Kincsvadászat a múzeumban – Luxus imakönyv a XVIII. század első feléből
Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum igazgatója az intézmény különlegességeit mutatja be, ezúttal egy luxus imakönyvet.
Kérem, mutasson be néhányat a Zsidó Múzeum kincsei közül!
Most olyanokat sikerült előásni a polcok mélyéről, melyek valóban kincsnek tekinthetők. Ezek nem mások, mint luxus imakönyvek.
Luxus imakönyvek, azok meg micsodák?
Azt tudjuk, hogy az imakönyveket arra használják, hogy imádkozzanak belőlük, ám ezek közt van olyan is, mint például egy 9 centi magas, kéziratos, illusztrált is, ami 1739-ben készült. Sajnos a kiadás helye és a kiadó személye már nem olvasható. Ez az imakönyv 1912-ben került be a gyűjteményünkbe. Mint mondtam, azt nem tudjuk, hogy hol készült, azt az egyet biztosan állíthatjuk, hogy az Osztrák Császárság területén készült, ezt egy ábrázolásból tudjuk, hiszen az egyik ima felett a kétfejű sas is látható. Vannak más ábrák is, mint például egy étkező család is. Tudni kell, hogy az ilyen imakönyvek alkalmiak voltak, mert például tartalmaz olyanokat is, mint az étkezések utáni ima. Visszatérve a kérdésre, azért nevezzük ezeket luxus imakönyveknek, mert ugyebár már a nyomtatás feltalálása utáni időszakban vagyunk, akkor, amikor azért a nyomtatott könyvek sem voltak olcsók, de ezek a kézzel írottak különlegesek voltak. A nyomtatás feltalálása után a kéziratos könyvek kiszorultak, ám a zsidó közösségekben ezek megmaradtak a betűk tisztelete és a kézzel írott szövegek szakrális jellege miatt. Ezeket egészen speciális alkalomból készítették el azok, akik megengedhették maguknak, mint például jegyajándékként ajándékozta meg egymást a menyasszony és a vőlegény. Tudni kell még erről a könyvről, hogy ezeket a szóferek készítették, akik minden részletre, minden ábrázolásra különlegesen ügyeltek.
Milyen értéket képvisel ez a könyv?
Már akkor is, amikor elkészült igen értékes volt, mára azonban egészen nagy értéket képvisel, ezeknek a könyveknek manapság elképesztő ára van, hiszen nincs belőlük sok. A könyv elkészültekor sem a szatócsok engedhették meg maguknak az ilyen imakönyveket, hanem mondjuk a császári és királyi szállítók, akik az udvar, az uralkodó környezetében élték az életüket. Van még érdekesség a kötet kapcsán, például, hogy a szóferek olyan betűtípussal írták, mint amilyennel a Tórát, mellette vannak apró betűs részletek, amelyek az úgynevezett judendeutsch nyelven íródtak.
Milyen is az a judendeutsch?
Nem olyan, mint mondjuk a Litvániában elterjedt jiddis, hanem egy német nyelvterületre jellemző nyelv volt. Az apróbetűs rész segíti az imádkozót abban, hjogy mit is kell csinálnia az adott ima alatt. Nekem is vannak benne kedvenc részeim, ezek egyike egy utazás előtti ima, amit így júliusban, a nagy nyaralási időszakban érdemes elmondani. Ebben az imában az ábrázolás egy tengerre szállást mutat, már ebből is arra lehet következtetni, hogy ez az imakönyv nem egy szegény emberé volt. Ez az ima egyébként az utiáldásnak egy vizes változata.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
