Napi Tóra
|
K”K, |
Mecóra hetiszakasz 2. kommentár, 5776. Niszán 3.
“Ez legyen a poklos tana tisztulása napján” (14:1), mármint a meggyógyult poklos emberre vonatkozó tórai előírás. Bár az előző héten a szidrában többször is olvastuk a poklosság kifejezést, és a betegség részleteivel is megismerkedtünk, de a “poklos” jelzővel nem találkoztunk egyszer sem. Mestereink szerint a Tóra ezzel fontos erkölcsi tanítást ad: az ember soha ne beszéljen felebarátja szégyenéről, hiszen a poklosságra a helytelen magatartás következményeként tekintettek, és ezért érezték fontosnak hangsúlyozni, hogy a Tóra nem problémás embereket, hanem létező problémákat kívánt bemutatni, és csak a probléma megoldódása (“tisztulása napján”) után jelezte, hogy az adott probléma problémás embert érintett. Vagyis elsőként megismertük a problémát, utána a megoldást, és az egyén csak akkor került elő, amikor már nem rossz, hanem jó példaként szolgált, mert igaz ugyan, hogy helytelen úton járt, és emiatt poklosság sújtotta, de képes volt változtatni, és ezáltal kigyógyult betegségéből. A személyeskedés a hatékony cselekvés halála, mert nem változtatásra, hanem védekezésre sarkall, abból pedig a leghatékonyabb a támadás, és éjn ládávár szof, a dolognak soha nem lesz, lehet (jó) vége.
Szép napot mindenkinek!
