„Amikor templomokat adhatunk át, az óriási adomány.”
„Amikor templomokat adhatunk át, az óriási adomány.”
Soltész Miklós. az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára az Óbudai Zsinagóga felújítási ünnepségén nyilatkozott.
Ön dolgozott már a szociális ügyekben is, jelenleg az egyházi ügyekért felel, ez a váltás megérte?
Kicsit szeretném azért megcáfolni ezt a váltást, mert már a jelenlegi pozíciómban is foglalkozom szociális ügyekkel. Persze már korábban, az előző pozíciómban is sokat dolgoztunk együtt az EMIH-el az Olajág Otthonok kapcsán, sikerült megmentenünk ezeket az intézményeket, illetve azóta is sokat dolgozunk a szociális ellátások területén, folytatjuk a közös munkát, most már egyházi ügyekkel foglalkozó államtitkárként. Tavaly a Kárpátaljára, Ukrajnába sikerült jelentősebb adományt szállítanunk két másik karitatív szervezettel egyetemben, támogatást vittünk magyaroknak és ukránoknak egyaránt. Nem tagadom, az egyházi területen is sok a feladat, sok az elmaradás, így ez a munka is nehéz, minden egyes felekezetnél, így a zsidó felekezeteknél. Persze amikor ilyen örömteli eseményen vehetek részt, amikor templomokat adhatunk át, az óriási adomány.
Ön egy hitét követő katolikus, így milyen érzés egy zsinagógát átadni, főleg annak a fényében, hogy közel 60 évig szinte csak otthon gyakorolhatták a vallásukat a katolikusok, zsidók, reformátusok, evangélikusok és mások?
Többször is szoktuk mondani Köves Slomóval, az EMIH vezető rabbijával, hogy ő a az idősebb testvér, én a fiatalabb. Valóban közösek az alapok, Isten, akit keresünk egész életünkben, akinek a közelébe szeretnénk kerülni életünk végén. Azt gondolom, hogy mindenkinek csak a szíve repeshet egy ilyen csodálatos épület újbóli megszépülésétől- Nyilván nagyon fontos az építészeti kivitelezés, fontos, hogy mit tudott visszaállítani a közösség, de az is fontos lesz, hogy a későbbek során is tudjunk együttműködni. Ám van, ami ezeknél sokkal fontosabb, ez pedig a lelki tartalom, ha a zsinagógának köszönhetően a zsidó közösség újra életre kel, az a közösség, melynek tagjai egykor itt éltek, ha a leszármazottaik visszatérnek, ha jönnek újak is, akkor még többet tesznek azok, akik az Isten felé vezető utat keresik imádsággal, a közösséggel együtt. Márpedig azt hiszem, ez jelenti a megmaradásunkat a világban. A beszédemben is ezt emeltem ki, a zsidóság megmaradását a hit, az imádság jelentette, ez igaz minden nemzetre, minden népre, ezt kívánom csupa szívből, ha képesek egymásra találni, azok erősítik egymást, nem pedig egy olyan irányba viszik a világot, amelyik évszázadokon át volt meghatározó.
Köszönöm a beszélgetést.
Breuer Péter
