A kulturális decentralizáció feltétlen híve…

A kulturális decentralizáció feltétlen híve…

 

 

Hoppál Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára nyilatkozott Csontváryról, a kultúrába befektetett értékekről, a vidék erősödéséről.

Pécs városában található a Kodály Központ. Mit lehet most tudni róla?

Ez a magyar építészet egyik modernkori gyöngyszeme, nagy öröm volt, hogy 2010-ben, amikor Európa Kulturális Fővárosa lett Pécs. Sokan úgy vélték, mivel az építkezések igen későn indultak el, ezért azt évre ez majd rányomja a bélyegét, azzal, hogy az egész előkészítetlen lesz, nem lesz sikeres. Szerencsére ezekre a programsorozat, a város, a szervezők mindannyian rácáfoltak. 2010 végére a kutatások azt mutatták, hogy az emberek 80%-a tekintette sikeresnek ezt a programot. Ennek az évadnak volt a koronája, amikor Kodály Zoltán születésnapján, december 16-án adhattuk át ezt a csodálatos épületet. Azt is tudni kell, hogy az itt található hangversenyterem Közép-Európa legjobb akusztikájú terme. Ezt igazolták az azóta eltelt évek, hiszen a Pécsre érkezett magyar és külföldi sztárok egyaránt olyan bejegyzéseket tettek a Kodály Központ honlapjára, amelyekben szuperlatívuszokban nyilatkoznak az intézményről, az akusztikáról, az építészetéről, belsőépítészetéről. Az Európai Unió annak idején egy nagyon szigorú megállapodást kötött a projektgazda pécsi önkormányzattal, amelyben évről évre egy 50 ezres fizetővendégszámot ír elő. Ez egy 150 ezres város esetében akár öngyilkosságnak is tűnhetett, már azért is, mert a korábbi években a kvalitásos pécsi közönség ennek a számnak a felét nyújtotta. Azonban a Kodály Központ, mint márka, mert már ez egy márka, ezt a kötelezően előírt számot már túlszárnyalta, már az első évben is messze túlhaladtuk a nézőszámot. Két évvel ezelőtt már majd a kétszeresét értük el az 50 ezres számnak. idén december 16-án, a Kodály Központ fennállásának ötödik évfordulóján már át is léptük a 90 ezres nézőszámot. Ez azt is jelenti, hogy az egykor volt hihetetlennek tűnő 50 ezer néző helyett idén százezren jönnek el ide. Különösen jó érzés, hogy a Kodály Központ a zene egyik nagytemploma, palotája lett, a fővároson kívül nyújt lehetőséget arra, hogy Magyarországon nemzetközi kisugárzással produkáljunk minőséget, magas kultúrát. Nekem külön öröm ez az egész, már azért is, mert annak idején én tárgyaltam Kodály Zoltánnéval, aki hozzájárult, hogy férje nevét viselje az intézmény és az én indítványomnak köszönhetően döntött a város, hogy onnantól kezdve Kodály Konferencia és Koncertközpont legyen a neve.

Sok minden történt ebben az évben, de maradtak feladatok, kérdések 2016-ra is. Csontváry hazatér-e Pécsre? Illetve mi minden történik még jövőre?

Csontváry nagyon erősen izgatja a pécsi közönséget, hiszen az elmúlt évtizedekben Csontváry üzenete egyé vált Pécs üzenetével. Minden kultúráért érzékeny ember, legyen az helyi vagy éppen turista volt már legalább egyszer a pécsi Csontváry Múzeumba, de sokan vannak, akik újra megtekintették a képeket, immár a megújult múzeumban. Ez egy különleges, felemelő élmény, ráadásul Budapesten olyan sok tárlat van, a különböző tárlatoknak van egyfajta tobzódása, hogy ott egy kicsit el is veszne a nagy forgatagban. Így én a kulturális decentralizáció feltétlen híveként, budapesti születésű pécsi polgárként azt tartom fontosnak, hogy legyen egy egyensúly a főváros és a vidék kulturális elérhetősége vonatkozásában. Nyilvánvaló, a főváros felülreprezentáltsága az egy évszázados hagyaték, tehát nem egy küzdelemre kell itt számítani, hogy a főváros ellenében kéne bármit is tenni. Itt a vidék lehetőségeit kell bővíteni és megpróbálni felhúzni egy kicsit a fővárosi lehetőségek közelébe. Ebben a munkában jelentős szerepet vállalnak a régiócentrumok.

Ez mit jelent?

Öt olyan kulturális nagyvárosa van Magyarországnak, ahol három tagozattal játszó, nemzeti besorolású színházat működtet a magyar állam és az önkormányzat. Ezek: Győr, Miskolc, Debrecen, Szeged és Pécs. Így ha megnézzük, akkor Magyarország régiócentrumai a kultúra centrumai is egyben, amelyek a környező országokban is jelen vannak, így a szomszédos országokkal való kulturális együttműködésben is nagyon fontos szerepet töltenek be. Azt látom, hogy Debrecennek és Pécsnek olyan pluszlehetőségei adódtak az elmúlt időszakokban, amely miatt méltán mondhatjuk, ezek kiemelkedő kulturális centrumok, fejlesztésüket kormányzati szinten is segíteni kell. A jövőt illetően így én a debreceni és a pécsi lehetőségek bővülésében vagyok érdekelt, ebben dolgozom majd a következő esztendőben, valamint abban is bízom, hogy majd a Csontváry gyűjtemény is nagyobb látogatószámmal büszkélkedhet Pécsett, mint akár egy-két évvel ezelőtt. Mellette abban is bízom, hogy majd a művészettörténészek egyet értenek abban, Csontváryt nem csak nekünk kell ismerni és látni, hanem el tudjuk vinni a nagyvilágba is egy körutazásra.

Erre adott volna lehetősége a budapesti Csontváry Múzeum, ha minden igaz?

A fővárosi kiállítóhely terve annyi feltételes móddal van körberakva, rengeteg kérdés, még több ha szócska. Csak azt hirdette meg a Miniszterelnökség vezető Lázár János miniszter úr, egy ötletpályázatban szeretné a kormány látni, van-e erre a magyar építészeti szakmának valamiféle ötlete. Legyen-e egy a hat nagy képet magába foglaló budapesti múzeum, ma a Liget Budapest Programban ennek nincsen helye. Ez nagyon sok mindent rehabilitál, újjáépít, de ebben Csontváry Múzeum nincsen, arra a kormánydöntés nem utal. Miután ilyen sok a feltételes mód, a következő öt évben minden így lesz, ahogy most van, ahogy látom. Egyébként a képek bérleti joga 10 évig biztosítva van Pécs városában a Magyar Nemzeti Galéria részéről. Még annyit a jövő évről, reménykedem abban, hogy az elindított programjaink szélesebb körűvé válnak, egyre több kulturális nagyintézmény kapcsolódik be a kulturális alapellátás programjába, így egyre több területen tudunk kapukat nyitni. Az Operaház nagyon jól halad, a Művészetek Palotája egyre erősebb, a könyvtári hálózatunk óriási nyitást eszközölt, közművelődési szakembereink fantasztikus munkát végeztek el az elmúlt időszakban, ezek a befektetett energiák térülnek meg 2016-ban, egyre többen és többen találkoznak majd magas kultúrával. Bízom abban, hogy a konkrét mindennapi együttműködést a közművelődési ágazattal elérjük, ez 2016-ban konkrét programokban, a nyári táborok tematikájában is a kultúra lesz a mindennapi kenyér a gyermekek és a fiatalok számára.

Köszönöm a beszélgetést.

Breuer Péter