervezett keretek között, mindezt úgy, hogy a költségeket átvállalja.
Heisler András végül egy személyes imát ajándékozott a megjelenteknek, amit a Félelmetes Napok, Ros Hasana és Jom Kipur között szoktak elmondani. „Világnak Ura, teljesítsed kéréseimet, hogy javamra váljanak, bocsásd meg nekem a rosszaságaimat, bocsásd meg egész házam népe rosszaságát, jótéteményekkel és könyörülettel, teljes megbocsátással. Emlékezz meg rólunk hosszú életre, jó életre, békére, s adj nekünk kenyeret, felvennünk ruhát, boldogságot, megbecsülést, hosszú életet, hogy elmélyedhessünk a Tórában. Adj értelmet, belátást, hogy megérthessük mélységes titkaidat. Küldj teljes gyógyulást minden szenvedéseinkre, tégy semmissé minden ránk váró súlyos ítéletet s tedd, hogy azoknak, akik uralkodnak, tanácsadóiknak, minisztereiknek a hajlandósága a javunkat szolgálja.
Dr. Frölich Róbert országos főrabbi is arról beszélt, hogy a zsidó új esztendő egészen más, mint a civil. Ilyenkor a zsidó házakban nem bontanak pezsegőt, nem dobálnak petárdát, az öröm valahogy elkerüli a zsidó házakat. A zsidó új esztendőt a megtérés, az önvizsgálat, a bűnbánat, a bűnbocsánat kérése jellemzi. Az ünnep egyik imáját idézve. Mindenki, aki vándorol a világban, úgy vonul előtted, akár egy birkanyáj. Jom Kipurkor meg azt szokták mondani: Legyen meg a Te akaratod, Világ Ura, hogy a házaink ne váljanak a sírjainkká. Az országos főrabbi szerint ebből a két imából kitűnik, hogy a zsidók kiért és mit kérnek a nagyünnepek alkalmával. A templomokban a világ minden vándoráért fohászkodnak, engesztelést kérnek zsidókra és nem zsidókra egyaránt, életet kérnek zsidókra és nem zsidókra, megbocsátást kérnek a zsidó és nem zsidó bűnösökre egyaránt. Fohászkodnak mindazokért, akiknek az életét veszély fenyegeti, fohászkodnak azokért, akik nem érzik, nem érezhetik magukat biztonságban. Összefoglalva: fohászkodnak azokért, akik ezen a bolygón élnek, ne számítson más, csak az, ami Isten előtt is érték, az hogy ki milyen ember. Úgy ítéljük meg embertársainkat, embertársaink is úgy ítéljenek meg bennünket, ahogy azt a Jóteremtő teszi a tisztességünk, a becsületünk, a szívünk, a lelkünk alapján, nem pedig vallási, felekezeti, nemzetiségi, vagy bármilyen más szubjektív szempontok alapján” – mondta Frölich Róbert.
