Napi Tóra
|
K”K, |
Ki távo hetiszakasz 5. kommentár, 5775. Elul 19.
„És meghallotta az Örökkévaló a hangunkat” (26:7). A Háfec Háim írta e vers kapcsán: „úgy áll a midrásban (Dvárim Rábbá 2:17): „van olyan ima, amelyre negyven nap múltán, van, amelyre húsz nap után, más esetben három, vagy egy napot követően érkezik válasz. Sőt, olyan imák is vannak, melyeket el sem mond az ember ajkaival, mégis megválaszolja Isten”. Ha valaki azt szeretné, hogy imája rögtön meghallgatásra találjon, akkor tesz a leghelyesebben, ha Izrael egész közösségéért fohászkodik, mert minden olyan ima, amit a közösségért mondunk előbb kerül elfogadásra, mint az egyénért elmondottak”. A Talmudban (Sábát 118b) olvassuk: “Aki minden nap Hállél-t mond, istenkáromló”. A Ktáv Szofer (Rabbi Avraham Smuel Binjamin Szofer 1815-1871), elmagyarázza, „hogy a Hállél nem más, mint Isten különleges dícsérete, az egyiptomi kivonulás természetfeletti csodája okán. Ha valaki túlságosan az Örökkévaló természetfeletti csodáira fókuszál, akkor nem fogja érzékelni a mindennapi csodákat”. És – tegyük hozzá – nem csak a csodákat, hanem magukat a mindennapokat sem, ami pedig – holile vehász – az élet, ezáltal a Tóra, végső soron pedig Isten tagadójává tesz. Ez megelőzhető, ha naponta emlékeztetjük magunkat, hogy mindig van valaki a környezetünkben akiért jó lesz elmondanunk egy fohászt.
Szép napot mindenkinek!
