Menj csak el, nézd meg testvéreid jólétét

Vájésev hetiszakasz 2. kommentár, 5776. Kiszlév 18.

Napi Tóra

Vájésev hetiszakasz 2. kommentár, 5776. Kiszlév 18.

A fiatal Józsefről a Tóra (39:6) is közli, hogy szép volt, a Talmud (Joma 35b) viszont arról is szól, hogy ez az adottsága a szerencsésnél nagyobb mértékben foglalkoztatta hősünket. Olyannyira, hogy a talmudi szöveg róse-ként utal Józsefre, ami még akkor is furcsa, ha a kommentárok alapján ezen a helyen nem „gonosz”-nak, hanem „érzéki”-nek fordítjuk a barátságtalan jelzőt. Testvérei haragját részint az árulkodásával, részint pedig az álmairól való beszámolóival vívta ki, és ami talán ezeknél is súlyosabb szempont volt: : „testvérei látták, hogy őt szereti atyjuk jobban mind a testvéreinél, gyűlölték őt és nem bírtak vele békésen beszélni” (37:4), vagyis a feszült viszony elsődleges oka az volt, hogy Jákob egyértelművé tette fiai számára: József a kedvence. A mondat második fele kapcsán jegyzi meg Ibn Ezra, hogy még semleges dolgokról sem tudtak békésen beszélni, Ráv Hirsch pedig úgy véli, hogy Józsefnek a barátságos közléseit is szándékosan félreértelmezték. A helyzet tarthatatlanná vált, Jákobnak lépnie kellett, hogy összebékítse a testvéreket: „Menj csak el, nézd meg testvéreid jólétét” (37:14). Itt fordulatot vesznek az események, de előtte Józsefről kiderül valami olyan, aminek később lesz jelentősége, de erről holnap.

Szép napot mindenkinek!