A zsinagógaépítészet bemutató szabadtéri kiállítás nyílt Budapesten, a VII. kerületben

A zsinagógaépítészet bemutató szabadtéri kiállítás nyílt Budapesten, a VII. kerületben. MTI hírfelhasználó

A Zsinagógatörténet Aleftől Távig című, június 12-éig látogatható kiállításon a zsinagógaépítészet sajátosságait, történetét bemutató tablók mellett a magyarországi zsinagógaépítészetről és a legkülönlegesebb, valamint a legszebb zsinagógákról is látható egy-egy angol-magyar nyelvű tabló. 
    Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija a kiállítás megnyitóján hangsúlyozta: a pár hete ünnepelt széder estén a zsidó családokban szokás üresen hagyni egy széket Illés prófétának. Az üres szék ugyanakkor felhívja a figyelmet azokra is, akik csak lélekben lehetnek jelen az ünnepen.
    „Az üres szék mindig emlékeztet a hiányra, és arra indít, hogy kérdéseket tegyünk föl” – fogalmazott. Az emlékezésnek és az oktatásnak éppen az a legjobb módja, ha a következő nemzedék kérdez, mert kérdés nélkül a válasz is el fog veszni. 
    Az EMIH vezető rabbija rámutatott: ilyen üres székek az üresen marad zsinagógák is, amelyek arra szólítanak, hogy „gondolkozzunk el a közösségről, amelyik valaha megtöltötte”. Ezzel pedig „kicsit talán az életet is vissza tudjuk vinni” a falaik közé – tette hozzá Köves Slomó. 
    A kiállításmegnyitón Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi kapcsolatkért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta: Magyarországon sok szép zsinagóga épült, de jelentős részük mára kiürült, és nem töltheti be eredeti funkcióját, hogy a közösség központja legyen. 
    Amikor a kormány zsinagógák felújítását támogatja, akkor nemcsak a kulturális örökség egy darabját látja ezekben az épületekben, hanem annak lehetőségét is, hogy újjáéledhet bennük a zsidó kulturális és közösségi élet – mondta.

    Bajkai István, Erzsébetváros alpolgármestere hangsúlyozta: a VII. kerület történelmi és társadalmi sokszínűsége lehetőséget ad arra, hogy a kerület valóban a párbeszéd helyszíne legyen a közösségek számára. Hozzátette: a zsidó múlt emlékeinek megőrzése az adott helyszínen élők feladata, de legalább ilyen fontos a párbeszéden alapuló új, élettel teli közösségi színterek kialakítása is.