Nem kell megvárni a tökéletességet, el kell kezdeni a munkát, az eredmény hozza meg majd a tökéletességet!
Újra birtokba vehették a zsinagógát Óbudán
A belső imatér felújítását és további, a hívek kényelmét szolgáló munkálatok elvégzését követően, kedd este átadták a közösségnek a főváros legrégebbi, ma is működő zsidó imaházát.
A mintegy 700 látogatót vonzó ünnepség során Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériumának egyházi, társadalmi és civil kapcsolatokért felelős államtitkára, meleg hangú levelében Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, Röhrig Géza, Kossuth-díjas színész és Köves Slomó, az EMIH vezető rabbija köszöntötték a megjelenteket.
A zsinagóga átadása alkalmával a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője, Oberlander Báruch és Köves Slomó rabbik felavatták a 2010-ben megkezdődött átfogó felújítás legújabb fejezetét nagylelkű adományaival támogató testvérpár, Róth Alex és György egy évvel ezelőtt elhunyt édesanyjának, Róth Lenkének szentelt emléktáblát is.
Köves Slomó beszédét a Tóra egyik legfontosabb mondatával kezdte: Milyen szépek a sátraid, a hajlékod, Izrael! A főrabbi fontosnak tartotta megemlíteni, hogy 3327 évvel és 4 nappal a zsinagóga avatása előtt épült meg az első Szentély, Isten első hajléka.
A Tóra alapos részletességgel írja le, milyennek is kell kinéznie ennek a Szentélynek, ami egy sátor volt. Azonban, azt is lehet tudni, hogy Mózes az előírt sorrendet felcserélte. Mit is kell tenni ma egy ház felépítésekor. Először is szükség van a tereprendezésre, majd jönnek a falak, a bútorok, a kellékek, majd később lehet elkezdeni használni az épületet.
Mózes a sorrendet felcserélte, először a kellékeket készíttette el, amiket már használni is kezdett. Amikor minden kelléket használt, akkor kezdődött a tereprendezés, majd felkerültek az utolsó függönyök.
Köves Slomó kiemelte, a történet nem csak a Szentély felépítésének a szempontjából fontos. Gyakran arra gondolunk, amíg az épület nem tökéletes, nem költözünk be, amíg nincs minden rendben, nem csináljuk. Nem használjuk az oltárt, amíg nincsenek falak, nem gyújtjuk meg a menórát, amíg nem tökéletes a függöny. Nem imádkozunk, nem adakozunk, mert nem vagyunk elég gazdagok, nem tanulunk, mert úgy érezzük, nem vagyunk eléggé okosak és nem tanítunk, mert még azt hisszük, nem tudunk eleget.
A Tóra azt mondja, nem kell megvárni a tökéletességet. Ami rendelkezésre áll, abból és azt csináljuk.
Ha van egy kis pénzünk, akkor kicsit adakozzunk, ha csak egy-két belül ismerünk a héber ábécéből, akkor az egyiket adjuk tovább másnak. Időnként mindenki hisz egy kicsit. Nem kell megvárni a tökéletességet, el kell kezdeni a munkát, az eredmény hozza meg majd a tökéletességet!
Köves Slomó, érzékletesen mondta el a zsinagóga mai, jelentősen megszépült és korszerűsített állapotához elvezető, sorsszerű eseményekben bővelkedő és a közösség odaadásával kikövezett utat.
Kiemelte, a 2010-ben megkezdődött megújulási folyamat kezdeteit a hazai támogatók erőfeszítései mellett egy, a gyökereit az Egyesült Államokban, egykori hazájától és a saját hagyományaitól is sok évtizede távol, éppen az újjáéledő közösség hírére felfedező egykori óbudai hittárs egyengette.
E történet és a megújulás egésze is jól példázza azt, hogy a teendőket elodázva soha nem kell a tökéletességre várni. Ehelyett érdemes mielőbb elkezdeni a munkát, amelyben mindenki meg tudja találni azt a módot, amellyel a tehetségét és a lehetőségeit kihasználva segíteni tudja a közösség fejlődését.
Soltész Miklós államtitkár örömmel üdvözölte a nagy múltú óbudai zsidó közösség 2010-ben elkezdődött újbóli megerősödését. Az államtitkár kiemelte: bár gyakran látni, hogy egy-egy korábbi zsidó imahelyből napjainkra éjszakai mulató lett, Óbudán ezzel éppen ellentétes irányú folyamatnak lehetünk tanúi, hiszen itt egy évtizedeken keresztül méltatlanul használt épület ma újra a közösség szellemi, lelki gyarapodását szolgálja.
Röhrig Géza, Kossuth-díjas színész, költő, az Oscar-díjas Saul fia című film főszereplője is köszöntötte a megjelenteket. Mint hangsúlyozta, bár a zsidóság a történelme kezdete óta számtalan nehéz helyzettel nézett szembe, mégis, minden alkalommal győzni tudott az élni akarás. Ez volt a titok, amely képes volt erőt adni a hányatott sorsú népnek, ez maga a zsinagóga.
A hely, ahol a zsidók mindig megtalálhatták azt a pozitív életszemléletet, ami ma az Óbudai Zsinagógában is újra kézzelfogható.
Az avatási ünnep végén Oberlander Báruch is szólt a megjelentekhez, személyes emlékeit is felidézve.
Breuer Péter
