Hirdetni kell Hanuka csodáját!
Hanukai gyertyagyújtásra gyűltek össze a Magyar Zsidó Múzeumban, ahol mellette Darvas István rabbi és Toronyi Zsuzsa, a múzeum vezetője a hallgatóság előtt is megtartotta a szokásosnak nevezhető hetiszakasz magyarázatát. Ahogy azt eddig megszokható volt, most is különleges módon tették ezt meg.
Hagyomány, hogy a hanukai gyertyákat közösségben gyújtják meg a Zsidó Múzeumban. Idén sem volt másként. Zucker Imánuel kántor gyújtotta meg a gyertyákat az áldás elmondása mellett. Közel harmincan hallgatták az ősi dallamokat.
Darvas István rabbi köszöntötte a megjelenteket, kiemelve azt a televíziós sorozatot, amelyben, a szerkesztő, Breuer Péter ötlete alapján, minden aktuális hetiszakaszról beszélnek. A magyarázatokat Darvas rabbi és Toronyi Zsuzsa, a Zsidó Múzeum vezetője tartja. Ezek annyiban különböznek a szokásos magyarázatoktól, hogy a szöveg magyarázata mellett egy tárgyat is bemutatnak. Mint azt Darvas rabbi elmondta, a Hanuka kapcsán is ennek alapján tartják meg az összejövetelt.
Darvas István magyarázata szerint az első gondolat az a hanukai lángokkal kapcsolatos. A Talmud annak idején három verziót ajánlott arra, hogy miként is lehet megfelelően teljesíteni a hanukai gyertyagyújtást. Lehetett olcsón megúszni, lehet drágán megcsinálni, ám a harmadik a legdrágább. Minden zsidó jelleget feladva alakult úgy, hogy az „őseink a lehető legdrágább változatot támogatták”. Hanuka ünnepe ennyiben is különbözik a többiektől. De mi is ez a három lehetőség a bölcsek szerint. Az egyik verzió szerint, ha valaki összegyűjti a családját, és a család minden tagja ott áll esténként a hanukiánál és minden este meggyújtanak egyet, akkor teljesítik a gyertyagyújtás kötelességét.
Ám azt gondolták, van ennél egy szebb módja is, ez pedig az, ha a család minden egyes tagja gyújt egy-egy gyertyát naponta. Végül a harmadik verzió, amiben növekvő sorrendben gyújtanak, így adott esetben az is előfordulhat, hogy a családban nem egy ember gyújt gyertyát, hanem mindenki, minden alkalommal, ezt tartják a micva legszentebb teljesítésének.
Furcsa az is, hogy az őseink elkezdték a pazarlást az ünnepen, hanem szemben minden más vallási előírásnál nem kínáltak ilyen lehetőséget. Nem mondták azt, hogy „vegyél csúnya tfilint, közepes tfilint, nagyon szép tfilint és mindegyikkel teljesíted a micvát”. Kizárólag a hanukagyertyáknál merült fel az a kérdés, hogy a micvák teljesítésénél lehet esztétikai minőséget is elérni. Nem csak beépítették ezt a lehetőséget, hanem elterjedt egy szokás, ami szerint minden zsidó, bárhol éljen a világon, ezt a micvát a lehető legszebb módon teljesíti. Akár azt is mondhatjuk, a gyertyagyújtást a lehető legortodoxabb módon teljesíti a világnak még a vallástalan zsidósága is, a vallásosok mellett. Ezt nevezik hidur micvának, azaz egy előírást a lehető legszebb módon tegyünk meg. Ezzel nem csak a kötelességet szépíti meg az ember, hanem maga is megszépül, és ezzel szépítjük meg a Jóistent is ebben a világban.
