Napi Tóra
 |
|
K”K,
Vájikrá hetiszakasz 3. kommentár, 5776. VeÁdár/Ádár séni 5., Sábát Záhor hete
Bölcseink véleménye szerint az áldozatok a bálványimádástól való eltávolodásban játszottak fontos szerepet. Az addigiakhoz hasonlító kultusz magasabb cél, a monoteizmus megszilárdításának szolgálatába állt. Mielőtt Isten átadta volna a zsidó népnek az ávodá (istenszolgálat) régi-új rendjét, megszólította Mózest: “Szólította Mózest és szólt hozzá…” (1:1). A midrás több indokot kínál, hogy miért csak Mózessel kívánt Isten beszélni, íme egy: “Egy példázat egy királyról, aki belépett egy tartományba és voltak vele parancsnokok, kormányzók és tisztek. Az emberek pedig nem tudták, hogy melyik közülük a legkedvesebb a királynak, viszont amikor látták, hogy kihez fordítja a király az arcát és beszél vele, akkor rájöttek, hogy az a legkedvesebb számára. A Szináj-hegyen így volt: “és Mózesnek mondta: menj fel az Örökkévalóhoz, te, Áron, Nádáb és Ávihu, és Izrael hetven bölcse” – ebből nem tudjuk, ki volt a legkedvesebb közülük. Viszont amikor a Kádos Báruh Hu szólította és beszélt vele, rájöttünk, hogy Mózes a legkedvesebb. Ezért van írva: “és szólította Mózest”. Vagyis Isten először világossá teszi, hogy nem csak az egyiptomi kivonuláskor, hanem “békeidőben” is Mose rábénu a zsidó nép vezetője, a tőle hallott tanítást kell követni mindenkinek.
Szép napot mindenkinek!
