K”K,
Ki tiszá hetiszakasz 5. kommentár, 5776. Ádár 16.
“És mondta az Örökkévaló Mózesnek: írd fel magadnak ezeket a szavakat, mert eme szavak szerint kötöttem szövetséget veled és Izraellel” (34:27). A Talmud (Gittin 60b) szerint a vers első fele az Írott Tanra, a második (”szavak szerint”) pedig a Szóbeli Tanra utal, és a talmudi előírás szerint tilos volt az írottat szóban, a szóbelit pedig írásban továbbadni, egészen addig, amíg „lehetetlenné a vált a megőrzése, és eljött az idő, hogy az Örökkévalónak cselekedjenek” (uo. 60a), le kellett írni a Szóbeli Tant is, amelynek jelentőségét talán Rabbi Johanán szavai érzékeltetik leginkább: „Isten nem másért, mint a Szóbeli Tan szavaiért kötött szövetséget Izraellel” (uo. 60b). Ennek köszönhetünk egy érdekes és bővebb elemzésre érdemes kifejezést, ami héberül így hangzik: „háláhá L’Mose miSzináj”, magyarul: Mózesnek a Szinájon átadott háláhá. Ez azon instrukcióknak a gyűjtőneve, melyeket a Kinyilatkoztatás utáni negyven nap során kapott Mózes Istentől, és a Rámbám szerint „lehetetlen mellettük vagy ellenük érvelni, mert azok a zsidók, akik személyesen Mose rábénu-tól hallották ezeket, mindennapi életük részévé tették majd átadták gyermekeiknek, akik továbbadták a későbbi nemzedékeknek”, és e folyamat során a tóraival megegyező erősségű előírásokká váltak.
Szép napot mindenkinek!
