Bevitte Izsák Sárának, az anyjának sátrába, elvette Rebekkát és lett neki feleségül,

Napi Tóra

Hájé Szárá hetiszakasz 6. kommentár, 5776. Hesván 24.

„Bevitte Izsák Sárának, az anyjának sátrába, elvette Rebekkát és lett neki feleségül, és megszerette őt, és megvigasztalódott Izsák az anyja után” (24:67). Néhányan belekötöttek az események sorrendjébe, mert úgy vélték, hogy előbb talán el kellett volna vennie feleségül, és csak utána kellett volna bevinni a sátorba, azonban a Málbim kommentárjából is kiderül, rossz az, aki rosszra gondol. Azt mondja, hogy a sátorba csak átvitt értelemben vitte be Izsák Rebekát, valójában arról van szó, hogy megvárta, amíg mennyasszonyának cselekedetei hasonlatosak lesznek Sáráéhoz, és csak utána vette feleségül. Más kommentátorok azt emelték ki (pozitívumként), hogy először összeházasodtak és a “megszeretés” csak ezután következett. Izsák és Rebekka kapcsolatát furcsa módon a menyasszony bálványimádó családtagjai jellemezték a legjobban: „És feleltek Lábán és Betuél és mondták: Az Örökkévalótól indult ki a dolog, nem szólhatunk hozzád se rosszat, se jót” (24:50). Ennek alapján mondja a Talmud (Moed katan 18b): “az Örökkévalótól van felesége a férfinek”, vagyis az isteni gondviselés “jelen van” a párválasztás alkalmával. Ennek gyakorlatiasabb, egyben árnyaltabb megfogalamazását Rés Lákis nyújtja: “mindenki olyan feleséget kap, amilyet a tetteivel kiérdemel” (Szota 2a). Ezek alapján: Izsák fájdalma enyhült, az Örökkévaló dicsfelhője pedig visszatért ősatyánk sátra fölé.

Sábát sálom, békés szombatot mindenkinek!