Egy karmester, akit nagyon tudtak szeretni
125 éve született Sergio Failoni. Ókovács Szilveszter és Failoni Donatell emlékezik.
125 éve született Sergio Failoni, rá emlékeztek meg a Magyar Állami Operaházban. Többek között Ókovács Szilveszter főigazgató és Failoni Donatell, a zseniális karmester lánya, zongoraművész emlékezett rá, egyben egy emlékkoncertre is felhívták a figyelmet, amely december 22-én kerül bemutatásra az Erkel Színházban, de szóba került egy rövidesen megjelenő könyv is.
A megemlékezés kezdetén visszaemlékezések szóltak arról, hogy mennyire isn szerették Failoni mestert egykori kollégái, majd lánya, Failoni Donatella beszélt édesapjáról. A művésznő elsőként apjának a könyvéből idézett, melyet a harmincas években adtak ki itthon, a címe pedig: Hazugságok a művészetben. Sergio Failoni leírta könyvében, hogy: „Az igazi magyar zene, a legtisztább költészet szféráiba emel bennünket.” Olyan emberek kétségbeeséséről szól a magyar zene Failoni szerint, aki a lét kérdéseit nem tudja megoldani, egy hősi nép szomorúságáról. Majd később innen jön elő a vad vígság is. Failoni szerint ezek a magyar népzene tanulságai, melyeket Bartók és Kodály ismertetett meg.
Failoni Donatrella, mint mondta, nem véletlenül ezt a részletet emelte ki a könyvből, hiszen ezt egy olasz ember írta, aki 1929-ben Genovából jött Magyarországra, hogy 18 éven át legyen az Opera vezető karmestere. Sergio Failoni szerette Magyarországot, a magyarokat, nagyon jó barátságban volt Bartókkal, Kodállyal. A művésznőnek személyes emlékei nem maradtak fenn, hiszen még kétéves sem volt, mikor édesapja meghalt. Mindent, amit megtudott róla, azt édesanyjától és a kortársaktól ismerte meg. Fischer Annie mondta neki, hogy: „Te nem is tudod, hogy az édesapád micsoda nagy karmester volt.
Sergio Failoni emlékét az özvegye tartotta fenn, már azzal is, hogy elkezdett szervezkedni. Az ötvenes években azon igyekezett, hogy minél több neves művészt léptessen fel itthon, ami az akkori Operában is érzékelhető volt. Mindezek mellett az is fontos volt, hogy Sergio Failoni emléke sem múlt el, sem itthon, sem külföldön. Már azért sem, mert karmestersége mellett arra is volt energiája, hogy tehetségeket fedezzen fel, így Maria Callas is Failonionak köszönhette karrierjét. A történet érdekessége, hogy Failoni New Yorkba ment, hogy színre vigye a Turandotot, igen ám, de kellett, aki vigyáz a pár hónapos lányára is, aki történetsen Callas volt. Hetek teltek el a meghallgatásokkal, míg egyszer Callas megkérdezte Failonit, hogy talált-e már címszereplőt, majd megkérte, hallgassa meg őt. Így sikerült megtalálni, ahogy Failoni fogalmazta, a világ legszebb hangját.
Ám Sergio Failoni nem csak művész volt, hanem ember is. A negyvenes években, amikor a zsidótörvények hatályba léptek, kiállt a kollégái mellett.
Végezetül Failoni Donatella elmondta, a meglévő dokumentumok, történetek, anekdoták segítségével egy olyan könyv születik majd meg, amelyik pontosan adja vissza Sergio Failoni személyét, szellemiségét.
Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója a készülő könyvet egyfajta korrajzként jellemezte, ami bemutatja az akkori Budapestet, az akkori Operát. A főigazgató elmondta, hogy a kötet fülszövegét ő írta, amiben arról értekezett, hogy az ember amikor meghallgat régi felvételeket, akkor észreveheti, mennyire megváltozott a női éneklés, és azt hiheti, hogy valamikor az ősidőkben, akár a neandervölgyi ember idején zenélhettek így. A mai ember ehhez képest kifinomultabb, és így azt is gondolhatja az ember, a régi nevek elsüllyeszthetőek a fiókban. Pedig ez egyáltalán nincsen így! Hihetetlenül nagy a magyar zene, a magyar opera kincsestára, érdemes kutatni benne.
Visszatérve Sergio Failonira, ki az, aki ma a Trisztánt fejből el, meri vezényelni – kérdezte a főigazgató. Azt, hogy az egykori karmester ezt megtette, az nem a bátorságát jellemzi, hanem a nagyszerű képességeit. Külön érdekesség, hogy Failoni nem csak, hogy megvetette a lábát Magyarországon, de Kodály Zoltán is őt érezte a legméltóbbnak arra, hogy a Székelyfonó ősbemutatóját ő hozza össze. Ez mutatja meg a magyar zene fenségességét emelte ki Ókovács Szilveszter. Hiszen a Székelyfonót is magévá tudta tenni egy olasz ember, ráadásul egy olyan fokon, hogy a szerző úgy bízza rá a dirigálást, hogy közben egy csomó magyar karmester is megkaphatta volna. Ám mindezek ellenére Kodály Zoltán és az akkori főigazgató, Radnai Miklós úgy döntött, Sergio Failoninak kell ezt vezényelnie.
Ókovács Szilveszter végül ismertette annak a hangversenynek a programját, amelyik a Failoni 125 címet viseli, és az Erkel Színházban kerül bemutatásra. Az emlékkoncerttel kapcsolatban Ókovács Szilveszter megemlítette, hogy a hagyományt nem ápolni kell, mert nem beteg, nem őrizni kell, mert nem rab, azt inkább meg kell élni. Sergio Failoni emlékét is úgy éli meg a mai kor, hogy a hangversenyen az általa vezényelt művekből lesznek részletek, mindezt egy olasz dirigens, Giacomo Sagripanti vezényletével. Az este során olasz, francia operák részletei hangoznak majd el, de Failoni nagy kedvence Wagner is hallható lesz majd. Az est zárásaként pedig a Székelyfonó fináléját hallhatja a közönség december 22-én, fél 8-tól az Erkel Színházban.
Sergio Failoni
(Verona, 1890. dec. 18.–Sopron, 1948. júl. 25.)
Olasz karmester. Szülővárosában csellózni tanult, majd 1908-tól a milánói konzervatórium növendéke lett zeneszerzés szakon. Tanulmányai befejeztével Arturo Toscanini asszisztense volt. 1921-ben debütált karmesterként Milánóban. 1928-ban került a Magyar Állami Operaházba, amelynek haláláig vezető karmestere maradt.
A II. világháború után nemzetközi karrierje is fölívelt. 1946–47-ben a Chicago Civic Opera karmestere volt, 1946-ban, a háború után a veronai Aréna opera-előadásainak sorozatát ő nyitotta meg. A magyar operaélet kiemelkedő egyénisége volt, aki Verdi, Wagner, Puccini műveinek betanításával és vezénylésével énekesek és hangszeres zenészek egész sorának művészi fejlődéséhez járult hozzá. Érzékenységével és temperamentumával a Toscanini-típusú karmesterek ideálját közelítette meg.
Főbb művei: Hazugságok a művészetben (1943); Hangfogó nélkül (1945).
Breuer Péter