Toronyi Zsuzsa a hidur micva fogalmához kapcsolta azt a tárgyat, amit bemutatott. Mint elmondta, egy konferencia is zajlik az ünnep alatt, amely a neológia történetéről szól, ebben külön foglalkoznak a mindenkori államhatalom, az uralkodó és a zsidóság kapcsolatával. Az a dokumentum, amit bemutatott Toronyi Zsuzsa, egy Ferdinánd királyhoz és Cziráky grófhoz írott poéma, amit a lovasberényi zsidók írtak a XIX. század első harmadában. A szöveget a zsidó közösség bekereteztette piros-fehér-zöldre. A tárgyat, amit megtalált a múzeum, restaurálni kellett. Mint Toronyi Zsuzsa kiemelte, ezt a szöveget is a szofer írta, aki a Tórákat is írta, erős tintával, amiben sok a vas, ez a Tóra esetében, ami pergamenre íródik hasznos, ám a papír esetében nem annyira. Szerencsére a restaurátor sikerrel mentette meg ezt az értékes dokumentumot. A hidur micvához úgy kapcsolódik a tárgy a múzeum vezetője szerint, hogy egyrészt elkészítették a lovasberényi zsidók, majd vcalaki jóval később eljuttatta a Zsidó Múzeumba, majd ott sikerült restaurálni. „Remélem, hogy sokszor meg tudjuk majd mutatni, azaz nem csak tudnunk kell, hogy mink van, meg is kell mutatni”, hangsúlyozta Toronyi Zsuzsa.
Darvas István egy másik hanukai micvára is felhívta a figyelmet, aminek többféle teljesítése is létezik, amely szerint hirdetni kell Hanuka csodáját, mindazt, amiről az ünnep szól. Ennek végrehajtásához többféle mód is kínálkozik. Vannak, akik a hanukiát olyan helyre helyezi el, ahol jól látható az utcáról. Mások köztéren gyújtják meg a gyertyákat, hirdetve a csodát. Vannak vélemények, amelyek szerint ez a hirdetés nem minden helyzetben szükséges. Amikor csodahirdetésről beszélünk, fényeket gyújtunk, emelte ki Darvas rabbi. Ezek csak az ünnep fényei, nem lehet másra használni, még olvasni sem lehet mellettük. Ám a zsidóság újkori történelme úgy hozta, hogy nem csak Hanukakor, az ünnepi fények által töltött be ez olyan szerepet, hogy világosságot hozott akár Budapestre is. Azokon a helyeken, ahol a zsidók egykor letelepedtek, mindig volt egy felhajtó erő, ami arra sarkallta őket és talán a maiakat is, hogy a környezetüket próbálják meg a legszebbé, a legfejlődőbbé tenni.
Ehhez kapcsolódott a másik tárgy, amit Toronyi Zsuzsa mutatott be, azaz az egyéb fényekhez. Az igazgató szerint a múzeum előtt álló kihívás, hogy egyrészt hirdesse a csodát, az épület falain belül, de azon túl is. Ha megadatott a XXI. század csodája, a digitális világé, akkor olyan eszközt érdemes használni, ami az elődök csodáira is felhívja a figyelmet. Így a tárgyakat már nem csak valójukban, hanem virtuálisan, a Zsidó Múzeum honlapján is igyekeznek bemutatni. Többek között egy olyan térképre hívta fel a figyelmet, ami az összeomló Belvárost mutatta be, megjelölve azokat az épületeket, közterületeket, amelyek felépítéséhez, létrehozásához, kialakításához a pesti zsidó közösség tagjai járultak hozzá az elmúlt kétszáz évben. Olyan épületekről van szó, a Szabadság tér házaitól kezdve, a Magyar Tudományos Akadémián át, a Lánchídig, amelyekben nagyon fontos volt a zsidó részvétel, anyagi és szellemi teljesítménnyel. Ez is egy csodahirdetés, ha sétálunk a városban és ismerjük annak történetét, ha mindezt eszünkben tartjuk, az maga a csoda hirdetése. Fontos lenne, ha a séta során ez a térkép az emberek fejében lenne benne, ezzel hirdetve a csodát, amiben élünk, ezt a várost, amit elődeinknek is köszönhetünk. A Magyar Zsidó Múzeumnak az is a feladata, hogy ezekre a csodákra is felhívja a figyelmet, így nem csak az Örökkévaló, hanem az elődök csodáit is hirdeti.
Breuer Péter
