Nekünk erről szól az életünk…
Christian Folco a Richter Flórián Cirkuszban a szakmájáról, a különleges nyaralásáról beszélt.
Egy bohóc. Egy bohóc, aki minden este fellép, este nyolckor már a színpad közelében van, várja a zenét, ami őt hívja.
Mit jelent bohócnak lenni, egyáltalán nehéz ez?
Bohócnak lenni az egyik legnehezebb szakma, minden nap, minden előadáson bizonyítani, függetlenül attól, hogy sokan vagy kevesen vannak a nézőtéren. A bohóc belead mindent, igaz, a siker nem csak rajta múlik, hanem azon is, mennyien vannak, milyen a közönség hangulata, összetétele, gyerekek vannak-e, idősebbek vannak-e. A cirkuszban nem egyfajta a közönség, hanem sokfajta.
Van olyan, akit nem lehet megnevettetni?
Van. Egyszer kérdeztem Gálvölgyi Jánostól, hogy milyen az, amikor jönnek emberek megnézni az előadást, leülnek, de nem nevetnek, nem tapsolnak. Ő azt mondta, ilyen van, vele is előfordult már hasonló. Van olyan, hogy teltház van, siker van, nagy nevetés van, de engem pont az az egy zavar, aki nem nevet, nem tapsol, aki feláll, elmegy. Ilyen az ember, nem azt a tömeget nézi, akinél sikere van, hanem azt az begyet, azt a keveset, akinél nincs.
Rosszul esik?
Persze, aki azt mondja, hogy nem esik rosszul, az hazudik.
Ahogy körbenézek, vannak nyaralós hangulatú képek.
Pedig eddig egyszer voltam a feleségemmel nyaralni, mert ha úgy nézzük, az életünk az szinte teljes nyaralás. Eddig negyvenhat országban jártam, egyszer fordult csak elő, hogy nem dolgoztam semmit. Persze nem panaszkodom, rengeteg szép helyen fordultam már meg, mint Korzikán, Monte-Carlóban, Nizzában és sok más helyen. Most Magyarországon dolgozom, én már az előadás előtt egy órával nekifogok készülődni, sminkelek, előkészítem a kellékeket, mert az előadásra mindennek rendben kell lennie.
Nős ember, aki eddig egyszer vitte el a feleségét nyaralni, ezek után már csak az lehet a kérdés, mit szeret Önben a felesége?
Nekünk erről szól az életünk, azt szoktam mondani, ez is egy nyaralás, de pénzt is kapunk érte. Én vagyok a hatodik generáció ebben a családban, aki ezzel foglalkozik, már hét éves korom óta a cirkusz világában vagyok. Voltam már úgy is, hogy egyszerre két helyen is felléptem Párizsban, de a szabad időben mászkáltunk, ismerkedtünk a várossal, tehát nyaraltunk.
Egy bohócnak hány száma van az életében?
Megszámlálhatatlan, nem is tudnám megmondani, nekem mennyi volt eddig. Amikor régebben a Nemzeti Cirkusznál voltam, évente kellett két-három új számmal előállni. Rengeteg számot lehet csinálni, de jó szám, az bizony nagyon kevés van. Volt nekem is olyan élményem, hogy elmentem Franciaországba, ahol tudtam, hogy mit adok elő, de a premier előtt szóltak, hogy azért még csináljak mást is.
A cirkuszi családból hogyan lett bohóc?
Apukám akrobata volt, anyukámmal léptek fel, az Ötvös családból származik. Én úgy nőttem fel, hogy az egész család, a nagy család minden tagja bohóc volt. Elkezdtem szerepelni a számaikban, így kezdtem el én is ezt a szakmát. Kis feladatokkal kezdtem, mára már saját számaim vannak. Ez egy ilyen élet, én hétéves koromtól kezdve sminkelek az előadásokra, készülök rájuk.
Mondják, a bohócok szomorú emberek.
Ez nem igaz. De az sem igaz, hogy abból lehet bohóc, aki mindig hülyéskedik. A példaképem, Grock, a híres bohóc mondta, hogy csak az okos csinálhat bolondot magából. A legfontosabb, hogy ha egy számot csinálok, annak legyen eleje, legyen vége. Fel kell építeni minden egyes számot, akkor is, ha akár négyszer lépek fel a műsorban. A lényeg, hogy a végén siker legyen! Egy bohócnál az a legrosszabb, ha azt hiszi magáról, hogy jó. Nem lehet a legjobbnak lenni, a végtelenségig lehet és kell tanulni. Én minden évben megnéztem a nagybácsimat Ötvös Gabi bácsit, ezt is tőle tanultam.
A cirkusz egy teljesen külön világ.
Igen, de nagyon sok jó van benne, rengeteg embert meg lehet ismerni, én keresem is mások barátságát, de nem azért, mert bohóc vagyok, hanem azért, mert ilyen vagyok.
De az a kocsi, ahol beszélünk, az egy külön világ, itt nincsen feleség, itt nincsenek gyerekek.
De vannak, nem most, mert előadás után vagyunk, a gyerekeim már alszanak, nem zavarom őket.
A felesége is cirkuszos?
Az anyukája volt az, állatidomárok voltak az ősök.
Meddig akarja csinálni?
Én nagyon szeretem a szakmám, mert azt szeretem, amit csinálok és azt csinálom, amit szeretek. Az biztos, addig csinálom, amíg jól érzem magam. Azt sem akarom megvárni, hogy a komoly előadásból vicc legyen, már ha nem érti félre. A nagy elődök is tulajdonképpen az előadáson haltak meg.
Köszönöm a beszélgetést.
